Nagyon szemtelen a tesóm! Elégedetlen, nagyképű, hisztizős. Mit kezdjek vele?

9 éves,mindene de tényleg mindene megvan de mindig talál valamit ami kell neki és ha nem akarja meg akkor mindenfélének elmondja a családunkat. Óriási szája van,nem káromkodik de olyan elégedetlen szövege van hogy látom hogy anyának nagyon rosszul esik. Anya,apa sokat fogalalkoznak velünk,mindig elkényeztettek,de nem voltak sose az a 'mindent megengedő' tipus, de szerintem túlságosan sokszor elnéznek neki dolgokat,néha azért engednek meg neki valamit,hogy nehogy vita legyen. Olyan mint egy elkényeztetett hercegnő,mikor eszik elvárja hogy kiszolgálják,nem önálló és elveszi anya kevés szabadidejét is. Mostanában olyan kibirhatatlan, mindenért lecseszi anyát (ami neki nagyon rosszul esik) amitől anya azt gondolja hogy nem elég jó nekünk és szomorú. ELEGEM VAN EBBŐL A HÜLYELEÁNYBÓL nem akarom hogy ilyen legyen!! Miért nem lehet egy aranyos szerény kistesóm? A világ úrnőjének képzeli magát,akkor egója van mint a földgömb. Tudom hogy hülyén hangzik, de hogy tudnám megnevelni? Nagyon türelmes szoktam hozzá lenni, de velem is bunkó. Amikor nekem kedvem van vele játszani,akkor sosincs kedve,de mikor nincs kedvem játszani vele akkor meg én vagyok a világ legrosszabb tesója,mert SOSE játszom vele.

Szóval ismétlem, mi a gond velünk/velem/vele,és mit tegyünk hogy ez változzon?? Ilyenkor anyát mivel 'vigasztaljam'? :(