Kettő kicsi fiút nevelő anyukák, a ti gyerekeitek is veszekednek?

hát még a lányaim hogy veszekednek... 5,5 és 4 évesek.

a fiam meg a porszívócsővel kergeti őket. ő 2 éves.

na, nem olyan rossz a helyzet, de ilyenek előfordulnak

:)

Az első vagyok igen amúgy szerintem is MINKET Anyákat-szülőket) zavar jobban :) Nektek nem szokott olyan lenni hogy püfölik egymást jól ordítani kezd mindkettő de aztán fél perc múlva meg hívja a nagyobb játszani a kicsit vagy bármi, és a kicsi boldogan megy (mint aki nem is emlékszik a fél perccel azelőtti balhéra) és jól elrosszalkodnak/eljátszanak EGYÜTT 10-20 percig is akár?

Én ebből szűrtem le, hogy annyira nem lehet rossz nekik akkor, szóval ez olyan mintha valahogy hozzátartozna a kapcsolatukhoz hogy gyakran balhézunk, alakítjuk a határokat, de azért jó hogy van a másik:)

utolsó vagyok

nekem adtak már olyan tanácsot, h nem mindig kell közbe avatkozni. intézzék el egymás közt a vitáikat. így a szülő nem lesz döntőbíró. direkt kijátszák az embert, közben meg jól elvannak.

Ajjaj! Mintha én írtam volna...

Az enyémek is januárban két éves, májusban 4 éves lesznek.

De nálunk fordítva megy a vita. A kicsi veszi el a nagy játékait, rombolja a legóját, csapkodja a könyvét, a nagy meg folyton lökdösi, csapkodja. Ha egyedül vannak, kisangyal mindkettő.

Hát én is úgy érzem, hogy szinte nem is csinálok mást, csak ordibálok velük egész nap, hogy te ezt ne csináld, te azt ne csináld.

Most került oviba a nagy, ettől vártam változást, de csak rosszabb lett. Most oviban visszafogja magát, így otthon még jobban kell tombolni...

Nahát nálunk ugyan ez van.A lány 4 a fiú 2 éves.Azt gondoltam ez a hátbaverdesés csak nálunk módi,de látom másnál sincs e másképp.Megnyugtattatok.

Sokszor már inkább én is rájuk hagyom majd megoldják maguk,persze ha nagyon durvulnak akkor szét szedem őket,az egyik az egyik szobába a másik a másikba.Akkor ott kipityergik magukat,aztán játszanak tovább,majd minden kezdődik előről.Kitartás mindenkinek.Bár ha belegondolok mi még tizenévesen is verekedtünk a tesóimmal.Szép éveknek nézünk elébe.

3 éves fiú, 1 éves lány. A lányom épp hogy elkezdett járni, de szegénynek gyorsan kellett belejönni, mert a bátyus csak épp véletlenül meglöki, ha elmegy mellette, vagy épp pont ő is azt az autót akarta mint a hugi, és elszedi tőle. De a kicsit se kell félteni, ha a babáját szedi el a bátyus, olyan visítást csap, hogy a fiam gyorsan visszaadja. A kicsi már hajat tépni is tud, a nagy meg lökdösi, húzza. Most az a legújabb, hogy a kicsi beáll a nagy mögé, belekapaszkodik a ruhájába, a nagy elindul, majd gyorsít, persze a kicsi pofára esik, és sír. Kb. fél perc és újra kezdik. Szeretnek kergetőzni aminek szintén mindig elesés és sírás a vége. De édesek pl mikor a kicsi nyuszi motoron, a nagy taxin, és a kicsi még nem tud irányt változtatni, a nagy leszáll és segít neki.

Ma a nagy és a kicsi ülnek a dvd lejátszó előtt, nagy magyaráz:

Figyelj hugi, ide teszed a dvd lemezt és nem kell betolni, a gombot megnyomod és hip-hopp bemegy.

Persze kicsi egyből benyomta volna. Nagy rácsap, ordít: mondtam hogy ne nyomd be. Na figyelj mutatom megint...

Szóval én is azt látom hogy megy a harc, dulakodás ezerrel, de mégiscsak együtt a legjobb. És már én is beleuntam a folytonos rászólásra, így próbálok kevesebbszer, csak ha tényleg veszélyes, vagy csúnya dolgot művelnek. Pl direkt felbuktatás.