Ha egész nap sírdogál egy ovikezdő kisgyerek ott nincs gond az óvónőkkel? Nem kellene tudnia megnyugtatni?

Azzal a gyerekkel nem sokat tudnak kezdeni, akit nagyon magához szoktatott az anyukájuk.

De ha a többi gyereket már hazavitték, akkor azért sír. Ilyenkor hiába vigasztalgatnák.

Szerintem két-három hét alatt nem lehet ebből következtetést levonni. DE az én lányom is így volt, sokszor volt egyedül az oviban, nem mert szólni ha problémája volt, és - utólag jöttem rá - az óvónénik ezt nem jól kezelték. Például ha kétségbeesve állt a fürdőszobában, hogy nem találja a törölközőjét, akkor azt mondták neki, ha nem igyekszik, lemarad az uzsonnáról. Ettől már középső csoportra teljesen stresszes lett a gyerek. Az óvónénik ott is szimpatikusak voltak.

Most egy költözés miatt váltottunk óvodát, már két gyerekem is jár az oviba. És az óvónénik minden sírós gyerekhez odamennek, akár egyszerre többet is próbálnak vigasztalni. Sőt, ha megyek a gyerekért, és csak látszik valamelyik gyereken, hogy szomorú valamiért, az óvónéni megkérdezi, hogy mi a problémája. Úgyhogy most így utólag azt gondolom, hogy ha tudtam volna, hogy másmilyen óvónénik is vannak, vagy inkább tudtam volna, hogy mit kell nézni egy óvónénin, akkor jobb lett volna már előbb óvodát váltani...

Nem jól teszed. Szólnod kell, ugyanis te tudod a gyermeked problémáját, ismered a személyiségét, míg az óvónőknek ott van x gyerek, akikből látnak valamennyit, de nem ismerhetik úgy, mint a saját anyukájuk. Még a legnagyobb jó szándékkal sem sikerül mindig kezelni az ilyen helyzeteket.

Nálunk az oviban (másik csoportban, ottani anyukától tudom) 2 hónap telt el egy évközi ovikezdés után, amíg az óvónő (!) nyitott a gyerek felé. Addig úgy tudomásul vette, hogy jött egy új gyerek, különösebben nem próbálta meghódítani, bevezetni a csoportba. Nem az lenne pedig egy óvónő dolga? Mintha a gyerektől várta volna, hogy ő hódítsa meg az óvónő szívét. Tehát vannak furcsa óvodapedagógusok, akiknek a viselkedése nem nagyon magyarázható.

A mi csoportunkban van egy kislány, együtt kezdtük az ovit tavaly, folyamatosan üvöltött az első néhány hétben. Fültanúja voltam, és bármit próbáltak vele, nem hatott. Elkezdett sírni, toporzékolni, teljesen belelovalta magát akkor is, ha a szokásos pisilés/kézmosáshoz kellett sorbaállni. Tegnap az ovis rendezvényen ugyanez a kislány (pedig eltelt már 1 év), nem akart részt venni az ovis játékban, megpróbálták bevonni őt is, mire teljesen kikelt magából, levetette magát a földre, és üvöltött. Pedig csak mondták neki, hogy menjen ő is, és próbálja meg ledönteni a kuglikat. Még 1 év elteltével sem sikerült úgy közel kerülni hozzá, hogy ne legyenek ilyen reakciói, pedig nem az óvónőkön múlt.

Én azt mondom, hogy lehet rossz óvónője a gyerekednek, amikor érdemes azon gondolkodni, hogy ovit váltsatok. De az is lehet, hogy meg tudnád beszélni velük egy fogadóóra keretében, hogy te milyennek látod a kislányodat, ők mit tapasztalnak, tudnak-e segíteni, hogy jobban megnyíljon, mert úgy vetted észre, hogy sok mindent tudna, de nem meri mondani, ha elakad, nem mer szólni.

Nemcsak az ovira kell gondolnod, hanem a sulira is, ami 2-3-4 év múlva itt van, arra most készülnek fel a gyerekek. Azonkívül, lelkileg és testileg sem egészséges, hogy esetleg szorongva járjon oviba. Ő nem tud segítséget kérni, de te tudsz helyette, szerintem tedd meg. Ha úgy látod, hogy nem együttműködőek az óvónők, akkor nézzetek más ovit. De azt sehol se várd, hogy kitalálják helyettetek a problémákat, kommunikálj velük!