Óvónénik, Gyógypedagógusok! A figyelemzavarosnak diagnosztizált (hiperaktív? ) óvodás gyermek esetében teljesen ugyanazok az iskolaérettség kritériumai?

Nagyon köszönöm a részletes,szakszerű választ !

"Én főleg az egyéb képességeit nézném. Beszédészlelés és értés, grafomotorika, mennyiségfogalmak, és hogy izgatja-e az iskola, van-e benne megfelelni vágyás a tanulással kapcsolatban"

Egy tündéri gyógypedagógushoz járunk (csak úgy vállalta el,hogy előtte hónapokig TSMT tréningeztünk és elértük,hogy képes legyen megülni,együttműködni,mert a torna előtt ezekre nem lett volna képes) magánúton ,aki szerint nagyon együttműködő ,könnyen fejleszthető a gyermek.Nem tudom hogyan érte el,de a gyerek imád menni,sőt itthon is állandóan "fejlesztőset" akar játszani velem,egy órán keresztül simán elfeladatlapozik velem ,vagy a fejlesztő,tanító készletekkel,játékokkal is nagyon szívsen játszik.

Egyedül is képes már eljátszani például kapott egy mágneses táblát ,kis betű és szám mágnesekkel,letörölhető filctollal ,nagyon hosszú ideig rajzol rá,gyakrolja a betűket,számokat amgí én főzök például.

Az összes betűt ismeri,rövidebb szavakat egybeolvas.

A betűk írását gyakoroljuk ,szépen másolja őket.

10-ig simán elszámol ,a számokat leírja,ismeri(igénye van arra,hogy most már tovább is tanulja számokat),könnyebb feladatokban összad,kivon.

Évszakokat,napokat,hónapokat tudja,térben jól tájékozódik(alatt,felett,mögött stb),mennyiségeket is jól felméri.

"illetve várhatóan jól ellenne még egy évet az óvodában vagy halálra unná magát. Haza tudják-e pl. vinni ebéd után, mert aludni biztos nem fog, és két órát nyugodtan feküdni kész kínzás szegénynek. "

Én is tapasztaltam,hogy mennyire nagyon fontos egy figyelemzavros kisgyereknek,hogy ne egész napos legyen a számára a megfelelési helyzet ,délután ahogy fárad (kb 5 óra felé)kezd egy kissé túlmozgásosabbá válni,estére főleg elfogynak a tartalékai amik az önkontrollt fentartják.

Nyűgös,türelmetlenebb ,viszont ha visszanézek egy évvel ezelőttre hatalmas a javulás .

"Ha az alapkészségei rendben vannak, keresnék egy megfelelő személyiségű tanítót, elgondolkodnék (és megbeszélném a gyerekpszichiáterrel), kell-e esetleg gyógyszeres támogatás az iskolához a gyerekemnek, és lehetőség szerint onnan is elhoznám ebéd után."

Nagyon tartok tőle,hogy talán 1000-ből egy "megfelelő személyiségű " tanító létezik talán ,aki képes elfogadni amellett,hogy nehezebb vele,aki ki akarja hozni belőle a képessége szerinti legjobbat úgy is,ha ez nála nehezebb.

Néha még ki akar szállni a feladathelyzetből (szenzomotoros tornánál),de könnyen visszatéríthető,míg régebben kínszenvedés volt végigcsinálni vele.

Nem tudom,hogy ez a figyelemzavaros gyereknél később is megmarad e és ettől kell e függővé tenni az iskolaérettséget?

Úgy érzem nekem mint szülőnek a folyton stesszben ,ugrásra készen kell állnom a gyerekem mögött az iskolában is,az óvodás tapasztalatok mondatják ezt velem ,nagyon sok kudarc és frusztráció ért már bennünket sajnos.

Például,hogy az én gyerekem óvodába kerüléskor nevetett a kéréseken zavartan,azt mondták,hogy makacs ,nem lehet vele mit kezdeni,aztán kiderült,hogy nem jó a szövegértése.

A túlmozgásossága miatt folyton a sarokban kellett állnia.

Újra és újra a bohóckodással szórakoztatta a többieket.

Ez régebben volt még,a fejlesztések előtt,most már elismerték az óvodában,hogy nagy a javulás.

A gyermekpszichiáter azt mondta,hogy nem a legsúlyosabb hiperaktivitással állunk szemben és majd a tanítónénitől is függ,hogy gyógyszerben kell e gondolkoznunk,vagy nem szükséges.

Ezek alapján érdemes visszatartani 8 éves koráig ?