A diszlexia, a diszgráfia és a diszkalkula létező betegség? Mindig is volt, vagy csak most találták ki?

Persze, hogy volt csak nem tudták hogy mi a gyerekek baja.

Gravitáció feltalálása előtt sem lebegtek az emberek.

Volt és létezett ilyen jellegű zavar. Mert azért ezt nem szokták betegségként diagnosztizálni, hanem zavarként. A lényeges különbséget azonban ott látom, hogy régen a szülők többet foglalkoztak a gyermekeikkel, és egy diszkalkuliás gyermek is tudta is hozni az átlagot matekból, mert többet gyakorolt a szülőkkel, akik komolyabban vették az iskolát, a gyermek pedig kitartással közepes és jó eredményeket is elérhetett. Míg ma egy diszkalkuliást sok esetben felmentenek matematikából az osztályozás alól, a szülők nem foglalkoznak (annyit) a gyermekkel, az óralátogatásnak nem lesz tétje (Mondván: "Minek gyakoroljak, úgysem osztályoznak!"), és itt a probléma gyökere. De ugyanez elmondható a diszlexiáról és a diszgráfiáról. A gyakori felmentések által elvész a motiváció (Szomorú, de sajna, legtöbb esetben az osztályozás jelenti a motivációt, nem az, hogy megtanuljon valamit, ráadásul a szülők akár időhiány miatt is, de nem tudnak időt szánni a közös tanulásra, nem tudnak kellőképpen motiválni, nem látják át a tananyagot, legtöbb esetben nincs otthoni számonkérés.), tehát motiváció nélkül a gyermek nem halad.

Persze, tudok olyan példát felhozni, ahol diszlexiás rokon felmentését nem kérték a szülők, inkább plusz költségként magántanárt fogadtak, és azokon a napokon, mikor nem ment a magántanár, a szülők összefogtak, és ők tanultak, gyakoroltak az akkor még kislánnyal. Az eredmény az lett, hogy ugyan nem lett kiváló, de erős közepes eredményeket tudott hazahozni, volt, amiből persze 4-es, 5-ös volt.

De van olyan ismerős, aki közölte, hogy ő diszgráfiás, ne is várjanak tőle többet... Gyakorlás persze, semmi. :(

Akinek elég némi vagy akár sok gyakorlás és megérdemelt 3-t kap matekból, az nem diszkalkuliás.Ha egy diszkalkuliással ha csak a szokott módon gyakorolsz, biztos nem fog sokra menni, kivéve ha nagyon értelmes, és memorizál egy csomó dolgot, amit a többiek megértenek, és azért tudnak. De ha tudod, hol kell belekérdezni, az ilyen tudásról pillanatok alatt kiderül, hogy megértés nincsen mögötte, az a bizonyos hármas egyáltalán nem megérdemelt, a szorgalom csillagos ötös annál inkább.

Az az átlagnál intelligensebb 4. osztályos tanítványom, akivel a 6 db tíz és 2 db egyforintosról határozottan közli, hogy az 8 forint, és nem lehet kifizetni belőle a 45 forintos zsömlét, olyan alapvető dolgokat nem ért a számok világában, amit más gyerek különösebb tanítás nélkül is felszed, az iskola legfeljebb csak rendszerezi és cimkékkel látja el ezt a tapasztalaton alapuló tudást.

én diszlexiás vagyok (voltam), 6 éves koromban mondták ki, 3 évig jártam fejlesztésre.

30 éves vagyok... szóval nem most "találták ki", elég régóta létező probléma ez

Ezek kitalációk, hogy legyem mit ráfogni az emberekre.

Senki nem úgy született, hogy profin olvasott, meg kellett tanulnia. Kinek többet, kinek kevesebbet kellett vele foglalkozni. Ezért ha körülnézel egy felnőtt sem dicsekedik azzal, hogy neki épp diszlexiája, diszgráfiája vagy diszkalkulája van :) Gyakorolni kell és elmúlik. Nem betegség.