Problémás anyuka vagy problémás gyerek?

"Hidd el, ha egy gyerek problémás, akkor az anya is az lesz. Nem lehet megítélni, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás"

Köszönöm hogy leírtad.

Napi kínlódásom, hogy hogyan maradjak normális egy 6 éve (születésétől) fejlesztett többszörösen problémás gyerek mellett és már vesztettem.

10eshez csatlakozom, bár én mindenhol azt hallom, hogy vagy jó szülő vagyok(amikor a gyerek szépen viselkedik, kedves, udvarias, csacsogós, eleven), vagy túl szigorú(nem ütöm meg és ugyan kiabálok, de sosem szidalmazom vagy alázom vagy káromkodom), amikor a gyerek játszmázik vagy nem fogad szót, vagy undok, durva, gúnyos másokkal, ami sok embernek belefér, nekem nem.. De az alap hangerőm az elmúlt évek alatt megemelekedett, illetve gyakran már elsőre hangosabban kérek valamit, mert az évek alatt hozzászoktam, hogy a szép kérésre tojik a gyerek, ezért az első kérésem olyan, mintha harmadszorra szólnék neki.

Úgy utálom, ha kívülről beleszólnak ilyenekbe.. Tegnap előtt is voltunk vásárolni, gyereknek 15x kellett szólnom és erősen fogni magam mellett a kezét, hogy ne fogdosson össze mindent, csak amihez engedem(nehogy leessen és eltörjön, vagy leesen a vállfáról), fizetek, erre amíg két kezemre szükség volt, hogy vegyem elő a pénzt, szóltam, hogy maradsz, nem nyúlsz semmihez, a gyerek hátrált két lépést, megnézegette a napszemüvegeket. Gyorsan befejeztem a fieztést, odaálltam, újra szóltam, hogy nem nyúlsz semmihez, és ha már érdekli, levettem egyet, felpróbálni, mire hozzányúlt egy másikhoz, és leborult 7 darab szemüveg kb 70 centi magasból.. Kimondtam a gyerek nevét nyomatékkal, mire odaugrott egy elszánt kisbabás jótündér anyuka, és közölte a gyerekkel, hogy "te nem tehetsz semmiről, ingatag volt a szemüveg, semmi baj".. Legszívesebben kettőbe vágtam volna az anyukát, igenis tehet róla, mert közöltem, hogy ne nyúljon hozzá és ezt megszegte. Az nem számít, mi ingatag, ha nem nyúlnak hozzá, nem esik le.. Na de mindegy, majd megtudja ő is.. Én voltam a rossz az anyuka miatt és teljesen hiteltelenné tett, nyilván többen minket néztek, én meg mosolyogtam és kijöttem, de utána közöltem a gyerekkel, hogy nem nyúlhat semmihez és igenis az ő hibája.. Már iskolás, szóval nem egy két évessel vagyok szigorú és van túl sok elvárásom.

Szerintem ha jóban vagytok, közösen játszótereztek, megmondhatod nyíltan a véleményed, de finoman. Nem azt, hogy te egy szadista állat vagy, aki kiszámíthatatlan, hanem hogy "nem tartasz tőle, hogyha felnő, hogyan fog hozzád állni?" Ha meg nem, akkor mondhatsz annyit hogy "huhh, ez azért durva volt".

Mit csinált a gyerek, amiért az anyja szidta és megrúgta, mi akasztotta ki az anyukát?

Szerintem érthető, ha egy anya néha ideges, de egy óvis korú gyereket nyilvánosan megrúgni mégsem menegethető azzal, hogy a gyerek csinált "valamit".

Mindenki felemeli néha a hangját, de az azért egy más kategória.

Mindenesetre a szülő nem boldogul a gyerekkel, minimum a végsőkig tanácstalan, kimerült, kétségbeesett. Innentől odáig, hogy egy alkoholista, személyiségzavatos, mérgező szörnyeteg, bármi előfordulhat.

Én biztos nem hívnám ki magam ellen a sorsot azzal, hogy megpróbálok vele beszélni. Azért írtam az óvodában szólást, mert ők talán jobban ismerik a helyzetüket, és sokfajta segítséget tudnak ajànlani, és ha kell, a gyámügynek is szólnak, ami egy ilyen családnál nem gondolom, hogy baj. Talán a szakemberek, hatóságok tudnak segíteni is.

Nyilván nem mentség rá, viszont rávilágítana arra, hogy mennyire is reagálja túl az anyuka a dolgokat. Ha épp beleharap izomból a másik gyerekbe hatalmas visítás közben, azért nem olyan durva túlreagálás, mintha csak nem akarna hazamenni, mikor az anyukája azt mondja, hogy jöjjön ki a homokozóból, vagy ilyesmi.

Biztos te is érzed, hogy a "ne vedd a szádba a homokot" és a harapós visításra adott reakció között különbség van. Ha az elsőre adott reakciót tolja túl, az borzalmas, és anyuka már teljesen használhatatlan anyaként, de ha a gyerek állkapcsát kell lefejteni a másik gyerekről, akkor azért nincs hatalmas különbség a normális reakció és a belerugás között, csak kicsit tolta túl, de érthető az indulat foka, csak rosszul jött ki.

Na jössz most azzal a dumával, hogy a te gyereked is beteg, és te nem rúgtál bele...

A te gyerekednek van apja? Van segítséged? (Majd mindjárt fogod írni, hogy nincs).

Azzal, hogy szól az óvodában vagy a gyámügynél, azzal mit ér el a kérdező? Hogy elvehetik a gyereket. Vagy védelembe veszik, és akkor az anyuka még idegesebb és még frusztráltabb lesz.

Amúgy ha aspergeres a fiad (már ha az, és nemcsak a törtenet kedvéért dobtad be), akkor ha valakinek, neked pontosan kellene tudnod, hogy nem minden gyerek egyforma, nem minden aspergeres egyforma, nem minden autista egyforma, nem minden egészséges gyerek egyforma, nem minden felnőtt egyforma. Mindenki különböző, mindenki máshogyan éli meg a jó dolgokat, máshogy éli meg a mélypontokat.