Tudom nagyon sokan kérdeznek ilyet de kíváncsi lennék mi a véleményetek a leirtakról? Autista vagy nem?

Maximum enyhe forma. Ezt sajnos látatlanban nem lehet megmodnani. Szerintem ne neurologushoz vidd, hanem gyerekpszichológushoz, aki kifejezetten autizmusra van specializálódva. Vagy olyan szervezethez, alapítványhoz, akik autista gyerekekkel foglalkoznak.

De a leírtak alapján nem lehet nagy baj, de jobb ha kivizsgálják, mert megfelelő terápia mellett teljesen jól fejleszthető ennél súlyosabb forma is.

Miből gondolod, hogy bármi baja lenne? Konkrétan mik az autisztikus tünetek? Hogy nem bólogat? Vagy 2 évesen még nem beszél? Makacs meg öntörvényű? Én a leírtak alapján teljesen normális kétévesnek gondolnám.

Az én fiam tele van autisztikus tünetekkel, és valószínűleg mégsem az (bár még vizsgálják újra, de egy pszichológus már elvetette az autizmust).Ha mégis aggódsz, szerintem próbáld meg a nevelési tanácsadót, ott vannak szakemberek. Bár szerintem ilyen korban még úgysem tudnak igen/nemet mondani, de legalább megnyugszol, ha látja valaki.

Ti szoktatok bólogatni-fejet rázni?

Mert pl nálunk nem szokás, anyukám keményen ellene volt, így mivel én nem csináltam, a lányom sem.

Mióta ovis, azóta csinálja.

A hiszti meg ebben a korban annyira normális, hogy szerintem az adna okot az aggodalomra, ha nem csinálná :)

A játékokat megközelítőleg ugyanúgy rakja? Mérges, ha mondjuk kicserélsz kettőt?

Kedves kérdező. Ezt te sem gondoltad komolyan, hogy látatlanban egy-két jellemzés után bárki felelősséggel tudna ebben nyilatkozni:)

2 éves autistánál nem a pozitív tüneteket szokták nézni (ami nem szokványos tünet), hanme a negatív tüneteket, tehát azt, ami hiányzik. Ezt azonban csak szakavatott szem fogja észrevenni, kivéve a súlyos eseteket.

2 évesen, amit néznek az az élménymegosztás hiánya, a tekintetirány követése, a spontán kezedetleges szerepjáték megléte, a non verbális kommunikáció, a beszéd hiányának a kompenzálása.

Ne neurológushoz vidd, mert nem értenek hozzá. Csakis olyan szakemberhez szabad vinni, akik járatosak az autizmus diagnosztizálásában.

Ilyen a korai fejlesztő központ, vadaskert, az autizmus alapítvány, a bethesda kórház korai fejlesztő részlege.

Beutalóköteles helyek (háziorvos ad beutalót).

Ha bármi gyanúd van, hogy a kislányod fejlődése eltér az átlagtól, akkor vidd el, megvizsgálják komplexen. 2 évesen már sokmindent lehet látni még akkor is, ha diagnózist csak később adnak.

autista kisfiú anyukája

2 évesen még lehetetlen diagnosztizálni. 3-4 éves korig max. gyanút mondanak ki.

Mindenesetre a repkedés elég egyértelmű tünet, bárki bármit is mond. Lányom másfél éves korától repkedett, ez volt az első - szinte egyetlen - tünete eleinte. 5 éves korában diagnosztizálták. Ő magasan funkcionáló, Aspergeres (bár már megszüntették az Asperger-diagnózist azóta, besorolódott az autizmus spektrum alá).

Azt tudom mondani, hogy ennyi idős korban még semmi nem derül ki, az auti tünetek 4 és 5 éves kor között jelentkeznek markánsan, addig nagyon keveset lehet tudni.

A félelmed érthető, ha súlyos autizmus van a családban, de azért azt tudd, hogy a spektrum ennél sokkal, de sokkal szélesebb, egyetemi professzorok is vannak a spektrumon. A legjobb fejlesztés pedig az, ha elfogadod és szereted a gyermeked olyannak, amilyen. Ha történetesen autista, akkor autistának. Ez időbe telik, fel kell dolgozni, ha a gyermek más... hiszen senki nem úgy szül gyereket, hogy autistát szeretne, ezért át kell esni egy gyászfolyamaton, annak minden fázisával (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás). El kell tudni engedni a "normális gyermek" képét, megtanulni szeretni az autizmust!

Lányom most 8 éves, normál iskolába jár, és borzasztóan élvezem, hogy autista. Szerintem kevés szülő tud olyan mély, intellektuális beszélgetéseket folytatni a gyermekével, mint ami nekem megadatott. Vannak furcsaságai, de ő ilyen, egy tulajdonság! Ugyanolyan tulajdonság, mint a magassága, a szeme színe, a haja színe, vagy bármi más. És amellett, hogy autista, gyerek! Gyerek, aki arra vágyik, hogy szeressék és elfogadják őt olyannak, amilyen! Hogy értékeljék a pozitív tulajdonságait, az erősségeit, és tolerálják az esetleges "gyengeségeit". Mert "tökéletes" ember a világon nincs, mindenkinek vannak kisebb-nagyobb hiányosságai, így az autiknak is, emellett pedig rengeteg erősségük.

Az autizmus számomra egy csodálatos valami, én is rengeteget tanultam magamról azáltal, hogy autista gyermekem van. Hogy lennének ezzel kapcsolatban problémák? Biztos vannak, de én nem látom őket... én már csak egy imádnivaló gyermeket látok, akit nem adnék oda száz neurotipikusért, mert számomra maga a csoda! Különleges, egyedi, és minden tulajdonságával együtt nagyon szeretetreméltó.

Azt javaslom, hogy engedd el az öcséddel kapcsolatos félelmeidet, mert ha a kislányod autista is, 100%, hogy nem ugyanolyan, mint az öcséd, ugyanis nincs két egyforma auti.

"Szerintetek autista lenne?

Vagy csupán csak ilyen?"

A két kérdésed egymás mellé helyezve a válaszom: elképzelhető, hogy autista, de az egészen biztos, hogy "ilyen", vagyis olyan, amilyen, ha autista, ha nem. Jelen esetben szinte mindegy, hogy a furcsaságai mögött autizmus áll-e, vagy sem, a helyzeten nem változtat, hogy ő önmaga, és szeretne is az lenni.

És ha autista, akkor mi van? Elárulom: a diagnózistól is ugyanaz a gyerek marad. Az égvilágon semmi nem változik, pontosabban egy dolog változik.

Amikor a lányom diagnózist kapott, akkor megértettem, hogy ő pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Más gyerekekhez mérve "más", de autistának egészen tökéletes. Azóta rájöttem, hogy egyetlen gyereket sem szabadna másokhoz mérni, mert mind önmagukban egyediek és csodálatosak, minden gyermek úgy tökéletes, úgy csodálatos, ahogy van!

És ha ezt elfogadod, akkor annak olyan szinten fejlesztő hatása van, amit semmilyen fizetett fejlesztés nem tud pótolni!

Mindazonáltal javaslom, hogy figyeld a tüneteket, te is, illetve ha majd közösségbe kerül (óvoda), ott az óvónők is figyeljék, mert a tünetek 90% az óvodában szokott jelentkezni, a legváltozatosabb formában. Szóval ovis korban nem árt egy teljes kivizsgálás valamelyik diagnosztikai centrumban (Vadaskert, Bethesda). Annak, hogy kétszemélyes helyzetben nézegessék szakemberek, semmi értelme, az auti tünetek ugyanis elsősorban kortárs közösségben figyelhetők meg, a diagnosztikai centrumok így is működnek: egy-két hetes megfigyelést folytatnak csoportban, plusz egyéni feladathelyzetek, diagnosztikus tesztek is vannak, ezek azonban kicsi gyerekeknél használhatatlanok, van olyan teszt, amit 5 éves kor előtt nem is tudnak elvégezni.

De ami a legfontosabb: a kislányod NEM az öcséd, hanem önmaga.

# 7: Túlnyomórészt egyetértek, azzal a kiegészítéssel, hogy a beszéd (megléte vagy hiánya) nem számít auti tünetnek, mert az Aspergeresek esetében nincs megkésett beszédfejlődés, sőt, akár koruknál kommunikatívabbak is lehetnek. Ugyanakkor nem ritka a szelektív mutizmus, vagyis a már jól beszélő gyermek az oviban nem szólal meg (nálunk ez volt). De ennek a megléte, vagy hiánya sem jelent semmit.

Sok más, egyedi tünet lehetséges, tényleg csak szakemberek kompetensek a diagnózis felállításában.

Kedves utolsó. Nem a beszéd hiánya a tünet (csak). Hanem az azt kompenzáló non verbális kommunikáció hiánya! Ezt le is írtam. A megkésett beszédű gyerekek, ha nincs a háttérben autizmus, akkor kézzel-lábbal magyaráznak. Egy autista ezt nem teszi, mert sérült a kommunikációs készség.

Az autizmus szűrésére másfél éves kortól van lehetőség. Nem bizonyos tünetek megléte, hanem fontos dolgok HIÁNYA az alarm jel ebben a korban! (pl közös figyelmi helyzet, tekintetköveteés, szemkontaktus kommunikációra való használata, élménymegosztás)

Tapasztalt diagnoszta ezeket már biztosan ki tudja szűrni. Nálunk ki tudta annak ellenére, hogy a fiam csak nagyon enyhén érintett aspergeres. Másfél éves kora óta tudom:) A gyógypedagógusa annak idején ezt az egyik lehetőségnek tartotta, én meg biztos voltam benne, hogy az... sajnos igazunk lett.

Egyébként nagyon tetszik a hozzáállásod, nekem is erőt adtál, ahogyan olvastam:)