Milyen gyakran idegesítenek fel a gyerekeid, mit teszel ellene olyankor?

Attol függ milyen gyakran vagyok fáradt, mert amugy amikor friss és üde vagyok, detto ugyanaz a dolog nem idegesit.

Átlagolva heti 1-2-szer borulok ki, főleg olyanok miatt, ha nem pakol el (munka utan ha hulla vagyok, haladnék már a vacsival furdessel, altatással, ami ugy kezdődik hogy játekok elpakolása. Alapbol egyutt szoktunk jokedvvel pakolni, de megesik hogy csak szolok mert pl addig mosogatok es szeretném ha több oldalrol is haladna minden egyszerre, mint pl amig fogat mosok reggel addig ő öltözne magatol stb. Es szoval amikor pont feszult is vagyok es pont pörgetnék is mindent es pont akkor vágja be hogy passziv, olyankor a 3. v 4. felszolitásom kb már kiabálás. A kis drága ilyenkor meg kedvesen megkerdezi, hogy anya segitesz?:)olyankor probalok lehűlni es segiteni mikozben magyarázom neki látod most te vagy ugyes mint anya en meg hisztis nyűgös amilyen te szoktál. Es olyankor kb tenyleg forditott a szitu. Ő az empatikusabb segitoképesebb en meg a dobalom a dobozba a jatekokat feszulten.

De pont ilyen cikk jott a minap velem szembe a neten, hogy anya es gyerek kozti konfliktusokat legtobbszor pont a pakolás okozza.

De ugyanez pla fogmosassal. Ha pont ideges vagyok, ő passziv, nagyon kell nekem az önuralom hogy elovegyem a mesét a fognyűvő manokrol es cukin mossunk fogat.

Nem is tudom mikor alakulhatott ez ki a gyerekben hogy toleralni, megérteni tudja ha en vagyok faradt nyűgös.

2. Vagyok. Szoval ha a gyerekem pl már nagyon fáradt nyűgös, alapbol mindig turelemmel terelgetem le a hisztirol, meseszerűen vonom be a pakolásba, mert meg tudom érteni az érzéseit. (Kivéve amikor pl a zebra kozepén kezd balhezni, es hasonlok)

Es en ezt valahogy visszakapom tőle. Eddig bele se gondoltam :)

2es túlkomplikálod ezzel a manomesével, meg hisztirol leterelgetéssel, de te tudod...

Amugy engem amivel fel tud idegesiteni:

Az egesz napos Annyaaaaaaaa

A hangoskodás, amikor mondjuk faj a fejem.

Mikor a 200x mondja valamire, hogy nem tudom pedig tudja.

Ha hisztizik, ott hagyom, majd abbahagyja ugy is, bar velem ritkan csinalja.

Ja es a folyamatos ellenkwzes.

Kb óránként 2x minimum. 3 éves ikrek fiúk.

Már megőrül tőlük a család mert mindenen összevesznek, kiabálnak verekednek, hisztiznek, vergődnek, üvöltenek. Pedig következetesek vagyunk, szabályokkal jutalom büntetés rendszerrel. De minden összevesznek. Fürdéskor azon, hogy kit veszek ki a kádból elsőnek. Vacsora közben kinek volt több a rizs vagy husi. Mikor sétáltunk kire süt jobban a nap. Esti mese sincs már mert egymást hergelik fel. Már külön szobában vannak mert nem hagyják sludni egymást. Minden napunk a harcokról, veszekedésről szól. Belefáradtam, szégyenlem de van olyan hogy én is kiabálok mert nem bírok velük. Az apukájuk 7re ér haza ő csak hétvégente tud velük foglalkozni.

Nekem még pici, hogy úgy felidegesítsen, hogy kiabáljak, alapból nem szokásom, de tuti lesz rá alkalom. Még csak 19 hónapos. Ami fárasztó az, ha nem megy neki valami akkor hisztizik, vagy ha épp nem arra megyünk, amerre szeretné. De ezeken hamar túl szokott lendülni. 😅 Még csak most fog jönni a java húha 😅

Off: Kedves 6 válaszoló. Te jó ég, na végre valaki nem azt írja, hogy ikrekkel könnyebb, ha nagyobbak. 😀 Én rettegtem, hogy ikreink lesznek pont a fent említett dolgok miatt.

2. vagyok.

Lehet tulkomplikálom, de nem csinalja meg masképp.

Pl ha mondom neki pakolj össze, moss fogat, ha nem csinálja, mégis mit tegyek?

A szigoruság, határozottság nem vezet sehova, max hisztihez. Azert jön a mese a manokrol (amihez sokszor semmi energiam, konnyebb lenne ha egy kérésre pattanna), mert muszáj. Azzal sitty sutty megcsinalja, hamar kész.

De forditva pl en sem pattogok mindenkiek elsőre. Nem igy mukodik az ember.

4 és 6 évesek. NEM szoktak idegesíteni. Ha fáradt vagyok, vagy ők fáradtak, akkor is tudom kezelni a helyzetet, én nem kiabáltam még velük, és nem is szeretnék a jövőben sem. Meg is lepődnek rendesen, amikor pl a játszótéren egy őrjöngést látunk az anya részéről.

Az enyémek is elevenek, (a kicsi főleg), heti szinten nálunk vannak egy délutánt nővérem ugyanennyi idős gyerekei, én is dolgozom, egyedül vagyok velük sokat, nekem is van háztartásom és még hobbim is. Mégsem akarok olyan anya lenni, akire majd úgy emlékeznek, hogy minden hülyeségért kiakadt vagy ami még rosszabb megütött (akár fenékre).

Ők gyerekek, én felnőtt vagyok. Ez alapján nem hibáztatom őket, legfeljebb magamat, bizonyos helyzetekben. De persze ha ez bárkit megnyugtat ismerek olyan anyát, aki félóránként kiakad és rácsap a gyerekre. Gratulálni tudok csak hozzá...