Mit csináljak vele? Van egy 2 és fél éves "nagy" fiam és egy két hónapos pici, amióta hazahoztuk a picit a kórházból egyre kezelhetetlenebb.

Általában úgy igyekeznek megoldani az anyukák a testvérféltékenység kérdését, hogy próbálnak minél több időt szakítani arra, hogy csak a nagyobb gyerekkel legyenek, legyenek külön tevékenységeik csak ketten. Ez nagyon jó út, hogyha van rá külön időd, ha vannak kettes programjaitok, ez megnöveli az ő érzelmi biztonságát - de tudom, hogy ez nagyon nehéz..

Amivel a leginkább tudsz segíteni neki, az az, hogy amikor látod, hogy kitörés készülődik, lépj közbe, méghozzá úgy, hogy segíts neki inkább szóban kifejezni az indulatokat a tettek (odacsapás, játék elszedés) helyett. Figyelj rá most nagyon, és fogalmazd meg neki, mi lehet benne: "Most haragszol az öcsire, mert...", "Mérges vagy rá, látom. Néha én is nagyon mérges vagyok rá, csak tudom, hogy ő pici, és még meg kell tanulnia sok-sok mindent, amit mi ketten már tudunk." "Rossz érzésed van, ugye, amiért ilyen sok időt töltök vele, de nézd csak, most már sietek, hogy minél hamarabb játszhassunk."

Ezzel egyrészt megtanítod arra, hogy szavakkal is levezetheti indulatait, ez nagyon nagy hasznára lesz a későbbiekben. Azzal is sokat segít ez a módszer, hogy csökkenti a benne lévő feszültséget, ha érzi, Te érted, megérted őt, tudod, mi van benne. De ami még ennél is fontosabb, megmutatod neki, hogy az ilyen csúnya, rossz érzésekről is lehet beszélni, ha ilyenek vannak benne, Te akkor is szereted őt, elfogadod így is. Ez egyrészt megnyugtatja, másrészt a testvérféltékenység alapját ingatja meg, hiszen ha Te ezekkel az érzésekkel együtt is szereted, elfogadod, akkor mi oka lenne féltékenykedni a tesóra.

Sokat segít még, hogyha van neki egy külön területe, ami csak az övé - egy sarok, egy polc, egy szekrény - ide a tesó nem nyúlhat, ez a nagyobbik felségterülete - ez is feszültségcsökkentő hatású.

Fontos, hogy ne legyen kényszer számára, hogy szeresse a testvérét (főleg a dackorszakban, minél jobban szorítjátok erre, annál inkább ellen fog állni). Jó ezt úgy megoldani, hogy mondjuk az egyik esti beszélgetéskor elmondod neki, hogy azt reméled, egy nap majd nagyon-nagyon meg fogja szeretni a húgát, és már várod azt a napot, az neked igen nagy boldogság lesz - de addig is, mindig elmondhatja neked, hogy mit érez, mindig meg fogod hallgatni, és megbeszéled vele. Az, hogy nem szereti az öccsét, valójában csak amiatt hangzik el, mert még kevés érzelemkifejező szót ismer - ez azt jelentheti, hogy mérges, frusztrált, szomorú, féltékeny, dühös, helyzettől függően. Amikor azt mondja, nem szereti a tesót, próbáld átfogalmazni vele, mi is az, amit érez - ettől benne is tisztulnak a dolgok, és érthetőbbé, kezelhetőbbé válnak. A megértésedtől pedig a létjogosultsága tűnik el a testvérféltékenységnek.

A mindent elvevésről is lehet beszélni vele - elmondani, hogy ez miért nem jó, képzelje el, ha vele történne meg - és kérd meg, hogy ne tegye ezt. Ha újra megtörténik, újra beszéld végig vele - nem erőszakosan, csak kérve őt, hogy értse, ez az elvárásod, és ezzel szerez Neked örömöt. És nagyon figyeljetek azokra a helyzetekre, amikor aranyos, de legalább is nem ellenséges a testvérével - ilyenkor érdemes nagyon megdicsérni, megszeretgetni.

Remélem, hogy tudtam segíteni.

Nekünk felnőtteknek nagyon nehéz megérteni a testvérféltékenységet, még ha az ember tudja is, hogy létezik, és készül is a "háborúra", amikor az addig egyszem porontya mellé újabb érkezik.

Egy műsorban egyszer egy pszichológus nagyon szellemesen "lefordította" felnőtt nyelvre, hogy mit érezhet egy kisgyerek, amikor megszületik a még kisebb.

Kb ugyanazt, mint ha a házaspár egyik tagja egy szép napon hazaállítana egy jóval fiatalabb lánnyal/fiúval és mosolyogva azt mondaná. "Nézd szívem, tudod, hogy mi nagyon szeretjük egymást, de sokat beszéltem már neked arról, hogy X,Y egy napon ideérkezik majd hozzánk. Hát most itt van, nézd milyen aranyos fiatalka, ugye milyen édes?! Szeretned kell őt nagyon, mert most már ő is a családunkhoz tartozik. Majd megmutathatod neki a ruháidat, ha megtanul vezetni, néha elviszi az autódat, és ha mást szeretne nézni a tévében mint te, akkor sem szabad haragudnod rá..."

Persze, hogy egy ilyen helyzetben minden férj/feleség zsebében kinyílna a bicska:-)))

Pedig, ha kicsit karikírozva is, de egy kistestvér érkezése kb ugyanolyan megrázkódtatás a nagyobbnak. Hiába magyarázzák el jóelőre neki, hogy mi fog történni, hiába simizheti, puszilgathatja a tesót a mama hasában. Amikor tényleg ott van, amikor már osztozni kell anyu/apu szeretetén, az ugyanolyan fájdalmas csalódás, mint a felnőtteké. Persze rengeteg türelemmel, és szeretettel el lehet vele hitetni, hogy ő ugyanolyan fontos szíve csücske marad a szüleinek, és idővel tényleg szeretni fogja a testvérét. De ehhez sok idő, és sok okos belátás kell- a felnőttek részéről.