Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Két és fél éves kislányomat...

Két és fél éves kislányomat hogyan szoktathatnám vissza a saját ágyába?

Figyelt kérdés

Mindig is a saját szobájában aludt. Akkor is, ha sokszor kellett kelnem hozzá éjjel vagy sokáig tartott elaltatni, én menten az ő szobájába. Már két éve átalussza az éjszakákat és már jó ideje elfogadta az esti lefektetést és magában aludt el. Mostanában viszont elmaradoztak a délutáni alvások, ez volt ez első furcsaság. Hát jó, ha sehogy sem sikerül elaltatni, legyen, ebben engedtem neki. (Tudom, hogy még kicsi és aludnia kellene, de nem alszik, akármit csinálok. Másik gyermekem is pont ilyen korban adta fel a du.-i alvást.)

Most viszont az éjjeli alvással is gondok vannak. Este nem fogadja el a lefektetést, akkor is kijön, ha én bent maradok a szobájában. A nappaliban alszik el, amikor már elég fáradt hozzá. Onnan később beviszem, de nagyon ritka, hogy reggelig ott aludjon. Mostanában leginkább hozzám vándorol és ezzel az a probléma, hogy a nagyobbik gyermekünk (4,5 éves) is velünk alszik. Nincs már több hely, nem férünk el. (Érdekesség egyébként, hogy a nagyobbik is később szokott be közénk, pedig sosem aludt ő sem velünk azelőtt.)

Rengeteg energiája van, még a kihagyott délutáni alvás mellett is teljesen friss este. Ma is elaludt itt a nappaliban, elvittem a szobájába, egy perc múlva visszajött a kanapéra.

Mit tegyek, hogy visszaszokjon a saját ágyába? Vigyem mindig vissza? És ha sírva jön utánam azonnal?

Még azt sem tudjuk megtenni, ahogy apa-anya egy-egy gyerekkel aludjon, mert a férjem hajnalban 3-kor, illetve most 1-kor indul dolgozni. Vagy én aludjak a gyerekekkel és a férjem külön?


2012. júl. 1. 22:07
1 2 3
 1/25 anonim ***** válasza:
73%

Ne engedd egyiket sem veletek aludni! Ha a nagyobb is veletek alszik,akkor ne csodálkozz,hogy a kicsi is ott akar aludni! Nem kellett volna egyiket sem a ti ágyatokba szoktatni.

Fektesd le őket a saját ágyukba,és gyere ki tőlük. Ha ki akartnak jönni,ne engedd! A ti nyugalmatok és a férjedé is fontos. A gyerek hisztijének nem szabad engedni.

Néhány éjszaka rossz lesz,de megszokják,hogy csak a saját ágyukban alhatnak. Nekik is így lesz a jobb.

2012. júl. 1. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/25 anonim ***** válasza:
30%

Ha sír, hát sír.

Nehogy már a gyerek irányítsa a felnőtteket!


Lehet, hogy lesz hiszti egy darabig, de ha eldöntötted, hogy a hitvesi ágy csak a tiéd a férjeddel, akkor ez legyen a gyerekeknek tabu (a nagytesónak is!).


Én sosem engedném a fiam az ágyunkba, szerintem az nem egészséges. A legjobb megelőzés, ha egyszer sem adunk rá alkalmat, így természetes lesz neki, hogy habár napközben játszhatunk, hancúrozhatunk ott, éjjel mindenki a saját ágyában pihen.


Nektek ez nehezebb lesz, mert már hozzá lettek szokva a negatív példához, de kemény következetességgel sikert érhettek el, csak ne hagyd, hogy megpuhítson a sírásával.

2012. júl. 1. 22:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/25 anonim ***** válasza:
Egyetértek az előttem szólókkal. Esetleg még annyi, hogy a gyerkőcöket rakd egy szobába. Ne egy ágyba!!! Csak közös szobába, hogy ne féljenek egyedül. De szerintem sem egészséges dolog, hogy veletek aludjanak.
2012. júl. 1. 22:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/25 anonim ***** válasza:
Mintha a saját történetemet olvasnám, de nálunk két fiú van. Mi sem tudtuk leszoktatni róla a nagyot, nálunk is később szokott át hozzánk, nem tudtam visszavinni az ágyába, mert hajnalban jön át, amikor alszunk, csendben, s reggel veszem észre, hogy mellettünk alszik, a kicsi is ezt csinálja. A gond nála az, hogy este sem akar elaludni. Ő 3 éves. Engem is érdekelnek a jó tanácsok.
2012. júl. 1. 23:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/25 A kérdező kommentje:

Igazatok van, én is úgy gondolom/gondoltam, hogy az a mi ágyunk... aztán mégis ez lett. Kisfiamnak vannak problémái, többek között a kötődéssel is komoly gondok voltak, ezért amikor idővel mégis fontossá váltunk a számára, örültünk nagyon, még az együtt alvást sem bántuk. Őt ezek után erőszakkal leválasztani nem akartuk. Mikor kezdődött az éjszakai felriadása, próbáltuk marasztalni a szobájában, de minden éjjel ordított, pánikszerűen menekült hozzánk. Szóval megpróbáltuk, de nagyon nem lehetett.

Kislányunkkal szemben viszont tényleg igazságtalan, hogy csak neki kell külön aludni. Együtt nem hiszem, hogy aludnának, kisfiam nagyon keres engem.

2012. júl. 1. 23:42
 6/25 A kérdező kommentje:

Tegnap este 4-szer vittük vissza a kislányomat a nappaliból, miután elaludt. Most 6-kor, ahogy felkeltem, látom, hogy a saját szobájában alszik. Lehet, hogy ez jó módszer? Akárhányszor kijön, mindig vissza kell vinni és majd megszokja?

Most ébredt fel, hallom, megy a hálószobánk fele! Jó korán kel...pedig csendben vagyok...

2012. júl. 2. 06:17
 7/25 anonim ***** válasza:

Szuperdada módszer. Nálunk a délutáni alvásnál is bevállt.

Visszavinni, visszavinni, ha kell, akkor hússzor.

Nincs vita, apelláta. A gyerek nem hülye, csak kicsi. Tudja, hogy azzal, ha folyton kijön, engedni fogjátok, hogy ott aludjon, ahol ő akar. Viszont ha azt látja, hogy a döntésetek megingathatatlan, akkor ő fog visszavonulót fújni. Ez pár napba telik, de nem szabad engedni, mert akkor buktad az egészet. Ha engedsz, akkor tudja, hogy legyőzte az akaratotokat, és sz újabb próbálkozás már lényegesen hosszabb lesz, sok sírással.

Ha nagyon dacos, öntörvényű a gyerkőc, akár két hétbe is telhet.

2012. júl. 3. 06:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/25 A kérdező kommentje:

Megpróbáljuk, mert ez így szörnyű. A tegnap éjszaka nem elég, hogy nagyon meleg volt, de 4-en egy ágyban?! Jött, visszavittem, de még wc-re elmentem, így megelőzött és már a helyemen feküdt, mire odaértem. Kisfiamat is felébresztette, továbbá le is esett az ágyról az éjszaka folyamán egyszer (vagy az is lehet, hogy kétszer).

Lehet megpróbálom a kisfiam szobájába szoktatni az ottani franciaágyra. Onnan majd én járok vissza, ha elaludt. Nem bánom, ha járkálnom kell, szerintem így is szerencsés vagyok, hogy két évig ezzel semmi gondom nem volt.

A kiságyát egyébként most mintha megutálta volna, ha véletlenül elalszik délután és beviszem oda, felugrik és ordít, pedig alig van ereje hozzá. Tudomást sem veszek a hisztijéről, nem szólok hozzá ilyenkor. Ő kijön és kint alszik egy nagyot a nappaliban.

Olyan furcsa ez a dolog, pl. nekem miért nem jutott eszembe soha a szüleim közé feküdni éjjel? Vagy ellenszegülni lefekvés ügyben? A férjem szüleinek sem voltak ilyen problémái. Nem értem...

2012. júl. 3. 13:38
 9/25 anonim ***** válasza:

Lehet nem bírja azt a szűk helyet. Kapjon saját ágyat, és lelkesen mutasd be neki, hogy milyen hiper-szuper-fantasztikus.

Ne szoktasd vele meg azt, hogy te mellette alszol, mert egy idő után nem mászkálnál és az a házasságodat is kikezdheti.

Húzd meg a határokat és ne engedj! Te vagy a felnőtt, ő a gyerek! Ha minden döntésedet visszavonod, nem fog komolyan venni, mert tudja, egy kicsi nyafi, és az lesz amit ő akar.

Kitartás!

Vége lesz ennek a korszaknak is, mint a hasfájós időszaknak. Aztán kamaszkorig nyugi van.

2012. júl. 3. 13:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/25 A kérdező kommentje:

70*140-es ágya van, eddig szerette. Most a 160*200-as ágyat megkapja. Gondoltam már rá, hogy valami szép, új micimackós ágyneművel.

Viszont ha nagyon sír, toporzékol, akár zárjam is be? Úgy értem, ha visszavinni sem tudom, mert ahogy lerakom, még előttem (ordítva)kiszalad a szobából? Márcsak dacból is, azért sem hajlandó ilyen esetekben együttműködni. Márpedig őt szépen nem lehet 20-szor visszakísérni, hamar toporzékolás lesz a dologból...

2012. júl. 3. 14:17
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!