Egyszerűen nem bírom tovább, kikészít a gyerekem. Mit csináljak, hogy könnyebben menjen? Mit rontottam el?

Az arcba köpésnél kevertem volna le egy pofont. Tudom hogy a mostani szülőknél az a divat, hogy a gyerek szent és sérthetetlen, és akármit csinál ha még rossz is, az gyönyörűség, hát nálam ez nem lenne.

Gondolom mindent megengedtél neki, és nem volt következménye a tetteinek. Ha tetszik ha nem amit leírok, de én bizony megmutatnám ki az úr a háznál. Ne félj az első nyakas után viselkedne. Jah, a lepontozásokat majd leszarom.

A kerdes az, hogy TE hogyan kezeled azt, amikor uvoltozik.

En pl. Szo nelkul, megcsak ra sem pillantanek addig, amig vissza nem vesz magabol.

Lehet az a probléma,hogy eddig róla szólt minden. Gondolom nincs testvére. Az oviban pedig osztozik az óvónénik figyelme,ami neki rosszul esik,és otthon vezeti le a feszültségét. Meg kell tanulnia szocializálódna.

Amúgy nekem egyszer volt hisztiroham,akkor pofon öntöttem a lányom egy kis pohár vízzel. Nekem bevált,de persze mikor lenyugodott, megbeszéltük hogy mi a probléma.

Kicsi a gyerek,de nem hülye. Oka van annak,hogy így viselkedik. Te vagy az anyukája,neked kellene rájönnöd,hogy mi történt vele. Máshogy nem,kérdezd meg az óvónénit,vagy vidd el nevelési Tanácsadóba.

Amikor jókedvű, akkor nagyjából szót lehet vele érteni? Annyira, mint egy 3 évessel általában?

Ha nagyon az átlagtól eltérőnek látod a helyzetet, vagy elviselhetetlennek éled meg, hívd fel a pedagógiai szakszolgálatot, ahová tartoztok. Kb járási szinten van a legközelebbi. Ha szerencséd van, rugalmasak és segítőkészek. Ajánlhatnak fel gyermekpszichológusi vagy fejlesztői vizsgálatot (tulajdonképpen csak beszélgetnek a gyerekkel és nézik a viselkedését, nem valami gyerekkínzás). De ha nem, akkor is biztos tudnak tanácsot adni, hogy hová fordulhatnál.

Nem ijesztgetni akarlak, én csak az éjjeli keléseket furcsállom, a többi bele is férhet a nagyon hisztis gyerek fogalmába.

Az én gyerekem ritkábban őrjöng (de akkor durván), inkább rinyálós, de azt is marha idegesítően tudja. Nálunk az válik be olyankor, ha kiviszem 1-2 órára. Odakint mindig kisimul, elsétálgat az utcán, eljátszóterezik, sokkal jobb. De ő csak egy gyerek az ezer féle közül. 🤷‍♀️

A pofozást, nyakonvágást én is mellőzném. Csak frusztráltabb lesz tőle, ráadásul ennyi idősen pont inkább azt tanulja belőle, hogy ő is csapkodjon mint egy vadállat, ha valami nem tetszik. Nem kell pátyolgatni a hisztiért, de primitív állatnak lenni sem kell.

Én ha nagyon nem bírom az őrjöngő hisztit, kicsukom a szobából (vagy be). Attól teljesen kiborul, nekem meg legalább jut egy kis csend. Nekem ez a szenvedés kielégíti a bosszúszomjam (mégsem bántottam), a gyerek megkapja tőle a sokkot, ami átlendíti a mélyponton. Mikor kicsit lehűtött fejjel ismét rányitok, ő már kétségbeesett. Megfogom, odahajolok az arca elé, és komoly, de kérő hangon megkérdezem, hogy "abbahagyod?" Hüppögve bólogat és lassan megnyugszik. Véletlenül fedeztem ezt fel, sosem gondoltam volna. A "hagyd abba!!!" nem működött. A fenyegetés nem működött, az üvöltés, az agresszió, megfélemlítés, erőfölény fitogtatása nem működött. De a nyugodt, kérő, egyenrangú "abbahagyod?" igen. Nála legalábbis. Sokszor a kicsukós rész nélkül is.