Szerintetek meg lehet nevelni egy 8 honapos gyereket és ha igen hogyan?

Hatos, szívemből szóltál. Csak annyit tennék hozzá, de tényleg csak suttogva és nagyon szerényen, hogy majd nézzük meg olyan 10-20-30 év múlva, hogy az égetnivaló meg a leporolós gyerek közül melyik bolgodult jobban a világban.

Jaj bocs nem nyolcévest akartam írni, természetesen, hanem nyolchónapost :)

Én a szoktatással is vitatkoznék. Illetve a helyességéről... Első lányomat bizonyos szitukra "betörtem" hatalmas küzdelmek árán az akarata ellenére tartottam a járókában pl. mert ezt szajkózták az okosok. Valamennyire rá tudtam szoktatni igen, de így utólag felesleges volt és szerintem káros is. A másodikat nem korlátozom csak ami veszélyes vagy kárt okozhat azt nem engedem de azt is figyelemeltereléssel. Ügyeket nem intézek, a gyerekeimmel vagyok ez a dolgom :-)

Romák vagytok?

Nem egyformák a gyerekek. Az enyém pl. 1-2 hetes kora óta annyira érdeklődő volt, hogy lehetetlen volt letenni vízszintesbe, néha még akkor se ha aludt, mert azonnal felébredt, ha nem volt karban. Minden érdekelte, mindent látni akart, első nap amikor hazahoztuk, lecsekkolta a meseképeket a falon. Ez azt eredményezte, hogy nem tudtam őt babakocsival elvinni sehová 3 hónapig. Nem bírta elviselni, hogy nem lát belőle ki. Aztán amikor már nem volt olyan kis magatehetetlen, el tudott játszadozni a kezeivel, akkor már eltűrte, hogy babakocsiba tegyem. Anyósom mindig mondta, hogy a babámmal egyidős unokatestvére milyen szépen el van a babakocsiban, kitolják az udvarra és elnézegeti a felhőket. És ezt nem valami véres keserves sírni hagyásos módszerrel érték el, a kisfiú egyszerűen ilyen volt. Az én gyerekem meg nem. Csak ámulok, amikor baba-mama klubban anyukák leteszik a pokrócra az 5-6 hónapos babájukat és az szépen elnézelődik fekve. Az én gyerekem addig tombolt ilyen idős korban, míg függőlegesbe nem emeltük. Sose lehetett ébren lefektetni. És ezek az anyukák nem úgy érték el, hogy a babájuk ilyen szépen fekszik, hogy betörték és órákig sírni hagyták, hanem egyszerűen a gyerekük kezdettől fogva elfogadta a vízszintes pozíciót. Én ezt csak olyan áron érhettem volna el, ha megtöröm és a fásultságig hagyom ordítani. Ehelyett rajtam lógott 9 hónapig, mint egy kis majom és nem tudtam főzni és WC-re se tudtam elmenni, de magától vált le rólam amint megtanult kúszni, most már nem akar mindig rajtam lógni. Annyira különbözőek a babák, és nyilván van különbség hiszti és másfajta sírás közt és a hisztinél nem szabad engedni, és ez már egyfajta nevelés. De pl. az én babám nagyon sokat sírt az autóban, mert ugye nem tudott kézben lenni. Mi ilyenkor mindig megálltunk és volt, hogy fél órát masíroztunk vele hihetetlen tájakon. Megismertük az összes autópályapihenőt, az biztos. De megszokta, már sokkal nyugodtabb és egyre ritkábban kell megállni. És ehhez szerintem az vezetett, hogy ha arra volt igénye, kivettük a babakocsiból, megálltunk az autóval és karba vettük, bármikor kérte, de nem álltunk neki úgymond nevelni.