Van egy autista gyermekem. Szeretném otthonba adni, mi ennek a rendje?

A pofonnal többek között az is a baj, hogy amelyik érintett gyerek beszélni tud, simán ellened fordítja. Kikiabálja az utcán, elpanaszkodja pedagógusnak stb., és ha nincs épp elég bajod, akkor manapság jön még a nyakadra a gyámügy is bántalmazásért... Egyébként nem csak fizikai bántalmazásért, hanem verbálisért, érzelmiért is jönnek! Ebbe pedig már bármi belefér, egy erősebb kifejezés, egy hangosabb szó, tényleg bármi. Szülőként pont ugyanolyan eszköztelen ma az ember egy nehezen kezelhető, emiatt "keményebben fogandó" gyerekkel szemben, mint pedagógusként.

Egy jobb képességű, beszélő, okos autista sokkal rosszabb, nehezebb tud lenni, mint egy nonverbál, értelmileg is érintett. Akármilyen furcsának is tűnik ez a kijelentés elsőre. Elképesztő módon és mértékben képes bajba keverni saját magát és/vagy a családját. Úgy és annyira, hogy nem is gondolná az ember, míg meg nem történik a baj.

Tényleg,régen hol voltak az autista meg egyéb problémás gyerekek mondjuk falun?Azt se tudta senki,mi az.Üvöltött,hisztizett a kölyök,kapott kettőt az ostornyéllel és csend volt.Annyi esze mindnek volt,hogy nem akartak kapni és nem hisztiztek.

Meg ott a gyerekek kiskoruktól dolgoztak,állatot őriztek,utána mikor elbírták a kapát,segítettek a földeken.

Hol voltak akkor az autisták?

Az, hogy mondjátok, hogy tarts ki tűzön-vízen át a beteg gyerekedért egy modern tanult dolog. Nem anyai ösztön.

Teljesen evolúció-ellenes. Mondják is, hogy a mai modern világban már megállt az ember evolúciója, mert minden beteg gyereket megmentenek. Spártában pl. kirakták a beteg gyereket, de nem is kell olyan messzire menni, olvassátok el Doris Lessing Az Ötödik gyerek című könyvét, ott azért sújtja társadalmi megvetés az anyát, mert nem hajlandó intézetben hagyni a gyerekét. Pedig akkor az intézetek nem olyanok voltak, mint most.

Szerintem nem önző dolog azt mondani, hogy van életem, van férjem, van egészséges gyerekem, és ha van egy olyan gyerek, aki ezeket mind-mind tönkreteszi, akkor annak másik megoldást kell keresni, akár a családtól távol. Inkább az egészséges gyerekedet nyomorítanád meg? Ő is szenved egy ilyen helyzetben, ő is lelkileg megnyomorodott lesz, mert olyan légkörben nő fel, ahol csak feszültség és gyász van.

Hogy hol voltak régen az autisták?

Mit gondolsz, kikből lett a "falu bolondja"? Meg fogyatékosnak, bolondnak, agyalágyultnak mondták őket, szégyellte a család, dugdosták. Attól, hogy nem volt konkrétan kimondva, hogy autista, még volt ilyen. Plusz ahogy régen egy parasztasszony nevelte a gyerekét, azért ma elővesz a gyerekvédelem, jogasan. A nem teljesen ép gyereket abban a világban sokkal könnyebben érte valami baj, ami után mindenki sajánlkozott, aztán ennyi, be tudták annak, hogy fogyatékos (vagy valami) volt, aztán így járt, nem tudott vigyázni magára, nem állhatott mellette folyton valaki, majd lesz másik (vagy amúgy is van 3-4 másik ami vigaszt nyújt).

"Hol voltak akkor az autisták?"

Börtönben.