Mik azok a jelek amikor már nem kell eröltetni az óvodába való beszoktatást ?

Nézd, vannak gyerekek, akik nem bűvös 3 évesen lesznek óvodaérettek. Lehet minden másban érett, de az óvodára egyszerűen képtelen. Én a helyedben hanyagolnám az ovit, már ha megteheted

Persze az óvónők is megérik a pénzüket, ilyet nem lehet mondani, hogy el van kényeztetve, te jó ég....

Ha megteheted, jegeld az ovi témát egy ideig. És válassz majd másikat.

Nálunk elvileg nővéremről, rólam meg öcsémről is megkérdezték az óvónők meg a többi szülő, hogy egykék vagyunk-e, mert túl nehezen váltunk el tőlük és a tenyerükön hordoztak minket.

Nővérem és köztem sok év van, ő már felsős volt, mikor egyáltalán oviba kerültem, róla nem tudok nyilatkozni. Én elvileg vagy hónapokig/fél évig hisztiztem, mire beszoktam. Öcsémnek pár hét volt a beszokás, de szerencséje volt, mert a csoportjaink egymás mellett voltak és át tudtam menni hozzá beszélgetni és megvigasztalni, meg segítettem neki megtalálni a mosdót, odamenni a többi gyerekhez, így neki könnyebb volt, míg szenvedett, sosem volt egyedül, mindig ott lehettem neki😇 az óvónők szerintem még örültek is ennek, addig se rosszalkodtam a fiúkkal😂

Egyfelől általános probléma az, hogy a kisgyermekek zömének nem valók 4 éves kor előtt a nevelési intézmények (ovi, bölcsi). Teljesen normális, hogy leginkább a szülőjével akar együtt lenni. Tanárom -és sokan mások az évek során- végzett hivatalos óvodai kísérletet is évekkel ezelőtt, melyben kiderült, hogy még a hat évesek zöme számára is legjobb az oviban az, ha érte jönnek.

A miniszteri rendeletek, sok esetben hozzá nem értés folytán jönnek létre, nameg sumák politikai érdekek mentén. Így pl az, hogy kötelezővé tették 3 éves kortól az ovit. 2015-ig 5 éves kortól volt kötelező, évtizedeken át és ez volt a helyes, mivel 3-4 évesen lehetőségként volt jelen az ovi, és azelőtt a bölcsi.

Másfelől léteznek egyéni lehetséges befolyásoló tényezők is: testi betegség, lelki alkat, vagy pl nem jó óvónők. Ez esetben gyanúsak az óvónők, ha tényleg ilyen baromságot mondtak, hogy "el van kényeztetve", hiszen abból, amit írsz, nem jkövetkezik egyenesen semmiféle elkényeztetettség.

Ha egy kisgyermek, tegyük fel, el is van kényeztetve, akkor is elmondható, hogy vágyik a szülei közelségére, akárcsak

a nem elkényeztetettek is, szinte folyamatosan, ami normális, főleg 4 éves kor előtt, habár a kisgyermekeknek egy pici hányada (ötöde, tizede) tökéletesen elvan oviban, bölcsiban anya/apa nélkül is. A KIS HÁNYADUK! (Mivel akadnak olyan lelkialkatú gyerekek is, és az is rendben van.)

Na de a kisgyermekek többségére nem ez utóbbi a jellemző, ami normális szintén.