Ismertek olyan családot, akik nem azért fogadtak örökbe, mert nekik nem lehet saját gyerekük, hanem más okból?

régebbi kérdés, de talán még válaszolhatok rá.

Mi jelenleg gondolkodunk az örökbefogadáson. Három saját gyermekünk van. Még a házasságkötésünk előtt beszélgettünk arról, hogy három vagy négy gyermeket szeretnénk. Három összejött, és hálásak vagyunk értük. Problémás terhességeim és császármetszéseim voltak, plusz úgymond túl vagyok már az első fiatalságon (36 elmúltam), szóval nem hiányzik egy újabb terhesség. Ha véletlenül, rendes védekezés mellett mégis megfogan egy baba, akkor persze jöjjön, nem arról van szó, csak éppen nem tervezzük.

Az örökbefogadás viszont más. Egyszerűen úgy érezzük, hogy beleférne még valaki a családunkba, még egy gyermek, úgymond tudjuk még tovább osztani a szeretetünket. Itt jegyezném meg, hogy egy fenti válaszoló ismerőséhez hasonlóan mi is keresztyének vagyunk, és ez sokat számít szerintem, mármint a motiváció szempontjából.

Másrészt meg tudnánk neki adni mindent, lelkileg, anyagilag is, mi tudnánk úgy szeretni, hogy kiegyensúlyozott, boldog felnőtt váljon majd belőle, a nevelőotthonban meg sok gyerek elkallódik. (voltam már látogatóban állami gondozottak közt, hát az valami borzalmas, a sok korán kiégett gyerek, akik mind tudják, hogy nem kellettek a szülőjüknek... meg drogrehabon is voltam már gyakornokként, és ott is sok fiatal jött állami gondozásból).

Mivel még előtte vagyunk, nem tudom, hogy érintené a gyermekeinket, épp ezért vacillálunk. Sok mindent meg kell fontolni, életek múlhatnak azon, ha elkapkodjuk a döntést.