Akinél tanulási nehézséget állapított meg a Nevelési tanácsadó! Éreztétek hátrányát megkülönböztetést az iskolában? Óvodás vagy már iskolás volt a gyermek, amikor megállapitották? Meddig kellett a gyermeknek a fejlesztés (évekig? )

Az én fiamat tudtommal senki nem különböztette meg hátrányosan. Másodikban lett BTM. A tanító nem vegzálta a bűnronda írása miatt, sőt, a szabvány füzet helyett szélesebb vonalazású füzetbe dolgozhatott, a munkafüzetek nyomtatott vonalazása helyett is füzetlapra írt, amit beragasztgattunk a megfelelő helyekre. Hosszabb időt kapott az írásbeli számonkéréseknél (ahol szöveget kellett írni, matekból nem). Ha végképp olvashatatlanra sikerült valami, a tanító megkérdezte, mi akart az lenni, és ez alapján értékelte. Mikor ő BTM-es lett, még lehetett osztályzás alól felmenteni, így hatodikig nem osztályozták a munkája külalakját, a helyesírását, és angolból sem kapott jegyet, ami rengeteg kudarctól ás szorongástól kímélte meg.

Közben zajlottak a fejlesztések, az alsótagozatban angpolból totál reménytelen gyereket hatodiktól áttették a gyorsabban haladó csoportba, és a hatodik végén végzett kontrollnál már a felmentése is megszűnt. Még mindig BTM, már csak az időhosszabbítás maradt meg kedvezményként, mert a rövid-hosszú és egyéb helyesírási problémák eldöntése minden javulás ellenére lassabban megy neki az átlagnál.

Járt fejlesztésre óvoda nagycsoportban bő másfél éven át (7év 10 hósan ment iskolába), elsőben csak logopédia, a szakvéleméyn után ismét fejlesztés kb. negyedik félévéig, és hatodikban tanulástechnikai tréning. MEg itthon sok gyakorlás és közös tanulás. Mostanában kezd önállósulni, de pl. a helyesírás gyakorlás még mindig aktuális téma.

Nézd meg a szakvéleményben, hogy milyen javaslatok vannak, és igyekezz elérni, hogy ezek meg is valósuljanak.

Szakemberhiány van, szóval ne várd türelmesen, hogy majd egyszer behívják a gyereket. Telefonálj, érdeklődj, szervezd meg az iskolában, hogy engedjék el a gyermeket egy koradéluténi időpontra is, ha kell keríts egy szomszédot, vagy bárkit, aki kisérgetni tudja. Nálam volt rá példa, hogy ebéd után elhozta a nagymama az iskolaotthonos gyereket a foglalkozásra, majd visszavitte szegénykét a délutáni matekórára. Ha csak négy után jöhetett volna, talán a tanév végéig se időpontot.

Ha iskolán belül oldják meg a fejlesztést, feltétlen beszélj a pedagógussal, kérj tőle otthoni gyakorláshoz feladatot, tanácsot. Bátran hívd fel és érdeklődj, mit csinálnak a foglalkozásokon, hogy halad a gyermek. A többségünk túlterhelt, arra nincs időnk, hogy keressük a szülőket, de ha valaki jön, és kérdez azzal foglalkozni szoktunk. Sőt, kifejezetten lelekesítő, mert ilyenkor bízom benne, hogy tényleg megcsinálják, amit mondok. Vagy nem, de akkor majd elmondják, hog mi nem ment, és valamin változtatunk. De mindenképpen fogunk tudni együttműködni.

Ne legyetek naivak. Olyan gyógypedagógus hiány van, hogy a kiírt fejlesztések gyakorlatilag szinte sehol nem valósulnak meg. Vidéken tuti. Nagyvárosi iskolákban meg csoportos fejlesztés van 8-10 fős csoportokban. Semmit a világon nem ér. Arról nem beszélve, hogyha egy gyerek a Nevtan elé kerül, tuti találnak valamit, mert olyan teszteket iratnak velük, hogy egyik kisgyerek sem képes megcsinálni.

Ha valóban azt gondolod, hogy kell neki a fejlesztés, akkor vidd el magánúton. Az iskolában van valami fejlesztés papíron, de nem ér semmit, és a legtöbb tanár a kiírásokra magasról tesz. Ha meg normális és rendes, akkor is segít a gyereknek, ha semmi nincs kiírva neki.

2 sni-s kisgyerek anyukája vagyok, hidd el tudom miről beszélek. Mi btm-mel indultunk, aztán lett az sni, de nagyon-nagyon megbántam már. Tudom, hogy itt lehurrognak, már párszor leírtam itt, mindig le lettem szólva, de saját tapasztalatból beszélek. Keress ilyen fórumokat, FB csoportokat, majd ott leírják az érintettek, hogy micsoda remek fejlesztések, és toleráns pedagógusok vannak, és hogyan kezelik az ilyen gyerekeket! Nagy tisztelet a kivételnek, van de úgy kb. 10 %.