Nagyon meglepődtem, mikor az egyik ismerősöm mesélte, hogy úgy nyugtatja meg a hisztiző, feleselő gyereket, hogy víz alá dugja. Szerintetek helyes ez?

Hát akkor most meg lehet engem kövezni, de bizony én is ezt csinálom. Ha már nagyon őrjöng szegény, akkor szépen levetkőzetetem, és beállítom a langyos zuhany alá. Nem hiszem, hogy ez nagyobb kegyetlenség, mint nyugodtan elnézni, ahogyan éppen hányásig ordítja magát. Neki sem jó a hiszti, elhihetitek. Nem egyszer előfordult már, hogy ő maga kérte, hogy menjünk zuhanyozni, és pikk-pakk megnyugodott.

Igaz, most már túl vagyunk a kemény hisztikorszakon, elég régen fordult már elő, hogy idáig fajultak volna a dolgok.

Ugyan már, ez nem erőszak!

Lassan már ott tartunk, hogy suttogva szabad a gyerekkel beszélni, mert jaj rákiabálok és deformálódik a csöpp lelke.

Ezért ilyenek a mai fiatalok.

Sajnos vannak olyan hiszti rohamok, aminél nem tudsz mást tenni. A gyerek annyira hisztizik, hogy nem vesz levegőt, lilul a szája, ilyenkor nincs más lehetőség.

Szerencsére nálunk erre még nem került sor, de több egészségügyis is van a családban, a módszer kegyetlennek hangzik, de hatásos. Próbáld ki egyszer (bár felnőttként az ember ritkán "bőg" olyan igazit, hogy hideg vízzel megmosod az arcod... egyből érzed a változást. Így működik ez náluk is. Szóval nem pártolom ezt a módszert, de van, hogy ezt kell alkalmazni.

Irigylem azokat az embereket, szülőket, akik még nem láttak 1-2 órán keresztül a hideg padlón fetrengve üvöltve hisztiző gyereket, aki semmilyen segítséget, megnyugtatást nem fogad el és nem hallja az ordítás miatt, mit próbálsz neki mondani.

Nálunk volt ilyen nem is egyszer a kisfiammal, sokszor azt sem tudtuk, mi váltotta ki. Tehetetlenül álltunk... Egyszer a férjem megmosta a kinti csap alatt a fejét (nyári hőség volt, és nem akart kiszállni az autóból). Utána lenyugodott és lehetett vele normálisan beszélni.

Ne ítélkezzetek, amíg nem jártok ti is ugyanebben a cipőben.

Ugyan már... Én is nagyon hisztis voltam kisgyereknek. Aztán eljött az a pillanat, mikor anyukám már nem bírta tovább, és nyakon zúdított egy vödör hideg vízzel :D Onnantól visszafogtam magamat, elhihetitek...

Egyébként nem, nem deformálódott tőle a lelki világom, értelmes felnőtt lettem. Főleg, hogy ezeket a sztorikat is úgy mesélték, nem is emlékszek rá...