Ovó néninek kötelezetsége lenne szólni ezekről?

Mi most pont ebben a cipőben járunk (egy kisfiú harapdálja a kisfiamat, Ő pedig folyton visszaharap), azzal a különbséggel, hogy az óvó nénik minden esetről beszámolnak a nap végén. Sőt, egymást nagyon lelkiismeretesen tájékoztatják a délelőtti/délutáni történésekről.

Tavaly év vége felé bekerült a mi csoportunkba egy kisfiú, aki harapással indította az évet. Megharapta a kisfiamat, aki nem hagyta magát, és sajnos kialakult egy olyan szomorú helyzet mostanra, hogy napi szinte oda-visszaharapják egymást. Az óvó nénik szerint az idő fogja megoldani a problémát, valamint szerintük is életkori sajátosság (főleg ha ilyen temperamentummal társul), mindezek ellenére sem állnak széttárt karokkal, hogy "nincs mit tenni", hanem nagyon komolyan odafigyelnek a fiúkra, próbálják távol tartani Őket egymástól, szval minden elismerésem az övék, próbálják kezelni a helyzetet, és szeretettel fordulni a gyermeke felé.

Minden nap kapok tájékoztatást, de nem csak én (a problémás gyerek anyukája), hanem minden szülő: elmesélik, hogy evett-e, aludt-e a gyermek, mit játszott, kivel játszott, és erre van energiájuk 29 középsős mellett.

Szval a ti ovitokban nagyon furcsán mennek a dolgok, szerintem az óvónőnek igenis feladata lenne tájékoztatni a szülőt, főleg, ha úgy tűnik, hogy a gyermeknek konfliktusa van bent valakivel, ugyanis a konfliktus nem csak az ovi falain belül létezik, a gyermek hazaviszi magával a kis problémáit, szorongásait, a szülőnek otthon még komoly dolga van a gyermekkel: ápolni kell a lelkivilágát, beszéltetni az élményeiről, az oviban megélt tapasztalatairól. Ha a szülő semmit nem tud, mert az óvónők legyintenek a benti gyerekek közötti problémákra, hogyan üljön le otthon beszélgetni a gyermeket ért sérelmekről?

Nekem óriási segítség, hogy mindenről tudok, mert sokszor nem is direktben, hanem közös játék útján játszatom ki a kisfiamból a szorongásait, gondolatait, félelmeit. Az óvónő elveszi a kérdezőtől annak a lehetőségét, hogy teljes képet kapjon a gyermeke óvodai életéről, és otthon kezelhesse az esetleges problémákat.

Én azt érzem a mi óvónőinken, hogy partnernek kezelnek minket, és azonos a célunk: a gyermekünk jóléte. Ha csupa pozitív dolog történik a gyermekkel (mint tavaly azbén kisfiammal, mielőtt bekerült ez a harapó kisfiú a csoportba), boldogan tájékoztatnak, tudjuk, hogy jó az irány, kiegyensúlyozott, boldog a gyermek, működik minden. Ha bajok vannak (mint nálunk jelenleg), arról pedig pontosan azért tájékoztatnak, mert tudják, hogy a nap nem ér véget azzal, hogy elhozom délutén a gyermekem, tudják, hogy az aznap elszenvedett sérelmeit hazahozza magával, segíteni kell neki feldolgozni azokat.

Nekünk szerencsénk van, mert mi az első pillanattól kezdve rengeteget beszélgetünk egymással otthon, a kisfiamnak igénye van arra, hogy elmondja az aznapi történeseket. De mi van akkor, ha egy 3 éves még nem tud magától beszámolni otthon a napjáról, és még az óvónő sem említ semmit a szülőnek?

Nagyon elszomorító helyzet. Én kérnék egy fogadóórát az óvónőtől, és nem támadva, hanem inkább az együttműködését kérve próbálnám megbeszélni vele a helyzetet.

A cumis témában viszont az óvónőnek adok igazat.

Nálunk anno az óvodaba járás feltétele volt a szobatisztaság és a cum, cumisuvegmentesseg. A kiscsoportosoknak az első 3 hónapban engedélyezve volt egy darab plüss, kizárólag alváshoz. Semmi mást nem lehetett bevinni. Jogosnak éreztem és a világon senkinek nem volt vele problémája.

Az óvónő nem lát mindent. Ezt mindenki megerti, aki csak egy icipici is képes gondolkodni. Van 30 gyerek egy csoportban, arra jut 2 óvónő, egy dadus. Eletszerutlen, hogy minden egyes gyereket minden pillanatban szemmel tudnak tartani. Az is simán elkepzelheto, hogy mondjuk az egyik gyerek meguti a tiedet, ő nem sír, nem szól az ovoneninek, aki epp egy másik gyerekkel volt elfoglalva - mégis hogy szóljon arról, ami történt, ha fogalma sincs róla?

14-es! Szerintem nincs igazad. Oké, egyszer-kétszer előfordulhat, hogy nem látja az óvónő, épp más gyermekkel foglalkozik, nem sír azonnal a gyermek, az óvónő nem is szerez tudomást a konfliktusról. De a kérdező szerint minden nap harapásnyomokkal, varrala fején megy haza a gyermek. És az óvónő sosem mond semmit...ez azért nagyon érdekes. Oké, tegyük föl, tényleg egyik esetet sem látta. De ha az anyuka jelzi, már pedig a kérdező többször szólt a kék-zöld foltokról, az óvónőnek kötelessége lenne körüljárni a témát. Legalább 1-2 napig picit jobban szemmel tartani a szemmel láthatóan bántalmazott gyermeket. Engem (ha óvónő lennék) biztosan nem hagyna nyugodni a dolog, próbálnám kideríteni, hogy mi lehet a probléma. Hiszen ez egy kiscsoport, jó esetben ezek a gyerekek 3 évig járnak majd ugyanabba a csoportba ugyanahhoz az óvónőpároshoz. Mindenkinek az lenne az érdeke, hogy az ilyen szunnyadó ellentéteket feloldják.

Szval nem értek egyet azzal, aki szerint képtelenség ennyi gyerekre figyelni. Elismerem, nagyon nehéz, de meg kell próbálni, ez a hivatása. Az az óvónő, aki erre nem képes, nem való erre a pályára. Nem véletlenül mondják azt, hogy a legnagyobb felelősség a pedagógusok vállát nyomja (szerintem az óvónőkét, ez a legsérülékenyebb korosztály)...és nem vagyok pedagógus, csak egy szülő, aki úgy érzi, minden segítséget megkap a kisfia óvónénijeitől. Ez járna minden szülőnek.

Ezek sintérek, nem óvónők/dadusok!!!!

"Ekkor a dadus néni arca kissé eltorzult és közölte velem,hogy kiscsoportosok ők igy barátkoznak egymással,hogy verekszenek harapnak.."

NEM! NEM ÍGY BARÁTKOZNAK! LEGFÖLJEBB OTT, AHOL VADEMBERT FARAGNAK BELŐLÜK!!!

A kisfiam egy év jár óvodába, ennek alapján mondom ezt határozottan.

És nálunk pl. be lehet vinni alvókát is. Igaz, az én fiam nem cumit, hanem kisautót visz be, nem tudom, erre ott mit mondtak volna.

A harapásokon, rúgásokon nagyon kiakadtam, azon meg pláne, hogy ezt nem mondják el neked.

Én valószínűleg mennék a vezető óvónőhöz (ha ilyen sötétek azok, aki a gyerekkel vannak, akkor velük nem is tárgyalnék) és a vezető óvónőnek elmondanám mindezt, hozzátéve, hogy ha még egyszer külsérelmi nyomok lesznek a gyereken, akkor megyünk orvoshoz látleletet vetetni, majd onnan a rendőrségre feljelentést tenni. Büntetőjogi értelemben nyilván nem az óvodás társ a felelős, aki megharapta/rúgta, de az óvónők/dadusok a felelősek a testi épségéért. Szóval megfenyegetném őket, hogy a következő ilyen eset után nem én, hanem a rendőrség fogja kérdezni őket.

És lázasan keresném, milyen másik óvodába lehetne elmenekíteni ebből a földi pokolból szemem fényét....

Talán, mert nekem is hasonló korú a gyerekem, nagyon-nagyon átérzem, milyen lehet nektek.

Ez semmi esetre sem normàlis, beszélj a vezető óvónővel.

Nálunk is volt anno aki próbàlkozott, de ott leàllították a gyerekeket.Igaz, ők egy csoprtban voltak 12-en, kettő óvónő és egy dadus velük.

Azt javaslom, beszélj a harapós gyerek anyjával, ha semmi nem történik, vezető óvónő, ha akkor sem, akkor az ovit üzemeltető önkormànyzat.

Sok sikert!