Nem bírom a hisztit tovább. Mit tehetnék?

Etelerzekenysegre teszteltetek mar? Glutenra es tejfeherjere dietaznek elso korben.

A masik, ami az idegrendszert erzekenyen erintheti a kepernyonezes. Mennyit nezi egy nap, es miket?

Ismered Kurcinka: Eleven kolykok c. konyvet? Nagyon jo, nekem rengeteget segitett. Ezen kivul nagyon tudom ajanlani a Pozitiv fegyelmezes c. konyvet, illetve a Beszelj ugy, hogy erdekelje 2-7eveseknek (kek verzio, van egy zold is, az nagyobb gyerekekhez van) cimu konyveket.

#1 nagyon jókat írt!

Esetleg ha módodban áll, nézesd meg TSMT terapeutával, lehet, talál valami kis gubancot, ami könnyen kezelhető. Kis eltérés is tud élhetetlen mindennapokat okozni.

A gyerekpszichológust egyelőre hagynám. Ő még kicsi, így nem is igazán vele foglalkozna, hanem veled. De nem pozitív értelemben. Csak még pocsékabbul éreznéd magad tőle, igazi inkompetens és mérgező anyának, akivel nagyon pórul járt szerencsétlen gyereke. Miközben könnyen lehet, sőt, valószínű, hogy a hiba nem benned, hanem a gyerek idegrendszerében van.

Mint minden gyerek, ő is valószínűleg próbálkozik, hogy meddig mehet el. Mik a határok. És bizony, ha a szülő beadja a derekát, a gyerek úgy érzi, nyeregben van. Ha teljesen egészséges, és nincs semmi baja (nem SNI-s, meg hasonló), akkor egyszerűen nem kell figyelni a dühkitöréseire. Mivel minél nagyobb figyelmet kap, annál jobban fogja produkálni magát. Ha rájön, hogy nem működik, akkor abba fogja hagyni.

Öcsém anno csak kétszer produkált ilyesmit (egy alkalommal a postán hasra vágta magát és ököllel ütötte a követ), de amikor, hogy nincs eredménye, abbamaradt az egész. Nem volt buta gyerek, nem jött be a dolog, így nem is hisztizett többet.

Sok minden állhat a háttérben, az élettörténetetek, anamnézis sokat segíthet, nem beszélve a fizikai behatásokról (pl az elektroszmog, mostanság vezetik be sajnos az 5g-t, de vehettek maguknak a szomszédok wifi-t, sok országban már be van tiltva a wifi sulikban, ovikban). A dackorszak sem kizárt, bár ha közel 3 évesen kezdődött nála -ha egyáltalán erről van szó-, akkor általában amiatt alakul ki, hogy túlzottan szófogadóvá neveltétek, nem lehetett saját választása általában, és/vagy egyéb okokból megfelelési kényszere lehet. A trauma sem ritka kisgyermekkorban, esetleg amiről nem tudtok, pl vigyázott rá más? Abúzus sajnos nem ritka, a pszichológusi statisztikák szerint. Egyszóval sokat kellene tudni rólatok a megfejetéshez, és még az se feltétlen elég, mert amikor nem voltál vele, trauma is érhette.

A legegyszerűbb, ha szakember játszik a gyermekeddel, és megfigyeli közben. Vidd el Pedagógiai Szakszolgálatra, ingyenesen megnézik pszichológusok, ahogy játszik és véleményt mondanak.

"Ételérzékenységgel, hogy függhet össze? Nincs ilyen jellegű probléma a családban és eddig semmi ilyesmi tünet nem volt, kiütések, foltok, hasfájás, hasmenés gondolom akkor valaminek mutatkoznia kéne."

4. vagyok, az én fiamnál sem volt semmi különösebb jele ételérzékenységnek. Aztán elvittem egy szakorvoshoz, aki kivizsgálta, és kiderült, hogy érzékeny a tejfehérjére, kisebb mértékben a gluténra is kijött. A cukor, finomított szénhidrátok esetében már rég észrevettem, hogy először felpörgeti, aztán agresszív lesz (szerintem a vércukra miatt, de ez irányban még nem mentünk vizsgálatokra). Úgyhogy van köze a táplálkozásnak az idegrendszeri problémákhoz, én is tapasztalom (még magamon is). Vitaminokat is érdemes pótolni, mi szedünk magnéziumot, D-vitamint, B-komplexet, cinket. Ha nagyon válogatós a kislányod, könnyen lehet, hogy egyes tápanyagokból eleve túl kevéshez jut, ha pedig érzékeny is valamire, amit gyakran eszik, még az se szívódik fel úgy, ahogy kellene.