Az autista gyerek babakorban megtanul tapsolni, integetni később mutogatni?

Kisfiam 1 éves koráig nem integetett, nem tapsolt, talán mutogatott de sztem az sem.

Most 20 hónapos, már mindent csinál, kezd beszélni, puszit is dob pl.

De azért, mert később kezdte mint sok gyerek nem hiszem, h autista lenne.

Ő mozgasfejlodesben volt előrébb. Egyszerre nem képes mindenre a kis ágyuk.

Attól, hogy mutogatott miért ne lett volna gond a kommunikációval?

Két évesen kb. 25 szót használt, fél év múlva is pont ennyit. Színeket, számokat, állatneveket mondott. Ezeket nem lehetett kommunikációra használni. Mint írtam, két éves kora után lett szembetűnő az eltérő fejlődés.

De szerintem nagyon is káros, ha egy gyerekre úgy néznek, hogy jaj, miben maradt le a többektől. Egészen biztos, hogy megérzi egy gyerek, hogy aggodalmaskodnak miatta. Kifejezetten károsnak gondolom, ha egy ilyen kisgyereket, mint aki a kérdésben szerepel, és ráadásul még a korának megfelelően fejlődik is, kritikával nézik.

Sógorom autista, ill. autisztikus jeleket mutató kis mértékű szellemi fogyatékos. (mikor kisgyerek volt, még nem diagnosztizálták az autizmust) Negyven éves koráig anyósommal élt, aki mindentől féltette, óvta, kisgyerekként, fogyatékosként kezelte, el sem engedte a szoknyája mellől. Fiatalon volt részmunkája, amíg a politika szét nem verte a fogyatékkal élők munkarendszerét. Utána hosszú évekig otthon volt a mamával. Mikor meghalt anyósom, sógorom összeomlott. Kezelésre járt, ahol nem csupán a feldolgozásban segítettek nekik, hanem munkát is találtak számára (árufeltöltő), illetve az önállóságra is oktatták. Az annyira jól sikerült, hogy manapság már senkire nem hallgat a családból. Összeköltözött egy nővel és éli életét.

Szomszédunkban él egy autista srác. Nagyjából 4 éves lehetett, mikor szomszédunkba költöztek. Nejem orvos, neki tűntek fel a gyerek problémái, a szülők elmesélése és a megismerkedés alapján. Kivizsgálták, valóban autista. Azóta a szülők mindent megtesznek, hogy fejlődjön a fiú. Speciális iskola, sport, stb... Mostanra kész fiatalember, elég jól kommunikál az emberekkel, sőt, színjátszó körbe jár, eredményesen sportol. (testvérei is vannak, ők nem autisták)

Van egy autista kollégám is. Informatikus munkájában nagyon ügyes, mellette a fotózás a hobbija, szinte profiként űzi. Ami nem megy neki, az a párkeresés. A számára tetsző emberekkel kommunikatív, de aszexuális, azaz semmilyen módon nem érez vonzalmat senki iránt. Azt szokta mondani, a szépséget értékeli, de nem a női vagy férfi test látványát, hanem az őszképet. Egyedül lakik, mióta apukája meghalt, (anyukája kiskorában elhagyta őket) nem tudna senkivel együtt éli. A lakása abszolút minimál stílusú, a miénkhez képest üresnek mondanám.

Nejemnek volt és van autista betege is néha (más területen kezeli őket.) A jelenlegi fiatalembernek szinte az igen, nem szavakra terjed a beszédképessége. Nem mintha nem tudna bővebben szólni, csupán nem szeret beszélni. Amit kér tőle, azt megteszi. Sőt, más betegekkel ellentétben neki csak egyszer kell minden elmondania.

Evvel azt szeretném mutatni, az autizmus olyan sok rétű, hogy nehéz általános jelenségként kezelni, mindenki egyéni módon éli meg. Befolyásolja a egészségi állapot, a környezet, a fejlesztés, akárcsak egy egészséges, illetve nem autista gyerek fejlődését is.

Az autizmus nemigen betegség,amire bekapunk egy pirulát azt jól van...

Nincsenek pozitívumai,hiába mondják,hogy mert milyen jó pl matekból...az alapproblémán ez nem segíti át,élethosszig küzd vele az érintett...

Az én (kis)nagylányom teljesen tudatában van azzal,hogy más mint a többi gyerek,és már sokszor kifejezte szóban is,hogy neki ez egy rossz állapot,ami ellehetetleníti a beilleszkedést számára..

Nevezzük nevén,tré dolog,amikor sír a kislányod,és azt mondja: Anya,valami van velem,és nem értem mi történik...

...és szerencsés vagyok a tekintetben,hogy elmondja,mi bántja,hiszen rengeteg gyermek van aki még ezt sem tudja megtenni...

Félreértés ne essék,ezt nem gondolom a purgatóriumnak,éljük az életünket,tanul (jó tanuló),másodszakmáját végzi éppen,van ová fejlődni,de nem tudok nem gondolni pl arra,amit az előttem válaszoló írt: "nem megy neki a párkapcsolati-kérdés".

Hát igen,a szociális készségek azok a leginkább károsodottak nálunk is,annak ellenére,hogy van a kis szívében vágy az emberi kapcsolatra,párkapcsolatra,de egyszerűen nem tudja hogyan...

A mindennapi kommunikáció,az emberi viszonyok,az érzelmek kifejezése a saját helyükön...ezek mind érintettek.

Hiába olyan a feje,mint egy lexikon...

Nagyon szeretem Őt,csodás lelke van,imádja a tesóit,közvetlen,baromi jó a humora,okos,és mégis rettegek a naptól,amikor nem tudok majd gondot viselni rá...mert akkor egyes egyedül marad. A testvérei támogathatják majd,de igazán nem tudnak majd mit tenni.

Ezért kell mindent megtenni,hogy Önálló életvitelre legyen képes,ha kisebb-nagyobb hibákkal is.

Bocsánat a "szájmenésért"...

Kedves 17 es válaszoló!

A kislányodnál mikor merült fel a gyanú?Milyen tünetek alapján?

Aki/k minden lehetőséget megragadva érdeklődnek,hogy milyen tünetek alapján, mikor merült fel a gyanú....

El kell menni egy jó diagnosztához,és ott meg tudják mondani hogy érintett-e.Hiába írják itt sokan, hogy ahány személy,annyi féle az autizmus is,úgy látom nem megy át az üzenet.Tudom,hogy milyen a gyanúval élni,aztán áltatni magunkat,aztán a diagnózisra felkészülni, megkapni,"elfogadni".Ha valaki ilyen szinten a netet túrja,és ezen kattog,menjen el kivizsgálásra,ott tudnak erre választ adni neki. Az utolsó előtti válaszolóval együtt érzek,és irigylem őket a tesók miatt.:) Én nem merek 2.gyereket vállalni,tehát nekünk is a legnagyobb cél a teljesen önálló életvitel.

17es vagyok.

A kislányomnál nagyjából 1-másfél éves korban kezdett felmerülni a gyanú. Teljesen egy ütemben fejlődött a hozzá hasonló gyerekekkel,semmilyen tünete sem volt amire azt mondhatnánk hogy szignifikánsan erre utaltak,csak "éreztem",hogy valami más.Apró,többször ismétlődő esetekből,szokatlan mozdulatokból,furcsa arckifejezésből (nem gyakoriak),és ilyen impulzusokból tevődött össze részemről a "gyanú".