Van itt olyan szülő, akinek a gyerekét pszichológus "kezelte" dühkitörés, agresszió miatt?

Jelen! Nevelési tanácsadóba jártunk, mert már nem bírtam cérnával. Úgy mentünk oda, hogy vagy nekem, vagy a gyereknek írjon fel nyugtatót, mert kiszaladok a világból.

A fiam olyan mindent de rögtön típus volt, ha valami nem sikerült, akkor eldobta a játékokat, magát és üvöltött szakadatlanul. Ezért a készségfejlődése is igencsak elmaradt. Pl ilyen formabedobó játékkal egyáltalán nem tudott mit kezdeni. És mindig mindennek úgy kellett történnie, ahogyan ő akarta. Pl ha az utcán nem arra akart menni, amerre mentünk, eldobta magát és visított, mint egy kismalac. Élmény volt boltba menni, sosem akart hazajönni. egyik kezemben a két szatyor cucc, a másikkal meg gyakorlatilag a földön fekvő gyerekemet vonszoltam haza. Persze, a kezemet sem akarta fogni soha.

A nevelési tanácsadó sokat nem tudott segíteni, inkább csak nekem adott tanácsokat, hogyan álljak hozzá a dolgokhoz.

Aztán bekerült a gyerek a bölcsödébe. És ott, mint ha teljesen kicserélték volna. Egy hónap után nyugodtan, kézen fogva sétáltunk, nem volt hiszti hazamenetelnél, a kajákat leülve az asztalnál fogyasztja azóta is (azelőtt kergetni kellett vele), elkezdett játszani a készségfejlesztő játékokkal, három hónap után hiba nélkül bedobálta a formákat, kirakózni, kockázni kezdett, együttműködött velünk, 5 hónap után beszélni kezdett. És még nyár előtt szobatiszta lett.

Bár megmaradt egy rossz szokása, ha rá van szólva, akkor üti a fejét, nem tudom miért vagy hogyan jött ez neki.

De áldom a bölcsit, és nem egyszer pityeregtem el magam az miatt, hogy mennyit fejlődött, pedig én előtte két évig csaknem beleszakadtam, hogy kihozzak belőle valamit.

Most a kapcsolatunk soha nem volt jobb szinten áll. Jön decemberre a tesó, őt már most szereti, puszilgatja, ölelgeti a hasamat, mondja, hogy szereti a tesót, nevén szólítja. Remélem kimarad a féltékenykedés, mindent el fogok követni, de azért kicsit izgulok.

Jaj, kimaradt, most volt 3 éves a nyáron, múlt héten kezdtük az ovit, imádja.

(első voltam)

Szia!

Nekünk voltak ilyen jellegű problémáink,jártunk is szakemberhez.

Jelenleg 5 éves a kisfiam.

Nála enyhe hiperaktivitás is megállapításra került.

Ami beválik,türelem,szeretet,kellő mozgásmennyiség biztosítása,saját magához mérten kell haladni,tehát csak néhány nagyon fontos szabály legyen amit következetesen be kell tartania,sok mindenben rugalmasság kell.

Például tiszteletet meg kell adni,nem szabad rombolni,de mondjuk ugrálhat az ágyon,ha nincs lehetőség a szabadban mozogni,kellő mennyiségű program legyen neki biztosítva,például kirándulás,együtt játszás a szabadban.

Idővel javul majd az önkontroll magától is,de nagyban segít nálunk a szenzomotoros fejlesztő torna ,ami csodákra képes magatartászavarral küzdő gyermekek esetében.

De ha erre a tornára nincs lehetőség,akkor legyen otthon trambullin,hinta,sokat kerékpározzon,mert ezekekl a mozgásokkal érik az idegrendszere ami visszahat a viselkedésre,önkontrollra.

SZERETET,TÜRELEM,KITARTÁS !

"Most a kapcsolatunk soha nem volt jobb szinten áll. Jön decemberre a tesó, őt már most szereti, puszilgatja, ölelgeti a hasamat, mondja, hogy szereti a tesót, nevén szólítja. Remélem kimarad a féltékenykedés, mindent el fogok követni, de azért kicsit izgulok."

Aranyos lehet nagyon!

Azért a testvérféltékenység valamilyen szinten biztosan jön majd,legyetek elővigyázatosak,az én kisfiam ha azt hiszi nem láttjuk,akkor bánt a kistesót.

Mi ugyan szakembernél nem jártunk, de az igaz, hogy a sok mozgás, és a kortárs gyerekek társasága nekünk is sokat segített.

Az én fiam 3 és fél éves, himalájányi akarattal, és rengeteg energiával. Sajnos a kudarcokat ő is rosszul kezeli, rajzolni pl. azért nem szeret, mert nem tetszik neki a végeredmény. Viszont már kétkerekű kerékpárt hajt, majdnem tökéletesen úszik, és hatalmas állóképessége van. Így aztán folyamatosan mozog, sportol, ami által sikerélményeket is szerez.

Én sokat tanmeséztem neki, ahol a kitalált karakter ugyanolyan hisztis volt, mint ő. A mesében mindig meg tudta állapítani, hogy mikor viselkedik a szereplő helytelenül, és lassan a saját viselkedése is változni kezdett. Nem mondom, hogy most már angyalka lett belőle, de sokat változott. Ehhez persze kellett egy megértő baráti társaság is, ahonnan nem lettünk elüldözve azért, mert a fiamra időnként rájött az ötperc.

Büntetni most sem igen lehet, legfeljebb azzal, ha megvonom tőle a szeretett játékát, de a dicséret, a jutalmazás nagyon jól működik, és az is, ha tudatosítom benne, hogy ő nagy, és okos, és aki nagy és okos, az nem viselkedhet bután! :)

"Én sokat tanmeséztem neki"

De jó ötlet,ezt én is bezetem.

Ne add fel!

A Nevelési Tanácsadóban fogadniuk kell szülői jelentkezés alapján is, de esetleg az óvónővel is beszélhetsz, hogy utaljon be titeket az óvoda. Akkor tényleg lehetetlen, hogy elutasítsanak. Ezt az utat neked kell kezdeményezned, mert jó óvónő ilyet a beszoktatási időszakban, mikor még alig ismeri a gyereket nem fog lépni. Viszont ha megbeszéled vele a problémádat, így is tud segíteni. Lehet hogy nem a jövő hétre tudnak időpontot adni, de a helyzet feltárása erejéig, ami alapján eldőlhet, hogy elég-e a tanácsadás, vagy valami hosszasabb folyamatba kell bevonni a gyereket foglalkozniuk kell veletek is, akármilyen sok a nagy gyerek.

Ezek a problémák ráadásul súlyosbodni tudnak, pl. mert a kezdeti magatartási nehézségek miatt a gyereket a csoportban sem fogadják el a többiek, aztán szorongani kezd, betegségtüneteket produkál és így tovább. Persze ez nem biztos, hogy így történik, de lehetséges sajnos.

Óvoda pszichológus nincsen nálatok? Hozzá is lehetne fordulni.