Kinél meddig tartott az a korszak, amikor csak az egyik szülőt akarja mindig a gyerek? A fiam túlzottan elutasítja az apját egy ideje.

Nálunk ez nagyon rövid volt, egy-két hónap. Aztán apa lett az minden, őt majmolja, ő kell neki. Én ezt egyáltalán nem bánom, örülök, hogy jól megvannak, igazi apa-fia kapcsolatuk van, és nagyon sokat vannak együtt, nélkülem is. Én meg felvettem a szigorú anya sapkáját, ami amúgy is jobban illik hozzám.

Nálatok persze nem ez a helyzet, ott apával nem jön ki jól. Úgy emlékszem, hogy tankönyv szerint a fiúknál 3 éves kor körül van váltás anyáról apára.

Az én fiam másfél éves, nála úgy működik, ha épp rájön, hogy max egy-két napig csak az egyikünk. Pl csak apa olvashat mesét, ő foghatja csak a kezét, stb. De olyan még sose volt, ezekben az időszakokban sem, hogy ha megütötte magát vagy fájt vmi ne én kelljek. Még olyankor is, ha egyéb esetben fújt rám mint a veszett macska.

Mintha mostanában csitultak volna ezek az időszakok vagy inkább rövidültek. Nem csináltunk vele semmit, ráhagytuk. Azt gondolom ilyenkor vmiért hiánya van az adott félből vagy ez kell a kapcsolatépítéshez.

3-4 évesen már jellemző az Ödipusz-komplexus, minden egészséges gyermekre, és nincs éles idő intervallum, hogy mettől meddig tart, még személyenként sincs, de egyébként intenzívebben hónapokon át tart, átmenetekkel együtt akár másfél éven át is.

Viszonylag ritka, hogy 3 és fél éves kor előtt megjelenne, egyéb okokból jellemző inkább ilyen piciknél, bár akadnak kivételek, akik már ekkor Ödipusz-komplexus okán viselkednek így. 3 és fél éves kor előtt inkább csak pár hónapon át fordulnak elő ilyen, ehhez hasonló egyoldalú viselkedési formák, könnyen megváltozhat ez, akár a másik végletbe is eshet ilyen piciknél.

(Ovisoknál viszont tartósabb, jellemzően akkor már tehát Ödipális-komplexusról van szó, vagy Elektra-kompexusról, függően, hogy fiú-e , vagy lány: a lényeg, hogy az ellentétes nemű szülő iránt romantikus érzelmeket táplál a kisgyermek, míg a hasonló neművel rivalizál érzelmileg.)

Elhiszem. De akit zavar, hogy így nyilvánul meg egy pici gyermek, javaslom, gondoljon arra, ők még nem képesek elég pontosan megfogalmazni az érzelmeiket (sőt, a nagykorú emberek jó része szintén nem, hát még akkor egy 2-3 éves...). És ez félreértések forrása lehet. A pici gyerek nem utálkozik, Ödipális kompexus esetén.

A kérdés az, hogy ha egy gyermek kb 3 és fél éves kort se érte még el, vajon Ödipusz komplexus miatt viselkedik-e így, avagy valóban utálja valamelyik szülőjét (netán okkal?). Én nem ismerlek titeket, tehát nem ítélkezem, hanem csak ötletet adok a helyzet végiggondolásához.