Nem érzek semmit a gyerekem iránt, lassan 2 éves. Fog-ez javulni vagy mit lehet ilyen esetben tenni?

Életed végéig marni fog a szenvedés hogy csak ennyi 2 év és eldobod magadtól,nem fogod magad és önmagad helyett a gyermeked helyeznéd előtérbe,ez önző dolog. De ha nem vagytok elfogadóak és elítélitek az olyan embereket akik nem kérték magukat a világra és mellé még eldobják a szülei is,lemondanak róla,lelkemélyén mindig ott marad maj az űr. És miért nem vetetted el ha már alapból ilyen vagy hogy képtelen vagy elfogadni beteg embereket? Miért szülted meg ha csak elítéled,miért kell lelkileg is leamortizálni?? Tégy úgy ahogyan szeretnél de azért gondold végig hogy hogy tudnál a tudattal együtt élni,nem lesz majd olyan hogy na vajon hogy nézhet ki most ,vajon jó emberek nevelik stb stb. Ha szerető anya és ember vagy akkor ez kísérteni fog életed végéig...... R

Keresztanyámnak volt olyan ismerőse aki nevelőszülőkhöz (nem örökbe) adta, a gyermekei láthatásáról lemondott,gyerekei 1 év után nem akarták látni és fel*kasztotta magát.... A gyerekek sodródtak nevelőszülőtől ,nevelőszülőig ,soha senki nem szerette őket igazán,apjuk alkoholista hahléktalan volt,anyjuk lemondott róluk,meghalt. A nagyobbik fiú (25) drog függő és önmagát okolja a nyomo**k anyja döntése miatt a gyerek érzi magát hibásnak,nem érzi magát teljes értékűnek... A kisebbik szerencsére még egész kicsi volt és nem volt annyira képben a dolgokkal akkoriban mint a báttya, 3. nevelőszülőnél kapta meg a szeretést gondoskodást ,sikeres lett az életben de nem az anyjának köszönheti. Őszintén az ilyen szülők nem higy a gyermekeiket bem érdemlik meg de még a levegőt sem.....

De ha te nyugodtan fogsz aludni azok után hogy csak úgy lemondtál róla akkor hagyd a gyerek témát,egy egészséges gyermeknek sem tudnál sokkal több szeretet adni,hiszen az anyai szeretet nem ebből fakad hogy beteg e vagy sem ,az az ember lelke mélyéről fakadó csodálatos érzés amit szülés után közvetlen érez egy anya,nem bírnám neked szavakkal leírni milyen érzés ,egyszerűen nem lehet szavakba önteni

Egy ártatlan lélek életénél többet ne b*sszatok el,jobban jár a gyermek......

Én mégiscsak a pszichológust javasolnám neked, nektek a pároddal együtt. Nem is kifejezetten azért, hogy végül örökbe, vagy intézetbe adjátok-e vagy sem, hanem hogy magatokkal kerüljetek tisztába.

Az a helyzet, hogy ez egy nagy feladat, bár ezzel újdonságot nem mondok.

Rettenetesen sajnálom a helyzeteket, és még sokkal jobban a gyereket, mert a gyereknek a szeretet, a gondoskodás a minden. TE, TI a szülei vagytok az egész világa, ha itt, az elején sérülnek a dolgok, akkor minden sérül.

Társadalmak kialakulása előtt, ha valaki nem tudott/akart gondoskodni az utódáról, akkor egyszerűen kihalt.

#32 Miért Te mégis mekkora esélyt látsz arra, hogy egy Downos személy szaporodjon? És mennyi esélyt látsz arra, hogy egy ilyen eset után, amiben a kérdező van, vállalnának másik gyereket? Még ha gondoskodnak is róla, akkor is kihal ez az ág.

És most ne az enyhe down szindrómás emberekről beszeljünk, mert biztos vagyok benne, hogy ha a kérdezőnél ez lenne a helyzet, akkor most nem gondolkodna örökbeadáson.

5/34 "Nézzetek már magatokba szerintetek ahhoz mekkora bátorság kellett hogy ezt kiírja?"

Név és arc nélkül mekkora bátorság kell, ? semekkora.

A kérdezőt sajnálom.

Tényleg nem értem ezeket a kérdéseket, volt szűrés? Nem tudtátok, h beteg? Nem tök mindegy most már???? Ez a szitu van egy dawnos babájuk és mind a ketten úgy gondolják, h nem jó nekik ez így mert nem szeretik eléggé és ez a gyereknek sem jó.

Szerintem nem lesz lelkiismeret furijuk mert egyöntetűen nem szeretik és együtt döntenek úgy, h örökbe adják.

Szerintem igen is lesz aki örökbe fogadja és szeretni fogja mindennél jobban.

Én a helyetekben elkezdeném az örökbeadást!!!

Az más kérdés, h én a sajátomat nem adnám örökbe, de én én vagyok ti pedig ti. Annak a gyereknek jobb lesz olyan szülőknél akik szeretik!!!

Nagyon nehéz helyzetben vagy/vagytok.

Javaslom, hogy feltétlenül menjetek el egy pszichológushoz, aki segíthet megalapozott döntést hozni, hogy a lehető legkisebb hosszútávú traumával megússzátok mindannyian, illetve az esetleges változásokra felkészülhessetek (pl. a környezet reakciók).