Hogyan vezessem rá a 4 éves, egyébként nagyon okos, kedves és szófogadó lányomat a helyes értékrendre?

Szerintem pont azért nem értékeli mert mindene meg van!

Nekem is a nagyobbik 4 éves lesz,és ö is nagyon nagyon várja szülinapját. Ö kb 4 hónapja várja a biciglijét, mert a tavasszal megtanult egy barát bicigliével menni, de mivel ez nem két fillér, és nagyon akarja így szülinapjára kapja meg. Mi anyagilag nagyon jól állunk, akár minden nap kaphatna egy bringát, és meg sem éreznénk, de pont ezért már születésük óta minden nagyobb dolgot ünnepnapokra kapnak. Kisebb játékokat sem kapnak csak ha nagyon szükséges(pl elveszik a homokozó lapát a játszón...). Lányaim minden játékkal játszanak és mindent nagyon szeretnek, és várnak, örülnek neki. Még egy aprócska dolognak is. Szerintem ez onnan is jön, hogy mi is mindig minden nagyobb dolgot ünnepnapokra kapunk, veszünk a másiknak. Ès mindennek tudunk örülni, ahogy egy gomboc fagyinak is.

"Mondtam már neki, ha állandóan csak erről beszél nem lesz sem torta sem ajándék és akkor nem lesz mire várnia"

- És ez mégis mire jó? Nekem eléggé kegyetlenül hangzik.

Nem volna egyszerűbb kdieríteni, mi olyan nagyszerű a szülinapjában, mert lehet, hogy valami olyannal kapcsolaja össze, amit máshogy is megkaphatna, és itt most nem ajándékokról van szó. Ez nem értékrend kérdése.

Szerintem tanulságos mesékkel is rá lehetne vezetni, de talán a végső megoldás az is lehetne, hogy előre elmondod Neki, hogy ha megint erről fog beszélni, Te meg sem fogod hallani!

És tényleg tartsd magad hozzá. Mintha nem is beszélne. Ha hisztizik, akkor sem.

Amíg nem hagy ez alább, vedd levegőnek a témát, talán így észreveszi magát. Jobb ötletem nincs. :)

Lehet hülyén hangzik, de az is lehet, hogy azért várja a szülinapját, hogy idõsebb legyen. Lehet azért várja, hogy végre nagyobb legyen, hogy a nagyobb gyerekek játsszanak vele. De ki tudja. Az is lehet, hogy azért, amit már más irt, hogy túlzottan is mindent megkap.

Igazàból nem tudom a választ, és nem is tudhatom, mert nem ismerem.

Amit viszont ajánlok, hogy üljetek le beszélgetni vele, hogy miért is várja annyira. Ha vmmegvan köztetek a bizalom, akkor.elmondja. Ha meg nem, akkor idõvel biztos kinövi, de semmiképp se.fenyegetsd,.mert akk csakazértisalapon is csinálhatja.

Sok sikert!

4 éves a kisfiam. Nyáron volt szűk családi körben a szülinapja, most lesz majd a szülinapi bulija a barátaival, ovis társakkal.

Szerintem teljesen normális és természetes, hogy a gyerekek sokat beszélnek arról, ami foglalkoztatja őket és az is nagyon jó dolog, hogy egy eseményt vár. Néha a várakozás legalább ugyanolyan fontos, mint az ünnep maga.

Nem látok itt túlzottan nagy problémát a leírásodban- természetes, hogy egy 4 éves kicsinek igenis nagy dolog, hogy szülinapja lesz, hogy ajándékokat kap, hogy egy nap körülötte forog minden, hogy végre "nagyobb" lesz.

Miért gondolod azt, hogy helyes nevelési elv, ha letöröd őt és azzal vágsz vissza, hogy nem kap tortát, ajándékot? Ezzel mit gondolsz, mit érsz el?

A helyes értékrendet a család tudja a picinek átadni, te, a szülője. Ha egy picit többet beszélgettek arról, hogy egy-egy ünnepben az ajándékozáson kívül még milyen értékek vannak (pl. együtt van a család, jönnek a rokonok, lehet beszélgetni, van idő egymásra, közösen vannak élmények, játék stb.)- akkor az általad is kívánatos irányba tudod vinni a kislányod.

Értem, megértem, hogy azt szeretnéd, ha 4 évesen lenne már annyira felelős, hogy nem csak az ajándékot és a személye körüli felhajtást látná a szülinapból- akkor sokat beszélgessetek az érzésekről, az ajándékozás értelméről, a szeretet kifejezési módjairól, az emberi kapcsolatokról- az ő kis szintjén.

Egy 4 évesnek mégis hogyan kellene értékelni az anyagi biztonságot, ami körbeveszi? Olyannak kapcsolatban vársz érte hálát, amit életkoránál fogva még nem ért meg, nem tud felmérni.

(hiszen nem ismeri a pénz értékét, az én ugyanennyi idős fiam is természetesnek veszi, hogy jó körülmények között él).

Ezért ne illesd büntetéssel, kioktatással, mert még nem annyiar érett, hogy a társadalmi berendezkedést, normákat ismerje. Majd később. Addig sok beszélgetés, példamutatás.

Az természetesen elvárás nálunk (gondolom nálatok is), hogy a dolgaira vigyázzon, elpakolja, hogy legyen jószívű a társaival, hogy már ilyen kicsiként is beszélgetünk otthon arról, hogy sokféle ember van (kicsi-nagy, gazdag-szegény stb.), hogy anyának dolgoznia kell a pénzért, amiből élelmet, játékot stb. vesz. Beszélgetünk az adakozás fontosságáról is és be is vonom ebbe.

Ezzel együtt nem várom el, hogy alázatos és hálálkodó legyen olyan dologért, amelynek a biztosítása nekünk alapvető, amelyet felelős szülőként meg tudunk adni neki és ez a mi dolgunk és kötelességünk.

Nem lehetésges az, hogy te egy picit felnőttként kezeled őt? Miben hibázott? Miért kellene letörni őt?

(nem, semmiképpen nem venném meg idő előtt a vágyott játékot- abban mégis mi lenne az ünnepi és a meglepetés? miért akarod a várakozás örömét elrontani ezzel?)

Mutass példát te is: legyen sok közös családi élmény, amire nem költesz sokat (pl. szendvicsekkel kirándulni menni, együtt sétálni, gesztenyét szedni)- én ilyen közös, nem tárgyakról, nem pénzről szóló programokkal is igyekszem a helyes, nem pénzközpontú értékrendet elkezdeni felépíteni a kisfiamban.

Minden jót.

Az én 5 éves kisfiam is ilyen. Az ünnep hangulata tetszik neki, meg a társaság. Szerencsére a feleségem tanár, és nyáron volt idő vele foglalkozni. Én is becsatlakoztam hétvégente és havonta egy-két-három alkalommal valami kis ünnepség-szerű összejövetelt szerveztünk, ahol a meghívottak gyerekei is jöttek, és a gyerekek a fiam korosztálya voltak.

Volt meggy-szedő kerty party lufikkal és paprikás krumplival. Vagy volt például homokvár építő verseny házilag sütött pizzával, ahol minden gyereknek készítettünk egy kis virágokból font koszorút a buksijára, mert ővé lett a legmagasabb vár, a másiké meg a legszebb, a harmadiké meg a legjobb alagúttal. A gyerekek szerették ezeket a bulikat, ahol a tyúkól volt a központjuk, és a kertben nagyokat tudtak szaladgálni. A tyúkól hol rendőrállomás volt, hol a helyi pláza, ahol mindent lehet kapni. A fiam is mindig úgy emlegette, hogy "apa, mikor csinálunk egy olyan bulit, mintha szüinapom lenne?"

Nálunk is van nem kevés játék. De úgy látom, a gyereknek a fantáziáját megmozgató dolgok tetszenek igazán. Szereti az autókat, van rengeteg mathbox.

De igazán jókat a kertben autózunk, lehullott száraz falevelekkel. A nagy diólevél a tréler, és szállítja a kis őszibaracklevelet, amibe ő Ford személyautót képzel. Szóval én úgy látom, a valódi érték nem az ajándék matchbox, hanem amikor én is beszállok a játékba és elfogadom, hogy az a diólevél egy MAN teherautó, és tolom, és brümmögök hozzá... Ekkor a gyerek a mennybe megy, röpköd körülöttem, és meséli a történetet, amit éppen játszunk, és tolja ő is a levélautóját...

... és sugárzik róla, hogy boldog!