Mitől indulatosak, túlérzékenyek, kiegyensúlyozatlanok a hiperaktív gyerekek?

Az elfogadás milyen dolgokra vonatkozóan legyen meg ?

Ha csúnyán beszél a vele kedvesen ,türelmesen bánóval,vagy ha neki szalad a szülőnek ököllel,mert az nem veszi meg a héten a 100. játékot a Tescoban neki?

Úgy érzem hiába a türelem ,ezzel sem érek el semmit,esetleg egy kicsit kevesebb a konfliktus,ha ráhagyom a dolgokat,ha már hullafáradtan nem a maga ura és olyankor felesleges is nevelni(a pszichológus szerint ilyenkor hagyjam)...

Nem tudom mi az amit reálisan elvárhatók egy hiperaktív gyermektől?

Elvárhatom,hogy tanulja meg fékezni magát ha valami nem a kedve szerint történik,ha például valamivel játszik és nem sikerül neki,akkor a saját kudarca miatt is engem illet csúnya szavakkal,mert én vagyok kéznél.Elmondtam neki,hogy ezt máshol nem fogják tolerálni neki,ilyenkor elgondolkozik,elkeseredik.

Sokszor sír ha lecsillapodott egy-egy indulatkitörése után,hogy ő nem tud jó gyerek lenni hiába próbáljamagyarázatért könyörög,hogy mondjam el neki,mi is van ővele,miért nem tud ő jó lenni.

Néha komolyan felmerül bennem,hogy talán vannak mentális problémái,mert hogyan lehet az,hogy egy normál IQ-jú (vizsgálták)gyermek ennyire ki tud vetkőzni magából...

Az elfogadásba az is benne van,hogy elfogadom,ha indulatos ,rám neheztel ha valami nem sikerül neki amiről én nem tehetek ?

Már nem tudom hogyan lehetnék jó anyukája,néha már úgy érzem feladom...mert úgysem tudok semmit sem javítani az állapotán sehogyan sem.