Ti erre a kislányra hogyan reagáltatok volna a buszon?

Apropó, a felnőttek / gyerekek nem elhanyagolható %-a hajlamos a rosszullétre, buszos utazás során, ezt tartsuk szem előtt! Vélhetőleg ülve esélyesebben el tudják kerülni a hányingert. Ez is egy lehetséges ok, erre a viselkedésre.

Tényleg érdemes esetleg rákérdezni ilyenkor, hogy "szia, tudok esetleg másban is segíteni? Megkérdezhetem, rosszul vagy, esetleg más probléma jelentkezett, ami miatt le szeretnél ülni? Vagy esetleg arról van szó, hogy émelyegsz a buszos utak során?"

gondoljunk bele, akinek problémája van, mennyire értelmetlennek és fárasztónak éli meg, ha saját magától kellene állandóan magyarázkodnia mások előtt, naponta többször:

"Elnézést, bokasérülésem van!"

"Elnézést, bokasérülésem van!"

"Elnézést, bokasérülésem van!"

"Elnézést, émelygek az utazástól, ezért muszáj ülve utaznom!"

"Elnézést, émelygek az utazástól, ezért muszáj ülve utaznom!"

"Elnézést, émelygek az utazástól, ezért muszáj ülve utaznom!"

"Elnézést, autista vagyok, be kell hunyjam mindkét szemem, a bevillanó fények miatt, amik túlingerelnek ,de kapaszkodás közben nincs erre lehetőség"

"Elnézést, autista vagyok, be kell hunyjam mindkét szemem, a bevillanó fények miatt, amik túlingerelnek ,de kapaszkodás közben nincs erre lehetőség"

"Elnézést, autista vagyok, be kell hunyjam mindkét szemem, a bevillanó fények miatt, amik túlingerelnek ,de kapaszkodás közben nincs erre lehetőség"

SATÖBBI...

Gondoljunk már bele, kérem... Ezért javaslom rákérdezni, mert egyrészt akkor csak annak kell ecsetelnie a problémát (és nem naponta 3-5 alkalommal), akin látja, hogy jóindulatú, készségesen segítene neki, másrészt meg ha érzékeli, h jó szándékkal rákérdeznek , van-e problémája, avval segítünk neki, hogy végre megértő emberrel találkozik, ugyanis a sérült, fogyatékkal élő, vagy autista emberek naponta rendszeresen inzultuson mennek át...

Persze nem kizárt, h konkrétan e kislány pusztán neveletlen, de ha nem kérdezünk rá, esély sincs, hogy szűkíteni tudjuk a lehetséges magyarázatok köré, és akkor jön sokak részéről a megalapozatlan előítéletesség, ahogyan sok ideíró válaszát olvastam . és tisztelet a többieknek, akik empatikusan a kislány helyébe is megpróbálják képzelni magukat.

Hiszen alapból két verzió létezik: vagy hibás a kislány, vagy nem tehet a viselkedéséről!"

Arra gondoltam, a nem empatikusaknak egy konkrét példa, arra az esetre, ha esetleg autista kislányról van szó:

Az érintett anyuka, akinek a kisfia magasan funkcionáló anyuka (néhány beírással előbbi) nagyon is helyesen írta, hogy hiába az elbeszélgetést, hogy "nem mondunk olyat senkinek nyíltan, hogy de ronda hajad van", mivel nem tudja ezt megérten egy autista.

Csak röviden ennek egyik lehetséges okáról, hogy a nem autisták is értsék: az autisták egymással hasonló arányban találnak olyat, akivel jól kijönnek, megkockáztatom, h akár sokkal nagyobb százalékban. A nem autistákkal és az autisták között azonban rendszeres a konfliktus AZ ELTÉRŐ JELRENDSZER, ÉRTELMEZÉS ÉS MEGNYILVÁNULÁSI MÓD MIATT, főleg. Olyan ez, mint ahogy alapból nem jelenthetjük ki, h a macska az állatok között egy "rossz/buta állat", és a kutyákról sem, általánosságban, de egymást jelzéseit, viselkedését folyton félreértik a kutyák és macskák!

Ezért ne ítélkezzen senki olyan könnyen az autistákról, erre kérek szépen mindenkit, aki hajlamos az előítéletességre... Kéretik mellőzni az előítéletesség és empátiahiány.

Tényleg most függetlenül attól, h autista-e a kislány a kérdésben, vagy szimplán egy nem autista bunkó/elkényeztetett.

Például... bár RÉSZLETEK TERÉN nagyon sokfélék az autisták, de pl sokuk egymás között teljesen normálisnak tartja -a példánál maradva- hogy egymás külsejéről épp úgy jó benyomást, mint negativ benyomást nyíltan megmondjanak - az autista nem érti, mi értelme a burkolt fogalmazásnak, hanem direktek, őszinték, becsületesek (lehet tanulni tőlük, akárcsak a kisgyermekektől, e téren!)

A magasan funkcionáló autisták nagy része ráadásul többféle áltagon felüli képességgel bír, ilyen volt Einstein, Nicola Tesla és más zsenik.

További példa az autisták egy jelentős részéről (hangsúlyozom, h részeltek terén nagyon sok féle autista személy létezik!) : sok autistának terméseztes dolog belevágni a másik szavába, na de két autista remekül elbeszélget így egymással!! Egymás szavába vágva! Míg a nem autisták töbsége már kamaszkorára, avg ymég előbb megszokja és a hiozáállásába ívódik, h lehetőleg nem vágunk a másik szavába, és nekik e a mód lesz a természetes. Na de ha két autista kiválóan megérti egymást , folyton egymás szavába vágva, akkor nem lehet objektive se ezt a hozzáállást, se a nem autista hozzáállást az egyetlen megfelelőnek kikiáltani!

Hangsúlyozom, h nem egyformák a z autisták, részletkérdésekben, tehát van autista, aki nem hajlamos belevágni mások szavába és nem is tolerálja; de sokuk igen, őst , sokuknak ez a természetes.

Száz és száz példát tudnék még írni, de e kettő is talán szemlélteti, hogy nincs egyetlen szabály, ami objektíve igazságnak tekinthető! A társadalmi normák azon célból alakulnak ki, hogy legyen valamiféle egységes viszonyítási alap. Azonban az élet minden területén óhatatlanul jelen van a többség mellett egy kisebbség, akár spontán módon, anélkül, h bárki is tehetne arról, melyik csoportba tartozik. Aki a többségi normától eltérő, saját örvényszerűségeit tartja természetesnek, annak épp úgy igaza lehet, és nem várható el ,h feltétlenül alkalmazkodjon a többséghez, hiszen épp akkora erőfeszítésébe kerül, mint egy többségi normájú embernek mondjuk autista szokásokat elsajátítani!

Ne feledjuk, h a magasan funkcionáló autisták zseniális, tudományos, vagy akár másfajta, de átlagon felüli képességeik közvetlen, vagy áttételes módon összefüggenek A MÁSFAJTA (nem rosszabb, de másfajta) szociális hajlamaikkal, mivel ezek is ,azon is az agyszerkezetük sajátosságaira vezethető vissza. Persze nem csak az agyra, hanem más tényezőre is visszavezethető, ez csak egy kiragadott és egyfajta reális megközelítési mód, a sok lehetséges közül, de az agyszerkezet is mutatja.

Hol tartanánk ma autisták nélkül?? Egy Tesla nélkül??? Egy Einstein nélkül?? Legalább ezért próbáljátok megérteni az autistákat.

Ettől függetlenül tehát a kislány nem biztos h autista, lehet h egy nem autista neveletlen kislányról van szó.

És még valami.... gyakori tévhit, hogy mintha nem lennének empatikusak az autisták. Javaslom visszaolvasni a fentebbi, kutya-macska analógiámat. Nos ,arról van szó, az autista empatikusabb, mint a legtöbb nem autista. Viszont az autista sokkal kevésbé ért azokból a jelekből (pl mimika, hanglejtést stb tehát a nonverbális/metakommunikációs megnyilvánulások), melyekből inkább a többség (a nem autisták) értenek! Tehát még segítőkészebb, mint a többség, azonban erre sokkal kisebb lehetősége van, mivel -egyszerűen fogalmazva- nem érti a legtöbb , nem autista embert (viselkedését, gesztusait, szófordulatait, tekintetét, magyarázatát, stb)!!

Lehet, h sokszor rugalmatlannak, merevnek tűnnek gondolkodásban az autisták, de következetesen jóindulatúak, akik nem értik, mire jó a rosszindulat (ez logikus is, ha e szavakat megnézitek: "jó" valamire a a "rossz"???)

Zárásul annyit: felnőtt korra akár kiváló szinten lehet kompenzálni az autizmusnak a többséghez viszonyított hátrányait, pl szoc.téren.

Tisztelettel köszönöm a figyelmet, különösen ha át is gondoljátok meglátásaimat, ami nem szentírás, én se vagyok tévedhetetlen, de összefoglaltam, amely tényezők sokszorosan igazoltak.

.

Egy diplomás, jól kompenzáló, magasan funkcionáló autista.

Pici kiegészítésem a fenti soraimhoz:

Hiába játssza meg magát egy nem autista, TÖBBEK KÖZÖTT A SZÁNDÉK AZ, AMI AZONOS AZ AUTISTÁK KÖZÖTT, tehát ha csak felszínileg utánoznátok egy autistát, az is ütközéshez (félreértésekhez) vezethet egymás között, hiszen , mint írtam, MÁS JELEKBŐL ÉRTÜNK, mint a nem autisták!

Míg ti főleg a nonverbális jelekből (mimika, hanglejtés, etc), addig mi sokkal jobban érzékeljük a lelki vibrációit másoknak, és mi arra reflektálunk (nem minden autista).

Más kérdés, hogy nem mindig aszerint cselekszünk, amit érzékelünk, de ez épp ilyen arányban elmondható a nem autistákról is, csak ők a számukra fontos jelek -pl nonverbális jelek- terén!

Tehát félreértéshez, konfliktushoz vezet többnyire, ha csak A FELSZÍNEN utánozzátok az autistákat, mivel nekünk a szándék , a lélek vibrációja fontosabb és jobban is érzékeljük, míg nektek a felszín a döntőbb általában, szociális interakciókban. Ezért nem működik, ha pl te csak úgy, bármikor kimondod egy autistának, hogy "jé, de ronda hajad van...", mivel mi SOHA NE MROSSZ SÁZNDÉKBÓL mondjunk ilyet, hanem nyíltságból, akár egy óvodás gyermek. Az óvodás gyermek számos olyan képességgel bír szintén, melyeket a legtöbben sajnos kinőnek, 5-6 évesen! Ilyen az ösztönös, kiváló önterápiás hajlam, művészhajlam: a picurok kifestik, kiéneklik (kinek mi esik jól) magukból az érzelmeiket!! Súlyos hiba tehát lenézni a kisgyermekeket, mivel nagyon sok mindent tanulhatunk tőlük, épp így számos MÁS téren meg fejlődésre, felnőtt segítségre szorulnak.

Az autizmusra is sok hasonló jellemző, de összetettebb, fejlettebb formában, mint amik az óvodás korban jellemzőek.

Mi érezzük a gúnyt, kötözködést, de nem érezzük szükségét! Értjük a gúny, a kötözködés célját, de nem értjük az értelmét!

Bár lehet h nem jó végén fogtam meg, de talán ez sugall valamit erről a fajta különbözőségről autista, és nem autista között.

Gyerekkoromban egyébként az autizmus spektrum enyhe formája volt rám jellemző, mára ráadásul azt is nagy részt kompenzáltam.

Én pl soha nem követtem el olyat, mint a kérdésben szereplő kislány. De van autista, aki igen , és őt úgy fogadom el. Megérzem általában, ha valaki bunkóságból olyan, és megérzem, ha valaki autista beállítottságból olyan.

Tényleg már csak röviden , még egy dolog, nehogy ebből is félreértés legyen:

A példánál maradva: ha érzem ,h vki jó szándékú, nemhogy zavarna, ha hangot adna véleményének rólam, de elvárom! DE legyen alapja, érveljen, ne kötözködjön! Ha csak benyomást közöl, jelezze, hogy az nem érv, hanem benyomás! És csak akkor mondja, ha őszintén, jó szándékból mondja. Úgy is megérzem általában, ha nem jó szándékból mondja.

Pl: elvárom ,h mondja meg, ha rondának találja a hajam, amennyiben rondának találja. Általában a körülmény se érdekel,bár mivel a nem autisták szerint van alakítva a világ, komolyan fokozódhat a hátránya az autistának, ha visszaélnek a körülményekkel, de általában felőlem -sok esetben- pl egy konferencián is megmondhatja valakim, bármi előjel nélkül, hogy "jé de furcsa, h egyenes barna a hajad, szerintem baromi ronda"! Vagy váratlanul azt ,hogy "de szép hajad van, megnyugtat az egyenes vonalvezetése". Bár egy nem autista nem hajlamos ilyen módon és kontextusban megnyilvánulni, és ne mis várom el ezt, se negatívan, se dicsérve. Viszont nem zárkódom el ez elől, sőt...

Nekem pl van egy testi hibám. Ha jó szándékú beszélgető parnterem a szemembe mondja, hogy de csúnya testi jegyem van , értékelni fogom őszinteségét. :) Pontosan ugyanúgy, ha tetszik neki valami az eszembe, érzelmi világomban, v külsőmben, és annak ad hangot. Tehát nem vagyok mazochista - csak autista.

valakim = valaki

(elírtam)