Házi praktikák? Másodikos gyerekemnek szinte nincs feladattudata. Háziját nem jelöli be, könyveit a padba hagyja így itthon nem is látom.

Én 3 dolgot látok megoldásnak.

Az egyik, hogy jutalmazod ha jól csinálja. Én ezt nem pártolom tanulással kapcsolatban mert ott nem a tudásért vagy azért tanul mert érdekli, hanem mert jutalmat kap. Az nem oldja meg hosszútávon, és el is tudod kényeztetni.

A másik hogy bünteted ha rosszul csinálja. Ez sem a legjobb, mert kialakulhat benne egy dac. Büntetés alatt pl egy játék elvételét értem.

A harmadik pedig hogy elkéred a házikat egy osztálytárs anyukájától, és biztosra mész mikor érte mész, hogy eltette a tankönyveit.

Ez is csak félmegoldás, mert nem ösztönzi semmi, nem fogja érdekelni.

Szerintem azt kell megtaláld mi érdekli.

Én pl mindig feledékeny voltam, a tanáraim le is írtak, hogy pacuha vagyok (mert nem kötöttem fel a hajam és tűrtem be a pólóm) meg nem szorgalmas, meg feledékeny, lusta. Utáltam az alsót, mert ilyen hülyeségeket vettek figyelembe. Mai napig a feledékenység jellemző rám. De az nem azt jelenti, hogy feladattudatlan voltam, csak elfelejtettem. Minden más érdekesebb volt és 6-7-8 évesen igenis tud egy okos gyerek is dekoncentrált lenni.

Művészeti iskolába jártam később, énekeltem, szerettem a biológiát és a történelmet, stabil 4.5 voltam gimiben otthoni tanulás nélkül, mert ugye minden más érdekesebb volt még akkor is.

Azt hogy ilyen voltam egyedül az egyetem sínylette meg. Az unalmas előadásokon elaludtam....

Megoldás lehet, ha ilyen waldorf féle suliba menne. Nem mindenkinek való a poroszos stílus.

Egyetértek 2-essel.

Semmiképp se büntesd, viszont ha valamilyen alternatív (pl. Waldorf) iskola elérhető, és nem idegenkedtek tőle, lehet, hogy ott minden rendbe jönne.

Tanítónője normálisan áll hozzá, vagy afféle "törzsőrmester" típus? Ekkora gyereknél a szorgalom szinte 100%-ban a tanítóhoz való hozzáálláson múlik: ha szereti a tanító nénit, akkor az ő kedvéért, az ő elismerő szavaiért lelkesen megcsinálja. Ha viszont a tanítónő cseszegeti, akkor utálni fogja, és már azzal se foglalkozik, mit kéne hazavinni, hogy otthon meg tudja csinálni a leckéjét. Sok jó tanítónő van, de itt is vannak teljesen alkalmatlanok, akik pályájuk alatt generációk életét keserítik meg.

Ha a figyelme nincs rendben, akkor (is) alapozó terápiára, azt követően pedig homloklebeny tréningre vinném. Nem fogja instant, pár nap alatt megoldani a problémákat, de hosszú távon igen. És kütyüzni csak míg muszáj valamilyen sulis dolog miatt (ha van egyáltalán ilyen másodikban), tv is a lehető legkevesebb.

3,5 éve ott ülök a gyerekem minden alapozóján (heti 3×), most már homloklebenyen is egyre gyakrabban. Nagyon sokat láttam, tapasztaltam, tanultam... Tapasztalatot a saját bőrömön is szereztem, igen keserűt. Nekem is jól jött volna ugyanis, csak a mi időnkben még nem ment ennyire az ilyesmi. A tv + később a kütyük viszont már eléggé elterjedtek. Ezeknek így együtt súlyos következménye lett. Nem kallódtam ugyan el, elvégeztem az iskolákat, csakhogy a munkaerőpiac kemény hely... Ott azonnal kibukott, hogy gyakorlatilag semmire sem vagyok jó, hogy nincs sem használható tudásom, sem képességeim, készségeim, amelyekre építeni lehetne. Ha egyszer majd nem lesz, aki eltartson (gyerekestül), akkor konkrétan hajléktalanként fogok felfordulni. Ne hagyd, hogy a gyerekednél is így félrecsússzanak a dolgok! Épp elég baj, hogy az óvodában nem ismerték fel, hogy valami nincs teljesen rendben nála.

2-es vagyok, 3-as ez nagyon igaz ami írtál.

Erzsike néniért a csillagokat is lehoztam volna, Ildikó néni viszont azt mondta nem lesz belőlem semmi.

Mivel feledékeny voltam, ha volt valami talált tárgy azt rámsózták, hogy biztos az enyém, és tökre sírtam, hogy idegen gyerekek saljait meg sapkáit kellett hazavigyem, mert nem hitték el, hogy nem én felejtettem bent...

Ezek mai napig megmaradtak bennem, ne hagyd, hogy egy válófélben lévő gonosz banya a fiadon élje esetleg ki magát. Milyen tanár mondta ezt?

Nem mindegy, mi az oka. Figyelemzavar (nem is tudná jobban), vagy lustaság?

Ha figyelmi gondok vannak, arra jó ötleteket írtak feljebb, ilyenkor segíteni kell, nem büntetni.

Ha meg tudná csinálni, csak nem akarja, akkor beszéld meg a tanító nénivel, hogy mostantól nem mész be az otthagyott tankönyvekért és nem vadászod a házit, kapjon rá fekete pontot, vagy ami jár. Ez az ő felelőssége legyen.

Sajnos nálunk is ez volt mind a két gyerekkel.

De nálunk mindketten figyelemzavarosak.

Én őszintén nagyon haragudtam a tanáraira emiatt. Volt papírunk, elvileg jobban kellett volna rájuk figyelni, de semmi. A lányom minden nap úgy jött haza a suliból, hogy csak a tolltartó volt a táskában. Kérdezem, lecke kész? Kész. Hát, jó, elvégre azért van napköziben.

Aztán félévkor kapott matekból és irodalomból is egy-egy egyest, mert összejött a házifeladat hiányokból a fekete pont. Bementem a tanárhoz, aki tele volt panasszal, a gyerek lassú, nem csinál semmit, elő sem veszi a füzeteit, nem végez a napköziben a feladataival. Mondtam neki, hogy akkor miért nem szólt neki, hogy tegye be az elmaradt leckét, mert én erről eddig semmit sem tudtam. Erre az volt a válasz, hogy nem ám csak az én gyerekem van neki az osztályban. Persze még ő volt megsértődve. De én hogy tudtam volna otthon ezt megoldani, pláne, ha nem is tudtam az egészről?! Kivettem a napköziből, utána tanultunk itthon.

Fiammal már több eszem volt, ő eleve nem lett napközis. De minden héten legalább egyszer előfordul, hogy vissza kell küldenem valamiért a suliba. De nagyon ki tud ám akadni, ha valami ott maradt. Nem szándékosan csinálják!!!

Az a baj, hogy a legtöbb tanár egyből leszidja, beírja a fekete pontot. Attól nem tanulja meg. Sok könyvet olvastam erről, igazából a tanárnak kéne a gyerek napirendjébe beilleszteni, óra végén eltesszük a könyvet. Mindig. Mindig. Én ezt itthon nem tudom vele megtaníttatni, mert nem vagyok ott.

Egyébként lesz ez jobb is, csak tényleg nem szabad leszidni a gyereket. A lányom most 7. osztályos, és kb. 6. év elején valami durva változást láttam nála. Tanul, mint a kisangyal, tavaly év végén 4,75 volt a bizije, remélem a fiatalembernek is megjön az esze. A fiam is tanul, de ott kell állnom mellette. Semmi önállóság. Igazából mázli, hogy itthon vagyok, de tudom, hogy sokan ezt nem tehetik meg.

Esetleg mondd meg neki, hogy órák után vegye elő az órarendet, és szépen menjen rajta végig, és minden könyvét tegye be a táskába. Meg nekünk a tanító néni nagyon szépen vezeti a Krétát, ott mindig látom mit kell csinálni itthon, de tudom, hogy sok tanár ezt sem teszi meg.