10 éves gyerekem nem akar egyedül a szabályában aludni, sajnos 9 éves koráig velünk aludt egy szobában, mert szobás házban éltünk, meddig várják, meddig normális ez?

Pl.majd megszokja, nem értem mit kell ennyire görcsösen leválasztani, ha eddig 9 évig így volt. (értem én, hogy anyunak-apunak biztos kényelmetlen, meg ugye eddig lehetőség sem volt külön aludni, de azért van itt egy gyerek is a történetben)

Menj vele te a szobájába, aztán kész. Majdcsak leszokik.

Megszokta, hogy nem egyedül alszik, furcsa neki, talán fél is egyedül, idő kell neki.

Mi is egyszobás lakásban éltünk (2 nővéremmel és anyukámmal), 14 éves voltam mikor lett külön szobám, hatalmas, emeletes házba költöztünk, gondolhatod.... :) Addig minden vágyam az volt, hogy külön szobám legyen, akkor viszont annyira rosszul éreztem magam egyedül, hogy azon kaptam magam, szinte be sem járok a szobámba csak tanulni, még aludni is a nappaliban szoktam. Aztán szép lassan a tesóm és anyukám is a nappaliban aludt :D

Már 30 éves vagyok, férjnél, gyerekekkel, de utálok egyedül aludni egy szobában (még a kórházban is örültem, amikor hoztak szobatársat :D), és a gyerekek is szeretnek a mi szobánkban aludni, esetleg a mi ágyunkban.

Majd alakul, ne aggódj, de lehet sosem lesz olyan aki szeret egyedül aludni.

Tegyetek a szobába valamai halvány, éjjeli fényt, hogy ne féljen a sötétben egyedül.

Ha az megnyugtatja maradjon nyitva a szoba ajtaja.

Ha kell szóljon valami halk nyugtató zene.

Mint a kicsiknél, eleinte menj be vele amíg lefekszik, beszélgessetek kicsit, és úgy hagyd ott.

Szintén 10 éves gyerekem kb 7 éves kora óta hajlandó egyedül aludni. Szintén szoktatás miatt (bonyolult, de anyámmal, aztán anyósommal aludt egy szobában), időre volt szükség.

Éjjeli fény, halk zene, telefon. Már csak telefonozás van alvás előtt, megnéz 2-3 YouTube videót, elálmosodik, és alszik.

Hagyj neki időt, nem fog 15 éves koráig húzódni.