Nevelőszülőként hogyan lehet túlélni az örökbeadást?

Nézd, az örökbefogadással foglalkozó szakemberek szerint a nevelőszülőség legnehezebb kérdése az, hogyan tud valaki megválni a nála cseperedő gyerektől (és a gyerek tőle). Sok szakember szerint ezért volt elhamarkodott a csecsemőotthonok bezárása, mivel így hirtelen olyan sok nevelőszülőre lett szükség, akik közt nyilván vannak olyanok is, akik nem bírnak a szükséges „érzelmi intelligenciával” (nem rád értem, ne vedd magadra!).

Sajnos ezek a nevelőszülők nem a gyerek érdekeit nézik (ami ugye az, hogy egy állandó családnak teljes jogú tagjaként nőjön fel), és gyakran konkrétan megakadályozzák, de legalábbis megnehezítik az örökbeadásukat.

Nyilván ideális esetben az örökbe fogadó szülők tudatosítják magukban, hogy te mint nevelőszülő a gyerek életének része vagy, és nem hogy nem gondolnak rád „szükséges rosszként”, de tartják is veled a kapcsolatot, és a gyerekük is tudja, hogy te vagy, akinél nevelkedett egy ideig.

Nézd, én nem vagyok nevelőszülő, így teljesen nem tudom átélni az érzéseidet, de nyilván baromi nehéz lehet elszakadni egy gyerektől, akit te neveltél addig.

Viszont akárhogy is nézzük, a nevelőszülőség egy hivatás, amelybe beletartozik az, hogy a gyerek érdekében félreteszed az egyéni (vélt vagy valós) sérelmeidet, és igyekszel a lehető legjobban megkönnyíteni számára a családjába való bekerülést.

Nem biztos, hogy ez mindenkinek megy, ilyenkor érdemes átgondolni, valóban testhezálló-e a nevelőszülőség mint hivatás. És/vagy: örökbe kell fogadni a megszeretett gyereket (persze az, ha egyet örökbe fogad valaki, és mellette másokat „csak” nevel, újabb problémákat vethet fel).

Én elég sok örökbefogadót ismerek és még soha nem hallottam azt, hogy ti a szükséges rossz lennétek... Sőt, eddig mindenkivel azon a közös állásponton voltam, hogy egy jó nevelőszülő kincset ér, mert nem csak a gyerek egész életét befolyásolja, de azu örökbefogadó-gyerek kapcsolatát is egy egész életre. Sajnos elég sok olyan nevelőszülő van, aki nem tartja ezt szem előtt...

AAzt, hogy miként lehet elszakadni a nevelt gyerekedtől, hogy örökbe adhasd nem tudom... Én azért (sem) lennék nevelőszülő, mert nem lennék rá képes... A tanfolyamon nem volt erről szó? Vagy nincs valaki, akihez fordulhatsz emiatt? Mert a Te bizonytalanságod és félelmed a gyerek is megérzi és nagyon könnyen átragadhat rá... Az meg nem lenne a legszerencsésebb a családba integrálás és a kötődés kialakulásánál, ha ilyen érzésekkel indulna!