Elkényeztetett gyereknél, azt mondták most a szülőin, hogy pszichológushoz kellene vinni. Mi lehet a baj?
Egy ismerősöm gyerekéről van szó, 15 éves fiúgyerek, az anyukája neveli, meg annak a szülei.
A nagyszülők nagyon elkényeztették a gyereket, az a tipikus feltétel nélküli szeretet. Ha butaságot mondott a gyerek, nem szóltak érte, mindenért agyondicsérték, tele volt oklevéllel a szobája fala, ami rendben is volna, de most, hogy kollégiumba jár, nagyon rosszul tanul, csak 1-eseket hoz haza. Az anyuka eléggé el van keseredve.
Folyton azt sulykolták a gyerekbe, hogy ő milyen kis különleges, okos, szép, ügyes, jópofa, humoros, stb..
Jópárszor voltam náluk, de nekem inkább egy beképzelt, mogorva, agresszív, sunyi gyerek benyomását keltette.
Most volt az anyukája szülői értekezleten, és mondta az egyik tanár neki, hogy pszichológushoz kellene vinni a gyereket, mert nem nevet semmin, nem tartja a szemkontaktust, és kissé antiszociális.
És hiába próbáltam megbeszélni az anyukával, hogy valami nem stimmel, meg nem jól csinálják, ha szóba hozom, egyből leráz gyorsan...
Mintha az lenne, hogy az ő gyerekét ne bántsa senki.
Még a legenyhébb segítségre is így reagál.
Mit lehetne tenni? Már semmit?
válasza: válasza:és gondolom, ha a gyerek szembesül vele naponta, hogy ez nem így van, omlik össze körülötte a világ, és mindenki az ellensége lesz.
Remélem azért tragédia nem lesz belőle később.
válasza: válasza:Magam is kamaszokkal foglalkozom. Igaz főleg közvetlenül velük van kapcsolatom. Úgy szoktam felvezetni, és úgy is gondolom, hogy a mai világban az lenne az ideális, ha minden tizenéves eljutna életében legalább egyszer mentálhigiénés szakemberhez. Ez nem szégyen, ez egy lehetőség ahol a túldédelgetett testünk mellett egy kicsit a lelkünkre is figyelhetünk. Azért jó ilyen helyzetben egy idegenhez , de szakemberhez fordulni, mert a saját barátaink, családunk túl jól ismer bennünket, fél szavakból is éreznek-gondolnak ezt-azt. Az idegennek szabatosan, értelmesen kell összefoglalnunk a gondjainkat. Sokszor már ez önmagában elég, és beszéd közben bevillannak olyan összefüggések, amik mellett évekig elmentünk.
Az ilyen szakember nem akar "megszerelni", nem kezdi el az észt osztani, és elsőre szinte sosem ír gyógyszert, (legfeljebb kiszúrja, ha kellene)
Sajnos az szülői ellenállás sokszor olyan nagy, hogy szépen hagyják a gyereket addig szenvedni, amíg már szinte minden összeomlik körülötte.
Mégis mire vár anyuka, hogy drogozzon, vagy megmerényelje magát?
16 évesen már a gyerek maga is kereshet segítséget, és a szülő tudta nélkül is fogadhatják. Remélem közel a szülinapja, és valaki megsúgja ezt neki, vagy az anyukája meggondolja magát.
Szerintem a bukásveszély kiváló érv amellett, hogy el kell indulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!