Miert vagyok ilyen? Gyulolom magam teljes szivembol!

Először is: Nyugodj meg! Az jó kezdésnek, hogy felismerted, amit csináltál, az rossz, és árt a gyermekednek. Most fontos lenne rájönni, hogy juttok el idáig. Kimerült vagy? Nincs segítséged? Szülés utáni depressziód van? Más dolgok miatt vagy feszült? Ezeket az okokat kellene megszüntetni. Ha egyedül nem megy, akkor kérd szakember segítségét!

A gyermekedtől kérj bocsánatot. Mondd el, hogy mit érzel, hogy dühös lettél, de engedj teret annak, hogy ő is elmondja, hogy érzi magát. Hogy mit váltott ki belőle a pofonod. Viseld el a dühét, a fájdalmát, a szomorúságát. Ismerd el előtte, hogy hibáztál, és sajnálod, szeretnéd jóvá tenni. Kérdezd meg tőle, mivel teheted ezt meg, és amit kér, azt valóban tedd meg! Gyogyuljatok együtt, mert ez most mind a kettőtöknek fáj!

Kedves 6-os! A kérdező nem egy szemtelen kamaszt, é nem is egy kisiskolást ütött meg (nem mintha az helyes lenne), hanem egy 3 év körüli gyereket.

Abszolút jól érzi, hogy itt valami rosszul működik közöttük, és segítségre van szüksége.

A Pedagógiai Szakszolgálatokban is van ingyen elérhető pszichológus, oda is lehet fordulni.

Nem ismeritek a körülményeket és itélkeztek. Gratulálni tudok csak hozzá. Amúgy tény, hogy manapság csúnyan nézni sem szabad sokak szerint a gyerekre, merr megsérül a kis lelke, de a kérdező kérdéséből süt, hogy neki bizony külső segítség kell!!!

Ti meg idejöttök ítélkezni, mintha olyan okosak lennétek, szánalom.

Ja, régen meg halomra erőszakolták a gyerekeket, eladták őket, vagy egyszerűen otthagyták meghalni őket valahol. Csak nem régóta divat, hogy egyre kevésbé akarjuk őket bántani, de lehet, hogy csak múló hóbort.. végül is miért is tartana jobb irányba a világ..

Nem mindenkinél szakad el a cérna, csak annál, akinek valami baja van.

Erőltesd meg magad, járj terápiára,

4 év alatt 2 pofon rengeteg(és nagyon súlyos is, hogy lehet egy alig beszélő, magáról szinte semmit sem tudó gyereket verni?), az is durva, hogy amikor a fenekét vered, nem érzed bántalmazásnak, csak, ha az arcát.

Gondolom az sem verés, ha a kezét/lábát ütöd.

MÁSOK NEM SZOKTÁK!

Nem szokott becsúszni kiegyensúlyozott átlagembereknél 1 pofon sem, 1 fenékre csapás sem, de kézrácsapás sem, nemhogy kettő ilyen kicsinél.

Persze kihez méred magad, Lakatos Erzsébetnek biztos becsúszik pár, de annak a lexustulajdonosnak is, aki minden pillanatban üvölt vagy káromkodik.

Aki valamennyire felvilágosult"átlagember", vagy nincs kitéve fokozott stressznek, nincsenek mentális problémái, annak nem csúszik be.

Fontos, hogy tudatosuljon, hogy nem csak a pofon rossz, hanem minden más erőszakkal ártasz a gyerekednek.

Jó dolog, hogy, ha most változtatni fogsz, nem csak magadat sajnálod, akkor még lehet jó kapcsolatod vele:)

Menj terápiára! és derítsd ki, mi a gondod, mert klassz anya lehetsz, csak most valami válságot élhetsz meg. Ért valami szörnyű mostanában?(haláleset, szakítás, betegség, veszélybe került vagy elvesztett állás?) Kevésbé szörnyű, amit nem tudsz feldolgozni?(a szomszéd gyereke gyorsabban fejlődik, rossz párkapcsolat, konfliktus családdal, alacsonyabb életszínvonal, munkahelyi szabik kivétele a nyár miatt?)

Biztos megvan az ok, csak beszélned kell róla valakivel. Az tud türelmes lenni, aki magával rendben van(ezért is fontos az ÉN idő)

Lehet, hogy csak kettesben vagy 0-24ben a gyerekeddel, és kikészültél(ez mindenkinek sok, mivel nem arra vagyunk programozva, hogy minden pillanatban magunkat félretéve más szükségleteit és vágyait szolgáljuk ki)

Az is lehet, hogy semmi ilyesmi nincs, egyszerűen alkatilag rosszabbul dolgozod fel a stresszt, és ilyenkor túlterhelődik a szervezeted, bekapcsol az automata(gyerekkorban kialakult viselkedésminta), és nem tudsz tenni ellene.

Utóbbi esetben gyógyszer kell, és már gyerekkorod óta fent kell állnia, hogy stresszhelyzetben bizonyos módon reagáltál, de ez ritka.

Légy nyugodtan őszinte magadhoz..

Amúgy egy gyereknek sem kell megbocsátania a pofont, szerintem etikátlan bocsánatot kérni, ellenben elmondhatod neki, hogy rosszul viselkedtél, igyekszel nem csinálni ilyet többet, mert megbántad, jót akarsz neki, nagyon szereted, és rettenetesen sajnálod, mindent megteszel, hogy ne forduljon elő többet.

Nem ő tehet az ütésről, hanem te, mivel te ütöttél, ezt tudatosítsd benne..

Onnantól fogod magad jobban érezni, ha elkezdesz tenni a változásért.

Mivel ez már a második pofon, gondolom belátod, hogy egyedül nem fog menni a változás, kérj segítséget.

Nyugodtan lehetsz őszinte, ha pszichiáterhez kerülsz, 2 pofonért nem fognak egy anyától sem elvenni gyereket, ráadásul őt köti az orvosi titoktartás, amíg a pszichológus csak lelkiismereti alapon tart titkot, mivel nem orvos.

Mind léptünk már túl határt(mondjuk én pofonnal nem, nekem a fenékrecsapás lépte túl a határt a gyerekem 2 éves korában, iszonyatos élmény volt, hogy egy 80 centis, beszélni/gondolkozni nem tudó gyereket megütök, még iszonyatosabb volt, hogy milyen jól esett ráütni a hisztiző, italt 2x is direkt ágyra öntő gyerekre)

Az a legnagyobb baj, hogy a verést csak elkezdeni nehéz, utána jön magától..!

Soha az életbe nem ütném arcon egyik gyerekemet sem!!

Kérj segítséget szakembertől, ne mártírkodj!!!