Mit lehet még csinálni egy 4 éves gyerekkel, hogy végre viselkedjen és ne beszéljen vissza?

Kisfiam 4 éves lesz novemberben, huga 2 szeptemberben. Kisfiam reggel ha pl huga viszi oda a kakaóját képes hisztizni, hogy akkor neki nem kell, miért nem anya hozta. Ha játszik valamivel és a huga (vagy játszón bárki) egy méterre megközelíti már ráförmed, hogy ez az ő játéka, és a hugi ne is nézzen ide, mert akkor már nem is kell neki.

Ha a hugi talál magának valamit amivel elvan, tuti elveszi tőle.

Ha nem tetszik neki hogy a hugi oda megy, gondolkozás nélkül meglöki, rácsap....stb.

full féltékeny, de osztódni nem tudok, külön programokra nincs vele lehetőségem, mikor kész vagyok a házimunkával játszok velük, mesét olvasok, beszélgetek velük.

Olyan frekvencián kommunikál, amitől idegbajt kapok, sivítós, nyávogós hangon. Ha valamit nem kap, akkor újra kérdez. Pl. Kaphatok rágót? Nem. De kaphatok rágót? Nem. stb...1000*. egyszerűen nem akarja elfogadni a nemleges választ. Ha gyerektársaságba megyünk, nemhogy örülne, hanem azzal indít, hogy ezt és ezt nem fogom odaadni, ezzel és ezzel én fogok játszani és durcás, mogorva képet vág még mielőtt bárki hozzá szólt volna.

Büntibe küldöm, leül, kivárja, közben kérdezi letelte-e már, ennyi, meg se hatja, rácsapok, válasz: nem fájt, nem fájt köszönöm a lekvárt. játékot elveszek tőle, bárhova teszem, felmászik pl a székre és leveszi. Ha rászólok hogy hagyja abba pl a homokozást, mert megyünk vacsizni, válasz, nem én még játszok. Most ebéd közbe fogta magát, kiment játszani az udvarra. Persze a kicsi nyomban utána.

És még tudnám sorolni, de megoldásom nincs.

Akkor normális,kezelhető, ha csak vele van foglalkozva, 100%-ban ráfigyelve, együtt játszva vele. De ezt ritkán tudom kivitelezni. :-(

Ha apa otthon van mi az ábra? Akkor is Te neveled?

Van külön apa-fia játszóra menés, szerelés, házimunka?

Kedves Utolsó!

Az első vagyok.

Ne sajnáld se őt, se engem, se mást, hogy "ilyen gyereke van". Pontosan olyan mint minden anyukáé, vagyis a szemünk fénye, életünk értelme. Ugyanúgy imádnivaló, mint egy mintagyerek. Belőlük lesznek a jéghátán is megél típusú felnőttek, akik nagyvalószínűséggel sikeresek lesznek, bármihez is kezdenek. Én is nehezen kezelhető, cserfes, huncut, a rosszaságban mindig benne levő kislány voltam. Sose esek kétségbe semmilyen szituban, elérem amit akarok (nem minden áron és nem mindenkin átgázolva) és büszke vagyok arra hogy ilyen vagyok. Nem megváltoztatni akarom és szerintem a kérdező se a gyerekét, csak megtanulni kezelni, és megtanítani, hogy a saját alaptermészetét, tulajdonságait hogy kezelje, ahhoz, hogy a lehető legjobbat hozza ki belőle.