3,5 éves agresszív, durcás kisfiúval mit lehet kezdeni?
Sziasztok!
A sógornőm kisfiáról van szó. Agresszív gyerek, ha valami nem úgy történik ahogyan ő szeretné, akkor csapkod és tárgyakat dobál. Ilyen megnyílvánulásai minden előzmény nélkül, spontán is előfordulnak. Úgy látom, hogy az anyukája fegyelmező szavai semmit nem érnek nála. Ha rászól, hogy ne csinálja ezt vagy azt, akkor mintha meg sem hallaná, minden folytatódik tovább. És az a legbosszantóbb számomra, hogy a sógornőm ezt ennyiben hagyja. 'Megfenyegeti' a gyereket, hogy nem lesz csoki, vagy nem nézhet tv-t, de persze egyik sem történik meg. Az oviban is gondok vannak, mert ott is verekszik, persze ő is kap rendesen. És ilyenkor a sógornőm és az anyósom azt mondja a gyereknek, hogy ne hagyd magad, üss vissza. Én meg csak nézek nagy szemekkel, hogy további agresszióra ösztönzik???
Ilyen kisgyerekkel még nem találkoztam, fogalmam sincs, hogy mi lehet ilyen helyzetben a megoldás. Én úgy gondolom, hogy a kisfiú érzi a családi nagy problémákat, feszültséget, ezért ilyen.
Olyanok tanácsát, meglátását várom, akik találkoztak már hasonló szituációval.
Előre is köszönöm.
válasza:Azt írod vannak családi problémák.Ezek mindenképpen megnyilvánulnak a kisfiú viselkedésében, nyilván ős is "feszültebb".
De alapból ez a korosztály(főleg egy hevesebb vérmérsékletű gyerek)hamar elveszti a türelmét,ha valami nem úgy sikerül ahogy akarja és akkor kiakad.
Én fiam is hatalmas hisztiket tud/tudott lerendezni,ha valami nem jön/jött össze neki,ő is 3 éves.
Én igyekeztem mindig úgy kezelni a helyzetet,hogy odamentem hozzá,megfogtam, mondtam neki,hogy nyugodjon meg, de ezt azért határozottan és megmondtam neki,hogy okos nagyfiú,nem ez a módja annak, ha valami nem jön össze, próbálja meg még egyszer megcsinálni(pl játék összerakás)vagy ha nem megy kérjen segítséget.Ez az esetek 90%-ában működik,ha nagyon fáradt akkor akad ki még mindig.
De pl múltkor toporzékolva ordított mert előtte elfoglalták a hintát a játszón...Nem volt egyszerű,mert az 1 éves öccse meg ott volt az ölemben.Elvittem onnan és mondtam neki,hogy nyugodjon meg,leültettem egy padra,mikor megnyugodott akkor elmagyaráztam,hogy ez így nem működik,várni kell a hintára,attól még hogy hisztizik nem fogja megkapni.
Mindig elmondom neki,hogy okos,nagyfiú,beszéljük meg a dolgokat,nem kell kiakadni!
Azt mondom,ez elég sokszor működik most már,persze még vannak néha kilengések.De ez hosszú,kitartó magyarázgatás eredménye,kb 2 éves kora óta csinálom ezt vele.
Ja és azért azt hozzáteszem,hogy volt bizony olyan,hogy kapott a fenekére,vagy beállítottam a zuhany alá,hogy lehiggadjon,de ezek csak tényleg nagyon végső esetben történtek,mikor már szinte önkívületi állapotban volt,úgy hisztizett.Rend szerint észbe kapott.
Az a baj a konkrét példánál,hogy te nem fogod tudni ezt a helyzetet megváltoztatni,hiszen nem vagy vele mindig.
A hiszti lekezeléséhez meg következetesség kell és kitartás...Nem azt mondom,hogy nálunk már nem fordul elő,de úgy érzem azért tudom kezelni a helyzeteket.
Nagyon köszönöm a válaszodat.
Tisztában vagyok vele, hogy a kisfiú kb. a dackorszakban van. De tudod akárhányszor találkoztam velük, mindig volt ilyesmi helyzet, kivétel nélkül. Nem hinném, hogy pont mindig akkor volt rossz napja a gyereknek vagy a sógornőmnek.
Úgy látom, te kezeled a helyzetet folyamatos következetességel, de a sógornőm nem, és ez nagyon bosszantó. Ülünk az ebédlőasztalnál, a gyerek már az asztal alatt van, nem akar enni, sokszor csak az én figyelmességemen és gyorsaságomon múlt, hogy ne verje le a poharakat vagy a levesestálat. A sógornőm haláli nyugalommal eszik tovább, rászól a gyerekre, de olyan hangon, mintha azt közölné, hogy esik az eső és mást NEM CSINÁL. Nem megy oda a gyerekhez, nem fogja meg a kezét, hogy ezt nem szabad, nem magyaráz neki. Én meg hogyan szólhatnék rá a sógornőmre, hogy hahó, hát miért nem teszel valamit? Nincs még gyerekünk, így tőlem biztosan csak okoskodásnak venné.
Tehetetlennek érzem magam.
válasza:Első vagyok, az a baj,hogy tehetetlen is vagy ebben a helyzetben!Hiszen "csak" az unokaöcsédről van szó, és ha mondanál is valamit el nem fogadnák a véleményed,hiszen nincs gyereked!
Amúgy ugyan ebben a cipőben voltam én is!Sógornőm fia is nagyon érdekesen tudott viselkedni...sokszor volt agresszív,jaj meg nagyon kényes!Én is tudtam volna mondani ezt azt, de mindig "nyeltem" inkább,mert tuti megkaptam volna, hogy "mit szólok bele,nincs gyerekem"...
Talán jó hír neked is,hogy most 7,5 éves unokaöcsém és szépen lehiggadt!Szerintem nálatok is ez lesz mikor lecseng a dackorszak, csak sanszos, hogy a tinédzser kor lesz még nehéz.Mert általában az a jellemző,hogy ha a hiszti nincs lekezelve ebben az időszakban,akkor tinédzser korban visszajön,de akkor még nehezebb kezelni!
Sajnos tényleg nem tudsz mit tenni...
Igen, sajnos tényleg nem tudok mit tenni...
A párommal néha szoktunk beszélgetni a nővére 'nevelési' elveiről és ő sem ért egyet velük. Szokott neki néha mondani ezt azt, de hát mégsem döntheti el ő/mi, hogy hogyan nevelje a fiát. A párom vett már ajándékba a nővérének gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet, de kiderült, hogy hozzá se szagolt, mert neki nincs ideje olvasni. Hihetetlen számomra, hogy hogyan lehet valaki ennyire felelőtlen.
válasza:Én elismerem a genetikát meg azzal is tisztában vagyok, hogy minden gyerkőcnek más az alaptermészete, de nekem senki ne mondja, hogy ez legalább 90%-ban nem nevelés (vagy éppen nem nevelés) kérdése.
A szülők gyengekezűsége, következetlensége, akár a családi problémák is okozhatják mindezt, pláne, ha rendszeresen a gyerek előtt beszélik meg azokat, ez pedig benne feszültséget generál, amit nem tud másképp kiadni.
A másik tényező - amit én úgy hívok "kishercegség(nőség)" - amikor a szülők vagy azért mert szuperkülönlegesnek érzik a saját csemetéiket vagy egyszerű nemtörődömségből, könnyebbségből rájuk hagynak mindent, nem szankcionálnak vagy ha igen, a gyerek kibújik alóla.
Ekkor persze hogy nagyon okosan ráérez arra, hogy a tetteinek nincsenek tényleges következményei, valóban bármit megtehet, és meg is tesz - üt, rúg, vág, harap, dobál. A szülő nem beszéli meg vele, hogy miért nem szabad dobálni (mert a másiknak fájdalmat okozhatsz, emlékszel mikor téged is xy megdobott, mennyire fájt), nem nyomatékosítja, csak félvállról veti oda hogy "nem szabad", amit a gyerek úgyszintén negligál, mert olyan mintha pusztán a nevét mondaná.
Ennek a kishercegségnek a következménye lesz az, amikor a gyerek belecsöppen az ovis világba (általában az ilyen gyerkőcöket nem adják bölcsibe se, szegény meg ne boruljon tőle), rájön, hogy őt ott senki nem abajgatja, nem tartja olyan nagyon különlegesnek és hogy valójában ő is egy a sok közül. Persze előtte megpróbál ugyanúgy játszmázni, mint otthon, csakhogy ezt egy jó óvónő csírájában elfojtja, nála nem ér el semmit, így természetes hogy a többi gyerkőcön tölti ki minden dühét és frusztrációját, akik a puszta jelenlétükkel belerondítanak a hercegség mindennapi életébe.
A megoldás a szülőcsere lenne :D A viccet félretéve, a gyerek a szüleinek a tükörképe, ha problémás a gyerek, az a saját szüleinek a problémáit vetíti ki, mintegy tükröt tartva róluk.
Rengeteg türelemmel, szeretettel, vaskövetkezetességgel lehet szerintem csak orvosolni ezt a problémát, az óvónőkkel szoros bizalmi kapcsolatot kell kialakítani ilyenkor. A gyerkőccel sokat kell beszélgetni, nem tévéztetni, nem cukorral tömni, hanem nagyokat sétálni, olvasni, hancúrozni, rohangálni, hagy vezesse le a feszültséget úgy, mint a többi "normális" gyerek.
Köszönöm szépen 5-ös válaszoló neked is.
Érdekes, hogy kishercegségnek nevezted az effajta 'nevelési' módszert, mert a sógornőm és az anyósom nagyon sokszor pont kishercegnek becézi a kisfiút. (egyéb, egyfajta felsőbbrendűséget vagy nagyságot/uralkodóságot kifejező jelzőket is használnak még), amitől én személy szerint rosszul vagyok. Magyarán pontosan azt csinálják, amit leírtál, éreztetik a gyerekkel, hogy ő különb, mint a többi.
Az óvodában gyakran csúfolják a gyerekek, verekedés is sokszor kialakul és erre az a sógornőm és az anyósom reakciója, hogy nehogy hagyd magad, üss vissza. Elképesztő.
Nincs gyerekem ez tény, de 2 kisgyerek életét követtem nyomon napról napra a volt barátom lévén, a gyerekek születésétől kezdve 4 éves korukig. De ennek ellenére úgy érzem, hogyha bármit tanácsolni mernék a sógornőmnek, akkor én lennék a tudatlan hülye, hiszen nincs gyerekem. A vak is látja, hogy ez egyszerűen nem normális.
Természetesen az is előjött, amit a vége felé írtál, hogy a gyerek túl sokat néz tv-t, ihat kólát, ehet sok édességet. A sógornőm szerint sok az energiája és hiperaktív a gyerek.
Ami furcsaságot észrevettem még, hogy néhány héttel ezelőttig a kisfiú rendszeresen bekakált és bepisilt, de nem egyszer egy nap, hanem szinte mindig. Én rendes játékkal még nem láttam játszani (pl. építőkocka, kifestőkönyv, neki való társasjáték), állandóan csak bokszolni, birkózni, pisztolyozni kell vele.
Tényleg nem tudom, hogy mit tehetnék én. A párommal szoktunk beszélgetni erről, de nem akarom, hogy úgy érezze, hogy állandóan kritizálom a nővérét. Ha meg nem szólok semmit, akkor meg bűnösnek érzem magam valamilyen szinten. A másik dolog, hogy már most félek attól, hogy ha nekünk lesz gyerekünk, akkor az anyósom miket fog neki tanítani. Mert a kisfiú tud egy két csúnya szót, amiket ha használ, akkor nevetnek rajta és kvázi büszkék rá.
válasza:Kérlek olvasd el ezt,szerintem tanulságos a Ti esetetekben is:
Sajnos nem tudom megnyitni a linket, azt írja, a tartalom nem elérhető.
Ha te meg tudod nyitni, akkor bemásolnád nekem ide?
Köszönöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!