Miért van rossz kedve amióta oviba jár? Észrevettem hogy már alig van olyan jó kedve amióta oviba jár. Itthon is csak egyedül akar játszani beszélni nem nagyon akar miért lett ilyen?

Kérdező!

Egy csomó dolgot le kéne még írnod.

Mióta jár oviba? Milyen volt a beszoktatás? Sokat sírt az elején? Kezdettől rossz kedve volt utána otthon? Az óvónők mit mondanak róla: hogyan érzi magát ott? Jókedvű-e, játszik-e az óvodában? Hogyan fogadja szünet vagy betegség vagy akár egy hosszú hétvége után, hogy újra oviba kell mennie?

Egyszóval nem tudsz olyanról, hogy bántaná valaki, vagy rossz légkört teremtenének az óvónők.

Ha az elején még játszott a többiekkel, most meg nem, akkor őszintén szólva tippem sincs. Én a helyedben beszélgetnék az óvónőkkel és fölvetném, hogy ne vigyem-e el pszichológushoz kideríteni, mi a baj. Ha nem tartanák kifejezetten rossz ötletnek (persze érvekkel alátámasztva), akkor el is vinném.

Természetesen, ha otthon olyan változás van, amit nem említettél (pl. kistestvér érkezett, válás vagy válásközeli állapot van), akkor ezek lehetnének magyarázatok.

Nem azt kell mondani, hogy muszáj mennie, hanem azt, hogy ott neki nagyon jó. Sokszor ha a szülő is szorongva hagyja ott a gyereket, azt a gyerek átveszi. Mindenképp bátorítsd, hogy ott sok játék van, korabeli gyerekek, és itthon már uncsi lenne neki. Kérdezgesd, hogy milyen volt a napja, kivel játszott, milyenek az óvónők. Lehet, hogy bántja valaki, csak nem meri elmondani. Az óvónőkkel is beszélnék.

A pszichológust nagyon rossz ötletnek tartom, igazából manapság már divat mindennel pszichológushoz rohanni a gyerekekkel, de igazából nem tudnak segíteni, csak a bűntudatot keltik a szülőkben, hogy minden a te hibád. Nekem sajnos muszáj hordanom a fiamat, mert hajtépési kényszere van, de 1 év alatt már a 3.hoz járunk, semmit nem csinálnak vele, sőt a legutóbbi megmondta őszintén, hogy halvány gőze sincs, hogy mit kéne csinálni a gyerekkel. Beszélgetnek, de amit ott elmond, azt elmondta nekem is, és a csaj sem tud jobb ötleteket adni, mint én.

Így most már csak havonta egyszer viszem, hogy ne mondják, hogy nem viszem, de semmi értelme a világon. Nem lehet a gyereknek olyan baja, amit otthon ne tudnál megoldani, és majd egy idegen segít ebben.

#6: "Nem lehet a gyereknek olyan baja, amit otthon ne tudnál megoldani, és majd egy idegen segít ebben."

Ez ostobaság.

Ha (testi) betegsége van, akkor is elviszed egy idegenhez (=orvoshoz), legalábbis remélem, és nem abból indulsz ki, hogy nem lehet olyan baja, amit otthon ne tudnál megoldni és majd egy idegen segít ebben.

Folytatva az analógiát: ahogy nem minden betegséget tudnak az orvosok sem földeríteni és meggyógyítani, logikus, hogy pszichológusnál is előfordulhat ez. Lehet, hogy azért, mert a probléma olyan. Lehet, hogy a pszichológus nem áll helyzete magaslatán. Ahogyan egy orvosnál is előfordulhat ugyanez. Attól még másoknak lehet, hogy tudnak segíteni, kár előre sutba dobni ezt a lehetőséget.

18:06-os remekül megfogalmazta, hogy nem az árnyoldalát kell hangsúlyozni a gyermek számára, hanem a pozitív oldalát: csak olaj a tűzre, hogy "bocs, de anya nem tudja ezt, nem tudja azt, nem tud ott lenni, értsd meg" stb. A gyerek nem is igazán érti, amíg óvodás.

Viszont a pozitívum, a bátorítás segíti, plusz az, ha számára érthető a megfogalmazás: "Kicsim, nyugodtan játszhatsz megint a többiekkel, anya alig várja, hogy érted tudjon menni, és meglásd, úgy elrepül az idő, hogy csak na, és anya máris megy érted. :)" Valahogy így.