Mégis miért bátorítja egy szülő a gyerekét az erőszakra?

Van egy apuka a játszótéren, aki a 4-5 éves fiára büszkén azt mondja, hogy "életrevaló", és szó szerint támogatja őt az agresszivitásban.

Hogy példát is említsek: egyszer egy kislány odament a fiúhoz és megkérdezés nélkül elvette az egyik játékát. Oké, erre egy gyerek reagálhat hevesen, de azért az túlzás volt, amit ő csinált: szó szerint rátámadt, elkezdte harapni, karmolni, püfölni, és csak akkor hagyta abba, amikor a lány anyja odarohant és leüvöltötte a fejét, hogy azonnal fejezze be. A fiú meg csak értetlenül nézett a nőre, fel se fogta, hogy azért kiabálnak vele, mert valami rosszat csinált, ami szerintem különösen elborzasztó.

A "kedves" apuka meg, aki eddig beavatkozás nélkül szemlélte a támadást, mit mond erre?? Rá se hederítve a szülőre vagy a síró kislányra, vigyorogni kezd a gyerekére, hogy "Ügyes vagy kisfiam, védd csak meg magad, és azt, ami a tiéd."

És már több ilyen eset is előfordult. Az apa BÜSZKE RÁ, hogy erőszakos a gyereke!

Maga a gyerek is fura, antiszociális, senkivel sem szokott játszani, csendben elfoglalja magát valamivel, kifejezéstelen tekintettel figyeli a többi vidáman játszó gyereket, aztán ha valamelyik gyerekre neheztelni kezd valami kisebb dolog miatt, minden előzmény nélkül elkezdi csépelni.

Utána meg boldog képet vág, ha látja, hogy apucinak tetszik amit csinált.

Felháborító. Hogy képes egy szülő erre nevelni a gyerekét?

Egyébként talán az is hozzátartozik a sztorihoz, hogy magának az apának is dühkezelési problémái lehetnek, mert már többször is előfordult, hogy megrángatta vagy megütötte a fiát és mindennek elhordta, amikor a gyerek nem is csinált semmi égbekiáltóan rossz dolgot, amivel ezt kiérdemelte volna.

Bezzeg akkor meg átváltozik büszke apává, ha a gyereke erőszakoskodik valakivel. Agresszív állat lehet, mint a gyereke. Erre mondják, hogy az alma nem esett messze a fájától... Az anyát még nem láttam, de kíváncsi vagyok, hogy vajon ő is ilyen-e.