Aki nem íratta 5 éves kora előtt a kisgyerekét oviba, miért döntött így?

En csak fiktiven tudok valaszolni, hogy ha mas lenne a gyerekem miért nem tettem volna. Szoval most a lanyom 5 eves, mar regota kozossegbe jar, bolcsis is volt es ovis is. De kizarolag azert mert o nagyon szocialis. Nem birja a negy fal kozott. Ha olyan lett volna mint en, biztos nem irattam volna be, mert tobbet art mint hasznal. A sajat peldambol kiindulva, en szerencsére csak 1 evet jartam oviba de az maga volt a pokol. Anno nem volt kotelezo az ovoda. Nagyon magamnak valo, visszahuzodo, csendes lany voltam, es csunya is, amikert utaltak a tobbiek es mindent elkovettek hogy engem bantsanak. Anyukamek ezt eszrevettek es nem kellett mennem utana, maga volt a megvaltas. De ezeknek a bantasoknak sulyos kovetkezmenyei lettek, még felosebb voltam az iskolaban, kesobb a valo eletben is, 14 evesen nem mertem egyedul bemenni a boltba. Mai napig nehezseget okoz sokszor, hogy egyedul elintezzek valamit, mert legbelul felek hogy bantani fognak szavakkal.

Ugy gondolom van akinek nem valo, nem eleg erett ra es nem olyan tipus. Van aki normalis, vagy meg kozvetlenebb, nekik ajanlott, hogy hamar kozossegbe menjenek.

óvónő vagyok. mindenképp hasznos a gyermeknek az óvoda, minél kisebb korban kezdi el,annál jobb. a szociális készségket 3év körül el kell kezdeni kialakítani, és sajnos ehhez kevés a rokonokkal,családi barátokkal, játszótéren töltött idő. persze ez csak egy példa, mondhatnám a szabálytudatot, empátiát, és akkor még nem is beszéltünk az óvodai foglalkozásokról, amik alapvető ismereteket adnak a gyermeknek a világról.

Az 5 éves kor késő, mind a gyermek készségfejlesztését tekintve, mind a szülőről való leszakadást tekintve, mind az iskola előkészítését tekintve.

Persze lehetnek alternatív megoldások, pl.: CSANA, de Magyarországon az óvodáztatási rendszer (!) elég jól működik, kár nem kihasználni.

Júliusban lesz 4 a fiam, meg mindig nem ovis es 5 eves koráig biztos nem is lesz. Tobb okból döntöttünk igy:

-a klasszikus csaladmodellben hiszünk, a párom dolgozik, eltart bennünket, én nevelem a gyereket, viszem a háztartást. Nagy házunk van nagy kerttel, azt is gondozzuk-ápoljuk a gyerekkel. Tehat, ahogy a vedononk is mondta, nekunk nincs szükségünk gyermekmegorzore.

-heti 2-3 alkalommal járunk gyerektarsasagba es szinte minden nap játszótérre, igy a fiamnak biztosítva van az, hogy gyerekekkel legyen. Egyikünk sem gondolja, hogy attol lesz jol szocializalt a gyermekünk, hogy 25 masikkal egy idoben mos fogat vagy megy pisilni. Termeszetesen az illemet mi is meg tudjuk neki itthon tanítani, mar most helyesen tud kessel-villával enni, elpakol maga utan stb.

-vallási okokból is igy gondoljuk helyesnek. A gyermeknek a helye a családban van, nem pedig 3 évesen intezmenyesitve, elszakitva a csaladi legkorbol.

-5-6 het múlva születik a testvére, igy plane nem megy sehova, mert nem szeretnénk, ha a picinek minden betegséget hazahozna.

-a fiamnak súlyos taplalekallergiaja (tej,tojás,szoja) es asztmaja van, tisztességes megbízható étrendet nem tudnak nem biztositani, ételt bevinni nem engednek. Nekunk az nem pálya, hogy a gyerek felreegyen a dietaban aztán rosszul legyen tole., ha van mas alternativank is.

-nem gondoljuk, hogy buszon x masik gyerek mellett ugyanannyi figyelem es törődés jut ra, mint velem itthkn. Akar a testi, akar a lelki szükségleteit nézem is. Mi itthon nagyon aktivan töltjük az idot, sokat játszunk, verselunk, mesélünk, kreativkodunk. Emellett a fiunk megtanulja kivenni a részét az itthoni teendokbol is.

Nalunk ezek voltak főként az okok, szerencsere a vedononk támogat minket ebben, igy nincs gancsoskodas ezzel kapcsolatban. A későbbiekben egyebkent otthonoktatnak, mert nem vagyunk kibékülve az oktatási rendszerrel (egyik szinten sem). Szerencsere megvan hozza a lehetoseg Magyarországon is. Egyebkent a fiam egyaltalan nem visszahúzódó, igen barátkozós es nagydumás, érvényesülni is tud csoporton belul is, szoval hátrányát nem tapasztaljuk annak, hogy nem ovis.

Magam tapasztalata:

Engem csak nagycsoportba írattak, mert nagymamám tudott rám vigyázni. Évvesztes voltam, így az ovit 5 éves 8 hónaposan kezdtem. Piszok későn!

Nekem az ovi egy hatalmas csalódás volt. Nem értettem, hogy minek kell mennem, ha eddig otthon ülhettem. Utáltam az összeszokott társaságot, amiben én voltam a kívülálló újonc. Sokat sírtam, gyűlöltem, mivel megszoktam, hogy otthon vagyok. A közösség idegen volt számomra (pedig nagy család vagyunk, tehát volt gyerekközeg körülöttem).

Soha nem tenném meg a gyerekemmel, hogy ilyen sokáig otthon tartom. A lehető legjobb volt, amikor lányom bekerült kicsiként közösségbe, és azóta rutinos óvódás. Sokkal jobban szereti, mint anno én. Ő korán kezdte, én későn. Soha nem is lettem nagy barátkozós, nem szerettem szerepelni, és valahogy a közösségekhez sem vonzódtam. Nálam abszolút hiba volt, hogy sokáig otthon kellett lennem, bármennyire is jót akartak a szüleim.

Óvónénik! Nincs véletlen valakinek olyan mérési eredménye, hogy az alapvető képességek, készségek fejlődése hogyan alakul egy 3 éves kortól óvodás, és egy sokkal később beíratott gyermek esetén?

Én nagyon kíváncsi lennék a különbségekre!!