Mik azok a jelek amikor már nem kell eröltetni az óvodába való beszoktatást ?

Nézd, vannak gyerekek, akik nem bűvös 3 évesen lesznek óvodaérettek. Lehet minden másban érett, de az óvodára egyszerűen képtelen. Én a helyedben hanyagolnám az ovit, már ha megteheted

Persze az óvónők is megérik a pénzüket, ilyet nem lehet mondani, hogy el van kényeztetve, te jó ég....

Ha megteheted, jegeld az ovi témát egy ideig. És válassz majd másikat.

Nálunk elvileg nővéremről, rólam meg öcsémről is megkérdezték az óvónők meg a többi szülő, hogy egykék vagyunk-e, mert túl nehezen váltunk el tőlük és a tenyerükön hordoztak minket.

Nővérem és köztem sok év van, ő már felsős volt, mikor egyáltalán oviba kerültem, róla nem tudok nyilatkozni. Én elvileg vagy hónapokig/fél évig hisztiztem, mire beszoktam. Öcsémnek pár hét volt a beszokás, de szerencséje volt, mert a csoportjaink egymás mellett voltak és át tudtam menni hozzá beszélgetni és megvigasztalni, meg segítettem neki megtalálni a mosdót, odamenni a többi gyerekhez, így neki könnyebb volt, míg szenvedett, sosem volt egyedül, mindig ott lehettem neki😇 az óvónők szerintem még örültek is ennek, addig se rosszalkodtam a fiúkkal😂

Egyfelől általános probléma az, hogy a kisgyermekek zömének nem valók 4 éves kor előtt a nevelési intézmények (ovi, bölcsi). Teljesen normális, hogy leginkább a szülőjével akar együtt lenni. Tanárom -és sokan mások az évek során- végzett hivatalos óvodai kísérletet is évekkel ezelőtt, melyben kiderült, hogy még a hat évesek zöme számára is legjobb az oviban az, ha érte jönnek.

A miniszteri rendeletek, sok esetben hozzá nem értés folytán jönnek létre, nameg sumák politikai érdekek mentén. Így pl az, hogy kötelezővé tették 3 éves kortól az ovit. 2015-ig 5 éves kortól volt kötelező, évtizedeken át és ez volt a helyes, mivel 3-4 évesen lehetőségként volt jelen az ovi, és azelőtt a bölcsi.

Másfelől léteznek egyéni lehetséges befolyásoló tényezők is: testi betegség, lelki alkat, vagy pl nem jó óvónők. Ez esetben gyanúsak az óvónők, ha tényleg ilyen baromságot mondtak, hogy "el van kényeztetve", hiszen abból, amit írsz, nem jkövetkezik egyenesen semmiféle elkényeztetettség.

Ha egy kisgyermek, tegyük fel, el is van kényeztetve, akkor is elmondható, hogy vágyik a szülei közelségére, akárcsak

a nem elkényeztetettek is, szinte folyamatosan, ami normális, főleg 4 éves kor előtt, habár a kisgyermekeknek egy pici hányada (ötöde, tizede) tökéletesen elvan oviban, bölcsiban anya/apa nélkül is. A KIS HÁNYADUK! (Mivel akadnak olyan lelkialkatú gyerekek is, és az is rendben van.)

Na de a kisgyermekek többségére nem ez utóbbi a jellemző, ami normális szintén.

Mi is ősszel kezdtünk, eleinte sok sírással, ami aztán az első pár hét után elmúlt, de igazán nem szerette meg az ovit. Ha bárki kérdezte, elmondta, hogy nem szereti, inkább lenne itthon velem. Konkrét problémája nem volt, azt mondta ha ott lennék, akkor szeretne menni. Voltunk itthon egy hónapot covid miatt novemberben, egyszer sem kérdezte, mikor megy oviba. Január végén 2 hét betegség után megint sírva ment be pár napig...aztán a sírás hét végére abba maradt, és közölte, hogy már szereti az ovit. 2 hét múlva rá bedobtam a témát, hogy szeretne-e ottaludni, azt mondta igen. Elkezdtük, azt mondta tetszik neki, máskor is szeretne ott aludni. Fogalmam sincs mi változott....

Úgyhogy én lehet kitartanék még picit, bár az óvónő kommentje szerintem is nagyon gáz :S

Én óvodapedagógus hallgató vagyok, sosem mondanám egy gyerekre sem, hogy azért szokik be nehezen, mert el van készeztetve...

A gyerekek különbözőek, akár csak mi.Utoljára beszoktatós kiscsoportban voltam gyakorlaton, akadt aki nehezebben szokott hozzá az ovihoz, nehezebben váltak el a szüleiktől, volt aki könnyebben. Ez gyerekfüggő.Nyilván sírni fognak az elején, mert azért csak új környezet, anya és apa nélkül,társakkal, de megszokják. Lehet nehezebben, lehet könnyebben:)

Ha a kislányod még nem szokott hozzá az óvodapedagógusokhoz és ehhez ez az ovihoz, ajánlom, hogy váltsatok ovit, mert ha később is lenne valami gond, simán rámondanák megint, hogy el van kényeztetve és nem foglalkoznának a valósággal.