Mi a teendő ha a rosszcsont gyereket legszívesebben felpofoznàm?

Ne vállald el a felügyeletüket, vagy ha nem felvigyáztál, akkor játszanod sem kell velük. Ilyen egyszerű.

Remélem mostanában nem tervezel saját gyereket ilyen mentalitással.

Hogy kerültél egyáltalán ilyen helyzetbe, hogy a játékok kapcsán igazságot kelljen osztanod?

Ez az egyik legnehezebb nevelési kihívás szerintem testvérek között. Vannak rá szabályok, szokásrend, bevált feszültség kezelő taktikák, de leginkább az adott szülő tudja az ő szabályaikat.

Az hogy az egyik gyerek kezéből kiveszel valamit és a másiknak odaadod, az szinte sose a jó megoldás, sőt, inkább karasztrofális (én akkor csináltam ilyet, ha megütötte a másikat az, akinél a játék volt, de még akkor is inkább elveszem, vagy ha vissza kell adni egy erőszakkal megszerzett darabot).

Vagy vmi új játék volt, amit épp hoztál? Ha igen, melyik gyerek kapta? Vagy egy semleges pl vendeglátó játéka?

A nagy gyerek reakciója teljesen logikus gyerekszempontnól, természetesen nem lehet tolerálni a felnőtt hátbaütését, másrészt nem egyértelmű az sem, hogy Te jogosan vetted kia kezéből vmit ami esetleg az övé. Esetleg leírás pontosan a helyzetet?

A másik, amit rokonok szoktak csinálni, hogy nem felnőtt módra viselkedik, gügyög, édeleg, kiszolgálja a gyereket 74 percig, majd a 75. percben ràjön, hogy ez nem volt jó ötlet és befenyíti, és a gyerek összezavarodik. Te addig barátként játszottál velük vagy felnőtt szerepben?

Mindenesetre a gyerek ne ütögessen senkit, az nem kérdés, szülőnek szólj, ha jelen van. Ha meg a szülő leszarja, a későbbiekben kerüld őket messzire. A pofon abszolút nem segít, ez tipikusan az a helyzet, ahol ha felképeled, azt fogja megérteni, hogy szabad ütögetőzni, de az erősebb nyer.

Jaj, itt nagyon rossz helyen kérdezel ilyeneket!

Én most itt nagyon borzolni fogom a kedélyeket, és tudom, hogy 0 százalékot fogok kapni, de! Vannak olyan kezelhetetlen gyerekek, akikkel nem tudsz mit csinálni.

Viszont itt én már kérdeztem hasonlót, és 20 kommentet is kaptam, hogy mennyire borzalmas ember vagyok, és börtönben lenne a helyem, hogy egy nálam gyengébb embert meg akarok ütni. És hogy ebben az országban mindenki égre-földre esküszik, hogy soha nem ütötte meg a gyerekét. És most lehet vitázni, de én ezt meg nem hiszem el. Én elég sok kisgyerekes családot ismerek, és tudom, hogy ma már nem gyereknevelési elv a verés. De bennünket még leginkább így neveltek, szóval ott vannak a hozott minták. Ráadásul az embernek nincsenek kötélből az idegei, szóval időnként előfordul, hogy az ember odacsap. Mindenki. Aki mást mond hazudik.

De ha ezt bevallod, kb. rád küldik a rendőrséget az emberek.

Egyébként egyszer néztem egy előadást Popper Pétertől, aki egy nagyon híres pszichológus, és én nagyon-nagyra tartom. Ő a következőt mondta:

-Gyereket verni csak dühből szabad.

Hogy is értette ezt? Ha a gyerekre rászólsz, és nem fogad szót, és szándékosan feszegeti a határokat, és egy idő után elszakad a szülőnél a cérna, és odacsap, a gyerek fogja tudni, hogy kiérdemelte, és nem fog lelki sérüléseket szenvedni. Hiszen nem azért kapott ki, mert a szülő szadista, hanem azért, mert neki sincsenek kötélből az idegei.

Viszont ha valaki azt mondja a gyereknek, hogy majd ha hazaérünk ezért kikapsz, és megteszi, az nagy sérülést okoz a gyereknek. Ha addigra már lehiggadt a szülő, és "elvből" veri meg a gyereket, azért, mert megteheti, mert ő az erősebb. Ez a nagy baj!

Most lehet akkor lehurrogni!

Amúgy hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak, más gyerekét tényleg nem kéne megütni, szóval akkor inkább ne vállald őket.

Tedd zsebre a kezed!

A konkrét szituációban pedig tényleg fontos lenne tudni, kié volta játék, mik a szabályok ebben a családban. Ha a nagy gyerek a tulajdonos, ki kell bírni a kicsi vinnyogását. Esetleg ki lehet küldeni a nagyot a kincsével, ne villogjon vele a testvére orra előtt. De kivenni a kezéből, és odaadni a másiknak, szerintem nem helyes.

Ha közös a játék, vagy egy harmadik gyereké, az más szituáció.