Te mit tennél? (gyerekszökés)

Nem az én gyerekem, nem az én gondom.

Még rámfognák, hogy el akarom rabolni.

A fiam ovis, a lányom bölcsis. Rendszeresen előfordul, hogy a bölcsi, ovi ajtajánál (még belül az épületben) gyerekek csatangolnak látszólag szülő nélkül. Ha azt látom, hogy csak sodródnak kifelé a kimenő szülőkkel, én bizony kézen fogom őket, és a bejárat melletti gazdasági irodán bekopogtatva jelzem, hogy szülő nélküli gyereket találtam. Persze, olyan is volt, hogy egy pillanat múlva jött a szülő, akkor nem volt értelme bevinni a kószáló gyereket. Ha a bejárat előtt látok gyereket szülő nélkül, visszavezetem az ajtón belülre és ugyanúgy szólok az irodán, hogy elkószált a gyerek. És teszem ezt azért, mert közvetlenül úttest mellett van az ovi, bölcsi. Engem nem érdekel, ki mit mond. Nem engedhetem, hogy egy gyerek elcsatangoljon, és remélem, más szülő is így gondolkodna, ha ne adj' isten az én gyerekem kószálna el valamiért. Bár én azt hiszem, nagyon komolyan megtanítottam Nekik, hogy még ha előre is szaladnak (mondjuk több ovis gyerek szalad a kijárat felé köztük a fiammal, amíg én sétálok le a lépcsőn a bölcsis kislányommal nyilván lassabban), a fiam megáll az ajtó előtt még bent, és csak együtt léphetünk az utcára.

A kérdésben szereplő esetről annyit: sztem életszerűtlen azt feltételezni, hogy egy kiscsoportos ovist a kocsiban várakozó szülője visszaküldött vmiért. Magamból indulok ki, sosem küldöm vissza egyedül egyik gyerekemet sem főleg úgy nem, hogy én a kocsiban várakozom. Nem engedem elcsatangolni mellőlem a gyerekeimet semmilyen indokkal, még csak 3 és 5 évesek. Ha bent maradt valami, együtt megyünk vissza érte.

Szval a kisfiú, kérdező, egyszerűen valóban elszökött köszönhetően az óvónők figyelmetlenségének. Én nem vártam volna vele 5 percet, hanem azonnal visszavittem volna, és leadtam volna az irodán vagy az első csoportban, de biztosan felelős ovis személyzet kezébe adtam volna. Ha az óvónő ráripakodott volna a gyerekre, nem álltaü volna meg szó nélkül: ez az ő mulasztása, ne a gyerekem verje le.

Én egyszer kiszöktem az oviból. Emlékszem, hogy először csak a cipőbet vettem fel, hogyha anyukám jön, akkor már indulhatnánk is. Majd kimentem az udvarra, hogy hamarabb láthassam. Még nem volt sehol és kimentem az utcára, hátha. Aztán elindultam egyedül, nagyjából 3 perce csatangolhattam kint, amikor elèrtem a főúthoz. Azon is átmentem, csoda, hogy pont nem jött autó. Ezalatt az idő alatt senki nem szólított meg, az óvónők észre sem vették, hogy eltűntem. Akkor ez gyerekként nem volt ijesztő, de így felnőtt fejjel borzalmas belegondolni mennyi minden törtènhetett volna. Anyukám egyébként azután látott meg, miután átèrtem a túloldalra. Hatalmas patáliát csapott az óvónőknèl (szerintem teljes joggal) , engem nem szidott le, csak komolyan elbeszèlgetett velem.

Mindenképp megállitanám a gyereket, de nem szidnám le. Az óvónőhöz biztos lenne pár szavam.