Kisfiam autizmus diagnózist kapott. Kinél hogy fogadták az ilyesmit a családban?

Borzasztó amugy, hogy a mai világban az autizmust még mindig összemossák az értelmi fogyatékossaggal. A másik pedig, hogy sokaknak minden olyan gyerek, aki lassabban fejlődik, az autista. Én pl a másik oldal vagyok, nekem mindenki azt mondta, hogy autista a fiam, holott ő nem az. Figyelemzavaros, beilleszkedési nehezsegei vannak és megkésett a beszédfejlődése.

Én együtt éltem wgy olyan autistával, aki tényleg durohamos és kiszámithatatlan, de a te példád is bizonyitja, hogy nem csak ilyenek vannak.

Én megmondom őszintén, csak akkor mondanám el, ha rakérdeznek. Nem azért, hogy titkolózzak, vagy valami, de sajnos az ilyen emberek csak hurrogni fognak. Mert nem olvasnak utána, hogy miről beszélnek. Tudatosítani kellene bennük, hogy az autizmus nem betegség, hanem egy állapot. Nem gyógyítható, de fejleszthetők, hogy a tarsadalomba is tudják integrálni azokat, akik enyhébbek, mint a fiad.

Akinek elmondanam az a szuk csaladi kor.

Az autizmus diagnosztizálása átcsúszott a ló másik oldalára, jelenleg a teljes spektrum, még az aspergeresek is autizmus papírt kapnak. Aki pár éve épphogy nem kapott papírt, az ha most visszamegy, kapni fog.

Én ilyen rokonoknak semmit sem mondanék. A sopánkodások, a sajnálkozó pillantások nem hiányoznak.

Nem kell elmondani másoknak, mert a legtöbben nem tudják, mi is ez.

A gyerekkel menj feltétlen fejlesztésre, mert nagyon sokat segít a beilleszkedésben, saját tapasztalat, 10 évesen már semmi gondja sincs az iskolában meg közösségben.

2-es válaszoló demonstrálta a tájékozatlan rokonok egy lehetséges reakcióját..

Szerintem se mondd el. Nem tudom, mi Nálatok a rokonság, én a mienkének semmiféle infót nem adok ki a gyerekről, minden kérdésre a lehető legsablonosabb választ adom.

Az én dolgom, hányszor etetem, mit adok neki éjjel stb. Játsszanak vele, szeressék.

Kezdetben nem így csináltam. Az anyukám minden alkalommal elmondja, hogy éjjel ő teát adott a gyereknek. Jönnek az átalussza-e az éjszakát stb kérdések. Ők mást tanultak, nem értik az új ismereteket. A másik rokonom elmondta, hogy neki takarítónője van és hozatnak ételt, meg az anyja a gyerekágyas időszakban naponta járt át segíteni.

És minden infót keringetnek egymás között. Ha az egyik megtudja, hogy ferdén emeli a fejét, a másik kérdezi meg, hogy mit mondott a gyógytornász.

Értelmes, jószándékú, tapintatos amúgy a rokonság, de még így is sok. Ha Neked pl nőgyógyászati bajod lesz, arról be kell számolni? Ha nem, akkor a gyerek diagnózisairól minek, főleg ha nem értik...

Én meg egyetértek a 2-vel, nekem pont ilyen a fiam... És mi is próbálkoztunk fejlesztéssel, semmi haszna nem volt, amíg nem kerültünk össze egy olyan gyógypedagógussal, aki megértette velünk, hogy van helyzet, amikor jobb, ha nem küzdünk... ezek olyan dolgok, amik teljesen jól kezelhetők, elviselhetők. Utálom a garbót, nem viselem el magamon. A gyereket meg kezeltessem, mert utálja a cipzárt?

Most mindenféle extra nélkül harmadik osztályos, na bumm, nem az egész osztállyal prtizik szünetben, hanem csak 2-3 gyerekkel, de őszintén szólva, nem bántuk meg, hogy elhoztuk onnan, ahol valójában erőszakosan próbálták megváltoztatni feljesztés címszóval.

6. Azért volt kivizsgálás, hogy eldöntsék, csak furcsaságokról vagy ASD-ről van szó.

A posztot író édesanya intelligens, tájèkozott, amiket leír, az nem tűnik csak furcsaságnak.

Nagyon veszélyes orvosi diagnózisokat egy gyk poszt alapján kétségbe vonni. Ez az édesanya nem fog Nekef hinni, de egy másiknak a gyerekét elzárhatod így a szaksegítségtől.