Miért hiszi sok ember hogyha örökbefogad egy gyereket illetve csecsemőt az örökbe fogadók nem fogják szeretni és úgy bánni vele mintha saját lenne? Meg össze is keverik sokan az örökbefogadást a nevelő szülőséggel

Én hiszek benne, hogy a többség sajátjaként szereti. Ugyanakkor hallottam egy esetet, ami teljesen megbotránkoztatott, ráadásul magától az "anyától" hallottam.

Örökbe fogadtak egy lányt piciként, talán már újszülöttként, ezt nem tudom pontosan. Mikor kiskamasz lett, olyan 10-12 éves, váratlanul saját gyermeke született a párnak, egy fiú.

Az anyuka szemszögéből hallottam a sztorit, aki úgy mesélt a lányról, mint egy aljas, hálátlan szörnyről. Hogy kamaszként miket művelt (lógott iskolából, hazudozott, lopott tőlük pénzt), és hogy végül nem volt más választásuk, mint visszavitték intézetbe... Még magát mentegette a nő, pedig nyilvánvaló volt, hogy a csodaként született saját fiúgyermeket úgy ajnározták, hogy az épp kamaszkorba lépő lány megzavarodott a helyzettől, és minden, amit utána csinált, ebből indult ki. Így akart figyelmet, nem találta a helyét, stb.

Itt elgondolkodtam, vajon ha édes gyermekük lett volna a lány, akkor sem lett volna másik választásuk, mint intézetbe dobni? (...)

Szia! Azért gondolkodnak így sokan, mert egyáltalán nincsenek képben az örökbefogadással kapcsolatban. Ehhez persze kell még „egyszerűbb” gondolkodásmód is, és hogy ne is akarják megismerni ezt az élethelyzetet, illetve talán némi empátiahiány is bejátszik (nem képesek belehelyezkedni mások helyzetébe).

Nekem sincs személyes tapasztalatom a témában, azonban több barátomnak igen, és olvastam pár baromi jó könyvet is a témáról (Az örökbefogadás háromszöge címűt kötelezővé tenném mindenkinek, de legalább azoknak, akik hivatásuk gyakorlása közben találkozhatnak örökbefogadott gyerekekkel, tehát orvosoknak, pedagógusoknak).

A barátaimnak sajnos elég rossz tapasztalatai vannak, és az általad leírt tudatlanság nem függ össze semmivel, még az olyan (szerintem empiátiát igénylő) foglalkozásokban dolgozók, mint az orvosok és tanárok is sokszor nem tudják elfogadni, ha egy gyerek örökbefogadott, beszólnak, vagy mindent erre fognak a gyerek viselkedésében… És akkor még nem beszéltünk arról, hányszor előfordul, hogy mikor az iskolában a szülőtársak megtudják, hogy a gyerek örökbefogadott, akkor az általad írt marhaságokat kezdenek mondani, kérdezni…

A lényeg: tudatlanságból fakadnak ezek a megjegyzések.

Persze ezért nem lehet okolni azokat, akik ilyesmiket hisznek (bár felmerül a kérdés, hogy vajon értelmes ember megnyilvánul-e általa nem ismert kérdésekben, vagy előbb igyekszik informálódni), hiszen alig 20 éve van csak felkészítő tanfolyam, amióta általánossá vált a vélekedés, hogy az örökbefogadást nem kell tabuként kezelni, pláne nem a gyerek előtt, és kb. azóta kezd nyilvánosan is téma lenni a dolog.

30-40 éve még a legtöbben titkolták az örökbefogadás tényét, így egyrészt még kevesebbet tudhattak róla a kívülállók, másrészt a titkolt dolgok mögött mindig ott lappang valami „rossz érzés”, hülyeségeket találnak ki róla az emberek.