Problémás/bajkereső gyerekek szülei: miért teszi azt a fiatok, amit?

otthon nem kapott rendes nevelést..

A tanár mit reagált? kapott valami büntit?

ez már baj.. mert így sem otthon sem a suliba nem korlátozzák-akkor nem lesz jobb a helyzet

(kisebbségi?) mert felénk azokkal vannak ilyen problémák

nálunk úgy sikerült,hogy a szülők közösen összefogtak,és elmondták neki a véleményüket.

de nálunk más volt a szitu (ő piszkálta ütögette a társait,és kisebbségi volt)

De ebben az esetben lehet inkább a szülőhöz fordulnék ( a stílusra odafigyelve) hogy: ne haragudj hogy szólok de a Zoli fiad rendszeresen tönkre teszi az oszt.társai dolgait-és ez miatt többen dühösek rá..-kérlek beszélgess el vele erről.

mondjuk ez egyértelműen az osztályfőnök dolga lenne. nálunk ezt meg is teszik

"A négy tévhit és a négy téves cél

1. Indokolatlan figyelemfelkeltés - Tévhit: csak akkor tartozom hozzád, ha figyelsz rám.

2. Rosszul használt hatalom - Tévhit: csak akkor tartozunk egymáshoz, ha én vagyok a főnök, de legalábbis nem engedem, hogy te legyél a főnök.

3. Bosszúállás - Tévhit: eltaszított magától, de legalább én is bánthatom.

4. Vélt alkalmatlanság - Tévhit: úgysem tartozhatom senkihez, inkább feladom.

Minden ember elsődleges célja, hogy valahová tartozzék, és fontosnak érezhesse magát. A gyerekek (és számos felnőtt) a fenti tévhitek valamelyikének az áldozatai, mert azt hiszik, hogy

• Az indokolatlan figyelemfelkeltés vagy a rosszul használt hatalom hozzásegíti őket ahhoz, hogy valahová tartozhassanak, és hogy fontosnak érezhessék magukat.

• A bosszú némi elégtételt jelent azért a fájdalomért, amely a kitaszítottsággal és a jelentéktelenséggel jár.

• A feladás az egyetlen lehetőség, mert valóban hasznavehetetlennek érzik magukat."

/idézet Jane Nelsen - Pozitív fegyelmezés c. könyvéből/

Ha megkérdezed tőle, miért tette, nem fog tudni reális választ adni rá, mert nem tudatosul benne, hogy miért rosszalkodik. Nincs tisztában vele, hogy azért tett rosszat, mert nem érzi elég fontosnak magát, úgy érzi, nem szeretik, nem kap elég figyelmet, megbecsülést, elismerést, törődést, szeretetet, és nem tudja, hogyan kaphatná meg ezeket hasznos tevékenységgel, jó tettekkel. Amíg ezt nem tanítja meg neki valaki (tanár és/vagy szülő), vagy nem tanulja meg magától (ez nehezebb és hosszabb folyamat), folytatni fogja a rosszalkodást.

Van aki akkor érzi jobban magát, ha másnak fájdalmat okoz. Mivel ő alapból rosszul érzi magát a bőrében, szeretné, ha más is úgy érezné. De soha nem a gyerek a hibás, mindig oka van ennek. Család, szülő, kezeletlen pszichés gondok, stb.

Persze téged és a gyerekedet ez nem vigasztal, de talán könnyebb megérteni, ha végiggondolod így. A lányomnak legalábbis segített, őt is piszkálták.

Nekem lányom van és nem rendbontó, de amit az első válaszolók írtak az titikusan a szűk látókörűség, ítélkezés, primitív gondolkodás, ha ugyan lehet gondolkodásnak nevezni az ilyet. Felteszem, nincs is gyerekük.

Én azt látom pl barátnőm gyerekén, hogy

1. haragos, dühös, főleg mert apukája nem tölt vele elég időt pedig imádja apukáját + folyamatosan rivalizál a tesójával és szeretetlenségnek éli meg ha épp a tesóval foglalkoznak

2. tele van mozgásigénnyel, amit nem tud levezetni és ettől folyamatosan feszült

3. tele van frusztrációval a folyamatos negatív visszajelzések miatt (habár ezek indokoltak, de ő persze másképp látja)

4. nem tudja adekvátan kifejezni az érzelmeit