A kisfiam autista és mostanában egyre sűrűbben ordít a buszon, és az utcán kiabál. Nem tudom mit tegyek. Bármit mondok olyan mintha a semmibe mondanám nem fogja fel ilyenkor. Kérlek mondjatok ötleteket, hogy ilyenkor mit csináljak, hogy reagáljak rá?

a kérdezőnek:

el kell döntened kinek a pártjára állsz?

a gyereked mellé állsz, vagy a neurotipikus társadalom pártjára?

a kettő ugyanis szemben áll egymással.

egyébként a fülvédő tényleg értelmes dolog, nem hülyül bele a sok zajba.

neki ezek túl erősek.

Szia!

Nagyon sajnálom, ami veled történik, szerintem is fogadd meg a többiek tanácsát.

Ettől függetlenül szerintem ne a társadalomra haragudjon senki.

Ti természetesen nem tehettek arról, hogy a gyereketek üvölt, vagy olyan csinál, ami az emberek számára elfogadhatatlan, de sok olyan gyerek van, aki autizmus nélkül is hisztit csap a boltban. Szerintem nincs olyan ember, akit az ilyen nem irritál. Aztán akinél kiveri a biztosítékot, az szól érte. Szóval ezek a dolgok nem ellenetek irányulnak, hanem azok ellen a szülők ellen, akik úgy nevelik az egészséges gyermeküket, hogy az bármit megtehet és nekik jogaik vannak, mondván felsőbbrendűek, mert gyerekük van. Ezt a hozzáállást nekik köszönjétek, ne azoknak, akik szólnak érte.

Titeket viszont nagyon sajnállak, én ezért is nem szólok soha, nehogy erről legyen szó és megbántsak valakit.

Az nem igaz, hogy nem értik meg, hogy miért nem kiabálhatnak pl. az utcán.

Épp mostanában láttam interneten egy hírt, hogy a tini kislány súlyos autizmusban szenvedett.

Valahogy elé került egy számítógép és szépen lassan elkezdett írni rajta. Csak nézett a család, hogy honnan tudja, nem gondolták tudja érti a betűket, meg egyáltalán bármit. A lány szépen leírt nekik mindent, többek közt, hogy ő mindent ért, csak be van ebbe a testbe zárva és tudja mikor csinál rosszat csak nem tud ellene tenni, ilyenkor kezd el csapkodni, így próbálva nem megcsinálni amit tudja, hogy nem szabad. Az arcokra nem néznek, mert nagyon részletesen látják azt sok infóban vagy hogy is mondták,- bárcsak medgtalálnám újra. A hangok nagyon zavarhatják őket.

Talán a buszon is a sok arc kikészíti a zárt területen, utcán a sokféle infó a zajok. Talán megpróbálhatnál füldugót, vagy fülvédőt hogy a zajt enyhítsd neki, valami játékot vinni, ha szeret, hogy arra figyeljen. Vagy zenét.

Biztos nagyon nehéz, de neki is az. Ő sem akar ilyen lenni.

Sok sok türelmet és remélem találtok valami helyet, ahol értékes tanácsokkal tudnak ellátni.

Sziasztok!

Tudom régi beírás,most olvasgatom...

Nagyon sajnálok Mindenkit akinek ilyen gyermeke van :( Kívánok sok erőt /és még annál is többet.

/én is anya vagyok

Szeretném ajánlani az olyan filmeket,amikben autista gyerekekről van szó.

Mi most néztük meg Temple Grandin életét.

Nem sok mindent tudok az autizmusról,csak filmekből tudom elképzelni..

Aztán: Nevem Sam, Esőember..

Visszatérve Temple Grandin életére...ha nem állt volna mellette a családja,akkor...elveszett volna. Így pedig számomra egy Csoda és tiszteletreméltó Ő is és az anyja és nagynénje is.

Az is kitűnt a filmből,hogy ezt elérni a SZERETETEN kívűl pénz is kellett :((

Mielőtt valaki bunkó,tapló érzéketlen beszólna...

vegye a fáradságot és nézzen utána ennek a betegségnek,vagy nézze meg a filmet..hátha okosabb lesz tőle és akkor nem szólogatna be a segítséget kérő embertársunknak...