Kisbaba 10-12 éves fiú gyerekek mellé?

Nálunk közel 8 év van a két fiú között,de ez így borzalmas! Nagyon ritka,hogy együtt tudnak lenni 5 percet vita nélkül.Mindketten a dackorszakukat élik,a kicsi azért mert 3 éves, a nagy azért mert kiskamasz.

Remélem jó irányba változik majd a kapcsolatuk ahogy nőnek.Ha nem....pff.

Csak néhány szempontot írnék le a döntéshez.

"Nagyon sok lemondással jár a nagyoknak....?"

Ez kizárólag rajtad és párodon múlik!

Ha nagyon sok lemondással fog járni nekik, akkor elég jó eséllyel utálni fogják és meg fogja mérgezni a család életét.

Ha te és párod vágytok egy kisbabára, ha azt várjátok, hogy ti (!!!) foglalkozhassatok vele, akkor hajrá!

Ha úgy gondoljátok, hogy milyen jó lesz nektek, hogy a nagytestvérek segítenek a kisbaba körül, akkor ne.

Ha a kisbaba miatt kell az eddigi különszobájukról lemondaniuk a nagyoknak, és egymással osztozniuk egy szobán, és ez nem csak átmeneti állapot (mondjuk, amíg a CSOK-ot megigénylitek és vesztek egy nagyobb lakást, vagy hozzáépítetek a házhoz), nos ebben az esetben szintén inkább ne legyen harmadik gyerek. Ha csak fél-egy évig lesz ez az átmeneti állapot, az még elfogadható.

Arra is föl kell készülni, hogy nyaraláskor nagyon más lesz az igényük, teherbíró képességük. Itt szintén a szülőknek kell toleránsnak lenniük. Pl. apuka reggeltől estig járja egy város történelmi nevezetességeit a két nagyobbal, míg a kicsit ez nem is érdekli, nem is bírná - tehát anyuka vele marad valami lájtos programon. Tehát külön lesznek, ill. anyuka (vagy apuka) szükségképpen sok dologról lemarad azon a nyaraláson.

Szóval ha mindezt vállaljátok, akkor lehet.

Ja, és a nagyobbaknak is szükségük lesz apa és anya figyelmére, szeretetére. Attól, hogy tudnak egyedül öltözni, vetkőzni, WC-zni, attól még nekik is van lelkük, vannak problémáik, meghallgatásra, odafigyelésre vágynak.

Bocsi, ha volt már, nem olvasnám végig a válaszokat... ha nem úgy szülöd meg, hogy “majd a nagy úgyis vigyáz rá”, letojva, hogy ezzel elveszed a nagytesó gyerekkorát, és még utálni is fogja a kicsit emiatt, akkor oké. Tizenévesen az ember nem jut el odaáig, h nem a “kis xaros” tehet arról, h nincsen nyara, szabadideje, ideje a barátaira, konkrétan nincs gyerekkora, hanem a szülei hibája. Én csak fiatal felnőttként, 18-20 éves korom körül láttam reálisan a helyzetet, addig gyűlöltem a testvéremet, aki egy kötelező, hatalmas felelősség volt számomra (a szüleink nyilván nem kértek véleményt, h jöhet-e a kistesó, de persze arról sem, h szándékozom-e feladni az egész kamaszkoromat, mer’ ők babázni akarnak - persze, csak ha van hozzá kedvük, am meg itt vagyok én, ez a kötelességem...).

Szóval ha nem így állsz hozzá, akkor nem gondolom, hogy bármi akadálya lenne... sőt tovább megyek, a vérmamik vérnyomását az egekbe emelve; sztem evidens, h ha komoly a dolog, meg lehet kérdezni a leendő nagytesót, h mit szólna egy picihez... mivel ő már a család tagja, szerintem minden joga megvan hozzá, h ha beleszólása nincs is, legalább be legyen avatva, és elmondhassa a véleményét a dologról - megjegyzem normál esetben sztem örülne is az ötletnek (én is örültem, amíg nem tudtam, h nekem csinálták... x)).

"Babsitterkedés biztosan nem lesz (csak önkéntes), sok rossz példa van előttem ezzel kapcsolatban."

Osztom. Amikor kisbaba voltam, a tesóim kb ennyi idősek voltak, és anno, szüleim elmondása szerint irigyek voltak rám, és féltékenyek, és megpróbáltak visszaélni élettapasztalatukkal, tehát lenézően álltak hozzám, persze intellektuális alap nélkül, puszta féltékenységből és irigységből (az egyikük enyhe testi "alávetettségben" is részesített, bár ez relatíve enyhe volt úgy, mint tettleges kisebb szívatások, rendszeresen)

Ez évtizedeken át fennmaradt.

De hát ahány testvérpár, annyiféle. Van ebből ilyen is, olyan is. A szülők hozzáállása és személyisége is sokat nyom a latban.

7 volt a fiam mikor a lányom született. Nem igazán érdekelte. Nem alakult ki szoros kapcsolat. Néha játszott vele de egy 10 éves fiú és egy 3 éves lány nagyon különbözik. Most 20 és 13 évesek. A 7 év még mindig nagy szakadék köztük. Nem szerencsés ez a korkülönbség.

A legkisebb most 2 éves. A két nagy imádja, a lány szokott vele játszani, vigyázni rá, de ugye kiskamasz, sokkal fontosabb a plafont bámulva zenét hallgatni és álmodozni, mint kistesózni. A nagy csak szeretgeti, nevet rajta, ő már nem velünk él, tehát nem vigyáz rá.

Egyik gyerek sem volt sose a nagyobbra sózva.

Nekem 3 testvérem van, én vagyok a legfiatalabb, 9-8-6 évvel idősebbek. Felnőttként nőttem fel hozzájuk, kb 20 éves koromtól jó a kapcsolatunk.

Ideális korkülönbség nincs. Függ a nemtől, a családtól, a körülményektől, az egyének habitusátol.

9 voltam tesóm születésekor, volt pici féltékenység, de az hamar elmúlt. Rám nem sózták soha, tudtam dolgozni mikor akartam. Megbízott bennem Anya, így inkább hagyta rám olyankor, mikor beteg volt,mint másra, vagy szombat de. mikor nekem amúgy se volt jobb dolgom és otthon tanultam mondjuk. Azóta már ő is kamasz, de tök jó a kapcsolatunk.

Igazából csak rajtatok múlik tényleg.

12 és 14 évesek voltak a lányaim, mikor az öccsük született. Nem hiszem, hogy sok lemondással járt volna ez a számukra.

Nagyon igyekeztem, hogy ne terheljem őket a kicsi miatt, csak előzetes megbeszéléssel, önkéntes vállalással bíztam rájuk hosszabb időre, és sose vettem természetesnek, hogy elvállalják. Ha pedig nem vállalták, akkor kerestünk más megoldást. Arra már nem emlékszem, hogy fizettem-e nekik bébiszittelésért, szerintem sose kérték.

De ahogy valamennyi háztartási segítést is elvártam tőlük, valamennyi kisgyerek körüli teendőt is természetesnek vettem, hogy megcsinálnak.