Ez dackorszak? Hogyan kezeljem? Idegileg padlón vagyok!

21 hónapos, alapjában véve vidám, barátságos kisfiú!

A történet:

Általában 7 körül kel, vidáman. Jön a pelenkacsere, rúgkapál, ellenkezik, pedig már próbáltam állva, ülve, sehogy nem tetszik neki. Ilyenkor ha valamit a kezébe adok, 10 mp-re talán elfoglaja magát.

Reggelit eldobálja, nem hajlandó enni.

Indulás előtt nem akar felöltözni, sikít, ha a kabátját ráadom, rugdalózik a cipő felvétele közben.Sapkát nem viseli el, egész úton azzal szórakozunk, hogy ő leveszi én meg visszarakom a fejére.

Sétálni képtelenség vele, mert ha megfogom a kezét, inkább ordítva összecsuklik a földön. Ő egyedül akar menni, amerre csak ellát. Ilyenkor sajnos nem lehet a figyelmét sem elterelni, mert csak az érdekli, hogy mehessen egyedül. Ami azért is veszélyes, mert folyton az úttestre szaladna.

A játszótéren a homokozós játékok max 10 percre kötik le.Csúszdázni, hintàzni szeret, de hamar megunja. Azzal szereti magàt elfoglalni, hogy minden vackot felszed a földről (eldobált szemét, kiköpött rágó, cigicsikk), és a szájába venné, ha hagynám. Ha elveszem tőle, megintcsak sikít. A dobd el! kifejezést ismeri, csak már nem érdekli :(

Innen a hazaindulàs sem egyszerű, mert nem akar beleül i a babakocsiba. Feszíti ki magát, hihetetlen ereje van.Közben megint ordít.

Otthon szinte mindenért nyafog, vergődik. Szinte soha semmi nem tetszik neki. Házimunkát lehetetlen mellette elvégezi, mert ha egy percig nem rá figyelek, hisztizik. Eddig aludt napközben, de màr azt sem akar. Este 10-ig ébren van.

Mindezek ellenére természetesen nagyon szeretem és sok türelmem van hozzá, de ma elszakadt a cérna. Minden nap ugyanaz és nem látom, hogy javulna valamit a helyzet.

Anyukàk, mit csináljak vele? Van még így valaki?

Ha esetleg tudtok tippeket írni, szívesen fogadom.