Mit csinálsz, ha nem tudsz együtt érezni a gyerekeddel, mert ő a "rossz" a történetben?

Úgy érzem az érzései sokszor nem jogosak, és nem tudom ilyenkor megváltoztatna a gondolatait, csillapítani azokat, és csak távolabb kerülök tőle.

Példák: Ráül valaki a hintára játszón-az az ő hintája, nem ülhet oda, menjen el a játszótérről-féltékenység, ezt értem, és át is érezném, ha az övé lenne, de nem az övé, nem mondhatja meg, ki üljön rá, ráadásul nagy létére kicsi ellen félti, sokszor akkor is, ha nem is használja, lelökné a kicsit és ráülne.

Szóval a helyzetek, amikor nem tudok vele együttérezni ilyenek. Úgy érzem az érzései nem jogosak, rosszul látja a helyzetet, és nem megy vele az együttérzés, megértés, nem tudom átérezni a helyzetét, mert ő a "rossz" a történetben és ez ellenszenvet vált ki, hogy együtt kellene éreznem az ő oldalával.. nem megy. Csak csitítom és magyarázom, de tök feleslegesen, mert tudom, hogy érti, hogy nem az övé, hogy a másik szeretné használni, hogy a hinta üres volt, mégis zavarja, és tudom, hogy tisztában van a helyes viselkedéssel, elvárásokkal, a miértekkel, és mégis ez van.

Együtt kellene vele éreznem? Megtagadom az érzéseit? Annyi ilyen van, azt látom, ha azt látom, hogy ő a "rossz", nem tudok érzelmi támogatást adni neki, mert úgy érzem nem szabad így éreznie, mert a "rosszak" éreznek így, be kellene látnia és együttérezni a másikkal, és nem csak a saját érzéseivel és jólétével foglalkoznia.

Nyilván ledarálom a szöveget, amit mondani kell, hogy "megértem, hogy rossz neked, hogy más is hintázik a hintán, ami téged zavar, de a hinta közös, és nézd, hogy örül neki, az ő öröme is fontos" meg ilyenek, de nem érzem, hogy támogatnám a gyereket a helyzetben, és nem érzem, hogy szabad lenne támogatni ilyen helyzetben, hát tudnia kellene, hogy ez a viselkedés rossz, nem?

Régebben mondták nekem ezt a "megtagadom a gyerek érzelmeit" kritikát, és nem megy ki a fejemből, mert tényleg így van. Az van bennem, hogy ne legyél irigy, ne legyél önző, nem csak te számítasz, más öröme is fontos, ez csak apróság, megtagadnád mástól az örömöt? meg ilyenek. Persze nem mondom, de manapság már volt, hogy kicsúszott neki is.

Nem ovis, de oviban is ez volt, csak nem változik. Hogy kellene vele együttéreznem, amikor ő a "rossz" a történetekben? Hogy kellene támogatnom? Az nem segít, hogy elmagyarázom, mert nem az a baja, hogy nem érti, hanem hogy nem tudja félretenni a saját érzéseit a másikért, és van, hogy szeret is megbántani mást. Annyira előtérbe kerülnek a saját érzései, hogy csak az számít neki ilyenkor, és nem tudom, hogy kellene ezeket a "téves" érzéseket eltüntetnem, mert elmondani ki mit érez ilyenkor, meg mit kellett volna máshogy, meg megmondani a szabályokat nem elég, nem hoz változást.

Mit kell tennie egy "bully" szüleinek, hogy érzelmi támogatást nyújtsanak és együtt érezzenek azzal, hogy a gyerekük rosszat okoz másoknak? Értem, hogy azért csinálja, mert ez rossz neki, de nem kellene rossznak megélnie, mert nincs benne rossz!