Örökbefogadás alatt vagyunk, vagy is már van egy kislány aki hozzánk került próbaidőre. Kérhetek segítséget?

En is a www.orokbe.hu oldalt ajanlom.

Gyere, sok jo tanacs, sok jo ember gyult ott ossze, szivesen segitunk.

A nagyobbik fiam 2,5 éves. Gyakorlatilag csüng rajtam, fél óra után már akkor is kiabál, hogy hol vagyok, ha a nagymamákkal vagy az apjával játszik. Egy 2 éves már pont elég nagy, hogy iszonyatosan ragaszkodjon valakihez, azzal élte egész eddigi életét, az az ember töltötte ki a mindennapjait, ő volt a biztos pont. Ahhoz meg még pici, hogy tudatosan értse, hogy 1) a szülőanyjának nem kellett, 2) az, aki nevelte, csak egy átmeneti személy volt 3) te vagy az anyukája. Ez egy nagyobbnak isiszonyú kemèny lehet, gondold át. Ő azt látja, hogy az eddigi életének vége, és egy új kezdődött, nem érti, miért, és nem ismer még téged. Nekem természetesnek tűnik, hogy pont veled a legrosszabb a helyzet, mert azt látja, hogy az eddigi biztos pontjából te lettél.

És amit már írtak: épp amúgy is tombol a dackorszak. Az én fiam is rémesen tud viselkedni, pedig semmi ilyesmin nem ment keresztül. Igazából az lenne a fura, ha a te kicsiddel nem lenne gond. Rengeteg erő és kitartás kell a te oldaladról, és minden nap megújuló szeretet, szerintem ennek nem 30 napot kell adnod, míg helyrejön, hanem legalább fél évet. Össze kell szoknotok, neki pedig valahol és valahogy el kell majd hinnie, hogy ez már állandó, és tőled már nem kerül máshova.