Normál óvodába szülőként hogy fogadnád ha a gyereked csoportjába down szindrómás gyerek járna?

Örülnék neki hogy integrált az ovi, és a gyerekem is látni fogja hogy vannak másként viselkedő, különböző igényű emberek is.

Amíg nem agresszív viselkedésű másokkal egy gyerek, addig járjon csak normál közösségbe.

A down-os gyerekek nem agresszívak. Szóval nem lenne bajom vele.

Ettől viszont nem leszek népszerű, de az autista, aspergeres stb gyerek ha agresszív, dühkitöréses kezelhetetlen az igen.

Rossz tapasztalatom van eztel. Középsuliban volt ilyen osztálytársam (akkor még nem kapott mindenki kódot stb) így járhatott velünk gimibe. Szörnyű 1,5 év volt neki is és nekünk is.

Zavarta az órát, néha ok nélkül csapkodni kezdett, volt h a tanárral is nem csak h tiszteletlen volt, de a rendesen üvöltött.

Nem haladtunk miatta az anyaggal, mert nem tudta tartani a diktálás tempóját.

Ha az anyja belátta volna h gáz van, a srácnak is lehetett volna pozitív élménye egy másik iskolában.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy oviban ez még talán nem is jelent problémát. A sulit pedig majd úgy is meglátjátok és gondolom az óvónők is tesznek javaslatot, hogy mi a jó a gyereknek

Jah és mielőtt azt mondanátok h nem találkoztam még előtte fogyatékos gyerekkel, elmondanám h de!

A falunkban volt intézet, a keresztanyám gyógypedagógus ott dolgozott. Nagyon sokat jöttek át a gyerekek az ált sulinkba sport napra stb. Soha semmi gond nem volt vrlük.

Volt akik egyedül járhattak boltba stb. Szóval tényleg nem az elfogad@ssal van a vajom. Csupán úgy gondolom h van olyan eset ahol már nem integrált iskolába való a gyerek

Úgy vagyok vele, mint a 2-es. Az, hogy sérült, engem nem zavar egyáltalán, nekem volt oviban sérült csoporttársam, nagyon szépen befogadta mindenki, egy cuki lány volt amúgy. Általánosban is volt egy sérült osztálytársam pár évig, vele sem emlékszem gondokra.

De ami mostanában megy sok oviban, hogy erőszakos viselkedészavaros gyerekek a fél csoportot tartják rettegésben, és akkor szólni sem szabad, mert te vagy a paraszt, mert szegény nem tehet róla, az nonszensz. Értem én az integráció mögötti elvet, de be kéne szépen látni, hogy Magyarországon ehhez sincsenek meg a feltételek a közoktatásban és köznevelésben (ahogy sok máshoz sem), így pedig egy szenvedés mindenkinek. Neki is, a többi gyereknek is, az óvónőknek is. Nem lenne szabad erőltetni.

Csatlakozok az előzőkhöz. ADHD-s osztálytársa van a lányomnak. 4.-esek. Rendszeresen zavarja az órát, fizikailag bánt másokat, agresszív, néha olyan, mintha nem tudná kontroll alatt tartani magát. A lányom fél tőle. De hát nem tehetnek vele semmit..

Ez óvodában is zavarna. Egy békés, senkire sem veszélyes, valamilyen fogyatékossággal élő gyermek nem.

Teljesen egyet értek az 5. válaszolóval.

A köznevelés, főleg az általános iskola nem tudja kezelni ezt a helyzetet. A tanárok nem gyógypedagógusok, más képzést kaptak, más szak módszertannal.

Gyakran 1-2 kezelhetetlen gyerek nem lehet 20-25 másikat tanítani.

Ezt megtapasztalta pályakezdő ismerősöm is, aki 1 hét után a pályát is elhagyta.

A két nagyobbik gyermekem eddig alapítványi integráló oviba jártak (most költözés miatt váltunk)

Nálunk volt auti, mikrokefáliás is, súlyos adhd-s - egyedül vele volt némi gond..

Nekem ezzel igazából úgy nem volt problémám és a gyerekeimnek sem, tehát a ténnyle, hogy valaki sérült illetve más, mivel nagyobb hangsúlyt fektettek az érzékenyítésre, az empátiára.