Kisfiam 6 éves, figyelemzavaros, túlmozgásos, nagyon megfelelnivágyó, simulékony egyébként, a rokonságban többektől megkaptam, hogy "Én ezt nem bírnám. " mi lenne erre a frappáns visszaválasz?

Nálunk ugyanez van és három gyerekem van és egyikük ilyesmi mint amit te írsz mi is hordjuk mindenfelé stb. Az én ezt nem bírnám ra én csak azt szoktam válaszolni hogy tiszta szerencse hogy NEKÜNK született a Dávid, és nem nektek. Ezen aztán vagy elgondolkozik és magába néz vagy megsértődik akkor meg annyit is ért a dolog.

Van persze aki nem rosszindulatúan mondja hanem elismerésként hogy nehéz lehet vagy nem lehet könnyű de azt megérzem mert azzal nem olyan a kapcsolat hogy csak ennyit ideszól hanem bővebben kifejti vagy máshogy fogalmaz.

" "rossz"-nak értékeli magát"

erre szeretnék egy nagyon jó tanácsot adni.

SOHA ne mond a gyereknek hogy ROSSZ. Mond neki hogy rosszaságot csinál, mond, hogy butaságot csinál, mond hogy hülyeséget csinál. De soha ne legyen ROSSZ, HÜLYE, BUTA.

Egy példa. munkahelyeden valamit elrontasz és oda megy a fönököd és azt mondja: Marcsi te mekkora hülye vagy...

vagy azt mondja a fönököd: Marcsi te mekkora hülyeséget csináltál.

Gondolom érzed a külömbséget. Ha kell kérd az oktatókat, nagyszülöket, rokonokat hogy soha ne a gyereket ítéljék mindig a tettét.

Kérdezd meg tölük, hogy mit tegyél? Add örökbe? Ez tuti kibortíja a kérdezöket és elgondolkodnak rajta.

OFF:

Ez nagyon jó! Tiszta szerencse, hogy nekünk született, nem Neked :) Ha előbb olvasom, nővéremnek vissza szóltam volna :)

Mikor derültek ki ezek a problémák? Az én fiam 2 éves, egy percre sem nyugszik le, de tényleg. Lehet ennek ennyi idősen jele? Köszi

Tudom mit érzel,én is ebben a cipőben járok. A fiam három éves múlt, és még mindig nem tudom én sem mi lenne a frappáns válasz a megjegyzésekre. Én már megszoktam, vagyis nekünk ez a természetes amit művel, egy fél percre nincs egy helyben.

Egyszer a boltban álltunk sorba a kasszánál, fiam rohangált, ugrált, aztán dührohamot kapott. Erre föl az előttünk állók sorra néztek hátrafelé megvető pillantásokkal, én ekkor reflexből hangosan elkezdtem a fiam okítani: "nem szabad így viselkedni, nézd meg hogy a bácsi milyen csúnyán néz téged"és mutogattam újjal az előttünk állóra. Aztán az ő előtte állóra is mutogattam hogy csunyán néz a néni ne rosszalkodjon.....

De sajna volt már rá példa hogy a gyógyszertárban nem bírtam vele, pont fizettem mikor elkezdett hisztizni, és ütögette a kabátom. Erre egy idősebb hölgy elkapta a kezét, és elkezdte "nevelni".

Egyébként én a nagypapától kaptam meg szó szerint, hogy rossz anya vagyok, mert nem tudom megnevelni a gyerekem, hogy ilyen szófogadatlan, nem marad meg egyhelyben. Azt tanácsolta a dédi jó verjem meg, vagy öntsem le egy pohár vízzel.