Problémás anyuka vagy problémás gyerek?

Van egy ismerősöm akinek elég problémás a gyereke. Legalábbis szerinte, de amúgy tényleg az, mert az anyuka egy idegbeteg és vagy állandóan ordít vele, vagy úgy beszél vele, mint a sz.rral. Tudom, tudom.. klasszikus értelemben egyáltalán semmi de semmi közöm hozzá, de mégis.. igazából valahol sajnálom is, mert egyedülálló szülő, zéró szabadidő, sehol egy nagyszülő, albérlet, szűkös anyagiak.. de egy szint után már nem mentség ez, és nem normális állandóan szemét hunyni minden felett.

A gyerek ovis (a lányommal együtt jár amúgy) és tavaly onnan jelezték, hogy valami nincs rendben a gyerekkel, a védőnő (közös a védőnőnk is) a szülőnek javasolta, hogy vigye el pszichiátriai szakvéleményt készíttetni. (Ezeket ő meséli el amúgy) El is vitte az anya de azt mondták, hogy a gyerekkel nincs semmi baj, legyen többet szabadban és az anyának javasolták, hogy kicsit álljon hozzá másképpen a gyerekhez. Pszichológus foglalkozott az anyával, főleg azért mert voltak problémái. Az anya nem vette igénybe a segítséget tovább, csak addig amíg a kötelező alkalmak voltak.

Most kezdődik az új "tanév" egyre gyakrabban találkozunk és úgy látom, kezdődik elölről minden. Anya mossa kezeit, a gyerek egyre inkább "fura". Olyan mintha egyszer "üres" lenne, máskor meg irtó lelkes. Sokszor agresszív, de az anyjának sosem jut eszébe, hogy talán azért ilyen, mert ő is ilyen.

Anya a saját szemében tökéletes szülő, de közben aki kicsit is ismeri őket tudja, hogy ez nem így van.

A kérdés azért született meg, mert ma együtt voltam az anyával és a gyerekkel a játszótéren (Nyilván én a saját gyerekemmel vtam) és tanúja voltam ahogy a nő ordít a kisgyerekkel megalázza és BELERUG. Bármi is történt erre nincs mentség. Borzalmas volt látni és elképzeltem, hogy mit csinálhat otthon, amikor senki sem látja, ha ilyet meg mer tenni mások előtt. Totálisan kontrollvesztett volt, el is mentek szó nélkül.

Nálam most telt be a pohár és szeretnék vele beszélni. Szerintetek érdemes?