Ti hogyan oldjátok meg?

Otthonról dolgozom - de nagyon nem kötetlenül, szóval az is agybaj olyankor. Egyébként az enyémek nem szoktak kéthetente betegek lenni (hál'Istennek), de volt, amikor valamelyik ovisan csonttörés miatt 3 hétig itthon volt. De ha olyan munka, hogy haza lehet vinni laptopot vagy telefont, sok helyen esetileg így oldják meg, ahogy a túlórát is. És persze leginkább felváltva maradnak otthon apával, hiszen táppénzt mindenki kérhet, és néha sajnos mindenkinek muszáj. És megpróbálják, hogy csak 6 legyen a 8. És van több olyan baráti házaspár is, ahol apa maradt otthon bölcsi helyett vagy tartósan beteg gyerekeknél, vagy mert anya keresett többet, vagy mert apa tudott otthonról dolgozni. És olyan is, ahol fizetett pótnagyi jött rendszeresen. És olyan is, ahol vészhelyzetben a nagyi mégis odautazott ott lakni vagy akadt olyan barátnő, szomszéd, akit meg lehetett kérni. Rászoruló szülőknél pedig egyházi, alapítványi körökből is érdemes megpróbálni eseti segítséget kérni.

Előre szerintem ezen nem érdemes ennyire stresszelni, hogy aludni sem tudsz és ezért meg végképp ne érezd magad kevesebbnek. Nem biztos, hogy mindig beteg lesz és ha az lesz, nem biztos, hogy kirúgnak. És ha mégis kirúgnak, nem lesz a te hibád és még az is több, mintha meg sem próbálod - már ha kell a pénz.

Nagyon megértem az aggodalmad. Nekem két kisgyermekem van 21 hónap korkülönbséggel. 2016 őszén a fiam 3,5 éves volt, a kislányom 21 hónapos, egyszerre kezdték az ovit és a bölcsit, én pedig visszamentem dolgozni.

Mondanom sem kell, állandóan betegek voltak felváltva, de sokszor egyszerre is. Sőt, tavasszal még én is hetekre ágynak estem, elkaptam a fiamtól a skarlátot. Szval rengeteget voltam Velük GYÁP-on.

Az a szerencsém, hogy állami cégnél dolgozom, van meghatározott számú GYÁP-napom, amelyeket ki is használok, ha betegek a gyerekek, de nem többet, nem élek vissza vele. Néha puffog a főnököm, de neki is óvodáskorú gyerekei vannak, tudom, hogy az ő felesége is alig dolgozik a betegeskedős időszakban.

Talán ez a nagy különbség az állami szféra és a magánszektor között, hogy míg az állami szférában megteheted, hogy a rendelkezésedre álló táppénzt ki is veszed (max. A főnök puffog egy kicsit), addig a magánszektorban akár ajtót is mutathatnak, ha bizonyos hiányzást túllépsz. A baráti körben többen szinte reszketnek a téli, tavaszi szezonban, nehogy kirúgják őket a hiányzások miatt.

Szval ha javasolhatom, első sorban állami munkahelyeket nézegess, azok általában családbarátok, és betartják a törvényi előírásokat.

Persze, néha velem is előfordul, hogy olyan munkám van, amelyet csak én tudok végezni az egész cégnél (szakfordítóként dolgozom a Belügyminisztériumban, ráadásul nagyon ritka nyelvvel), akkor összedugjuk a fejünket, és vagy a férjem marad itthon, vagy a vidéki nagymama utazik föl pár napra, és Ő vigyáz a beteg gyerekre/gyerekekre.

Te milyen irányban keresgélsz munkát?

Pedig az apának is el kell mennie néha táppénzre. Ha ezt nem tudjátok megoldani, akkor hordhatod a gyereket betegen is az óvodába és imádkozol, hogy ne legyen szövődményes tüdőgyulladása, mint ahogyan nálunk is sokan csinálják.

Vagy bízhatsz a csodában és találsz egy otthonról végezhető részmunkaidős állást, ami még fizet is (kis hazánban erre nincs nagy esély, de a gyakorizó anyukák 90%-a így dolgozik, szóval elvileg nem lehetetlen)

Vagy esetleg találsz egy nyugdíjas beszámítható szomszédot, akiben megbízol. Akinek nincsen senkije, így nem fél attól, hogy elkapja az unokája vagy esetleg ő maga az aktuális ovis nyavaját.

Az 1. gyereknél 4-7ig dolgoztam hajnalban otthonról vasárnap kivételével,délelőtt a munkahelyemen voltam,ebèd után mentem érte ès együtt aludtunk otthon.Ha beteg volt,szombat egész nap dolgoztam,illetve hètköznap este,ha belefért.

A 2.kal még nehezebb,így 100%ban itthonról dolgozok.Volt egy 2 hetes nagyon durva betegsége,azt 5 hét alatt sikerült csak utána behoznom.

Van olyan ismerősöm (a 60 év valagában),aki 50 órát dolgozik hetente,majd minden nap megy az unokáért az oviba és estig pesztràlja.

Kitartás!